Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-273
273. országos ülés Julius 14. 1874. 101 szárnyvonalat: tehát ahoz kell építeni a fő nemzetközi vonalat. És mi ennek a következése? A következése az, hogy természetesen mint mindig mindenben, ugy itt is azon ellentét állott be, hogy mig az előtt majdnem kizárólag declamatiokkal számítottuk és határoztuk el a vasutakra millióknak kidobását: ma már oda jutottunk, hogy más számítás nem is létezik , mint a mit krétával lehet táblán eszközölni. Én azt hiszem, hogyha arról van szó, hogy ma egy világvonal építtessék ki; ha arról van szó, hogy két szomszéd áliam szoros kereskedelmi érdeke emeltessék, hogy ennek eszközt adjunk kezébe és az érintkezés és értékesítésre utat nyissunk, hogy mint a tisztelt minister ur is szépen kifejezte, még sokkal fontosabb culturai czélok is követelőleg lépnek közbe': akkor azt, hogy minden egyéb tekintet mellőzésével egyedül az döntsön, hogy úgynevezett ingyen épített vasutat nyerünk: azt hibás politikának tartom; mert méltóztassanak megengedni, bármi üres legyen az ország pénztára, bármily csüggedt legyen az álíamgazdászoknak a kiadásokhoz való kedve: ily esetekben, a milyen a jelenlegi, leghibásabbak; mert legkárosabbnak tartom a fösvény és elcsüggedt gazda eljárását, és ezek ellenében józan, előrelátóbb számítást követelek. Sok az, a mit még elmondandó lennék; de érzem azt, hogy a tisztelt ház türelmével visszaélnem nem szabad, és igy bármennyire áthatva vagyok is ezen ügynek fontosságától, igyekszem beszédemet összevonni és áttérek egyenest az igen tisztelt minister ur által mondottakra. Az igen tisztelt minister ur azt igyekezett bebizonyítani sokoldalú és nagy szorgalommal összeállított számításaival és paralell kimutatásaival, hogy a most tervezett vonal által a keleti összeköttetés legelőnyesebben fog az ország érdekeire nézve fölhasználtathatni : más részről azt is állitá, hogy más vonal, mint az orsova-temesvári már csak azért sem volna e perczben kivihető: mert egyedül ezen vonal, — még pedig az osztrák államvaspályatársulatnak engedélyezve, — létesíthető; legalább tényleges kamatbiztositási teher nélkül. Én nem lehetek e tekintetben az igen tisztelt minister úrral egy véleményen; mert nem bocsátkozva azon számításokba és kimutatásokba, melyek az ország határántuli pontokból kiindulva, ismét más, távoli pontokhoz vezetnek; hanem csak az itteni távolságokat állítva egymással szembe, mindazonáltal ugy, hogy a tisztelt minister ur által fölhozott magyarországi pontok is érintessenek, — a távolságra nézve, ugy gondolom tagadhatlan tény az, hogy az orsovaaradi vonal hat mértfölddel rövidebb, mint az orsova-temesvári; valamint tagadhatlan az is, hogy az orsova-arad-szolnok-czegléd-pesti vonal szintén rövidebb, mint az orsova-temesvár-czegléd-pesti. De, ha a vasutaknak szakadatlan összeköttetését veszszük, — érintetlenül hagyván a szabadalmazott osztrák állam vaspályát: akkor is az orsova-aradszolnok-hatvan-pesti vonal szintén rövidebb, mint az államvaspálya részére tervezett orsova-pesti ut. Azon szállítmányokra nézve pedig, a melyeket az igen tisztelt minister ur számításaiban fölhozott, melyek tudniillik Pestről az északi határszélek felé lennének irányozva: még sokkal rövidebb vonnál léteznék, ha azok Orsovától Aradnak, innen a tiszai pályán Szolnokig, Szolnoktól a magyar államvaspályán Hatvanon keresztül Ruttka-Oderbergnek irányoztatnak, és igy mind azon szállittmányokra nézve, melyek czélja a pesti megállapodás; mind azokra nézve, melyek Pestet csak átmenetileg érintve, az ország északi határszélének irányozvák: a tervezett orsova-temesvári vasút helyett az általam védelmezett orsova-aradi vasúton sokkal rövidebb, és igy a kereskedelemre nézve is sokkal előnyösebb ut nyílnék, A másik állítás, hogy tudniillik ma az egyedül kiépíthető vasút a most engedélyezendő orsova-temesvári, nézetem szerint csak ugy állhat meg, ha csakugyan dönthetien tényként fogadjuk el az általam már előbb emiitett, azon másik ellentétbe való esést, hogy ma már más számítás nem létezhetik, mint a mit krétával táblán lehet eszközölni. De, ha a nemzetgazdászat előnyeit és érdekeit kézzelfogható direct és indirect bevételeket, a kereskedelem és ipar elérhető fejlődését, mint financiális és mathematikai factorokat elismerjük: akkor ezen állítást sem fogadhatom el; mert azt hiszem, hogy nincs hosszas számításra szükség nézetem igazolására, ha elismerjük annak igazságát. — a mint másként nem is lehet — hogy az orsova-aradi vonalnak kiépítése által az összes Orsován át bejövő keleti kereskedés Aradtól Szolnokig a tiszai, innen pedig tovább a magyar államvaspálya előnyére fogna szolgálni. Már pedig a tiszai vaspályának legalább egy harmadrészben, a magyar állampályáknak pedig egészben a magyar kincstár lévén tulajdonosa; az arad-szolnoki vonal által nyert előnyök, vagyis a készpénz bevételi többletek körülbelül egyharmad részben ; a magyar államvasutaké pedig egészen a magyar államkincstárba folyván: az általam védelmezett vonal kamatbiztositása által az állampénztár terheltetése és a föntebb jelzett bevételek mindenesetre oly mérleget tüntetnének föl, melyek az általam védett álláspontot két- vagy háromszoros előnyben részesítenék. És, ha igy az igazságot tagadni, és a fösvény, vagy a megrémült gazda politikáját követni nem akarjuk: akkor a minister ur által fölhozott érvek mitsem bizonyítanak, és az általam védelmezett álláspont kétségtelenül helyesebb.
