Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-254

34 254. országos ülés junus 22. 1874. törvény, mely egyedül nyújthat most módot arra, hogy ezen kinevezett és képtelen hivatalnokok egy részétől az állam megszabadulhasson. (Fölkiáltások bal felől: ügy van\) Külön, önállólag szerveztünk min­den egyes bíróságot, a törvényszékek különállók, a járásbíróságok különállók, az ügyészségek külön­állók, semmi nexus nincs köztük, és mintegy 600 hivatalt tettünk gazdává az állam pénztárában, melyek mindegyikének külön kézipénztára van, és mondhatni, hogy minden bíróságnál, minden tör­vényszéknél csak ugy hemzseg a számtalan nyom­tatvány, fölszerelés, rabok ruhája és más egyéb, és a gazdálkodásra senki sem ügyel föl. {Helyeslés bal felől.) Azon superinspectiot, melyet a rninister­ternek gyakorolnia kell : vajmi szerencsétlenül és ugy gyakorolják, hogy a bíróságok kiadásai, el le­het mondani, csaknem a tékozlásig terjednek. (Élénk ellenmondás jobb felől. Helyeslés bal felől.) Ily rend­szer mellett az igazságszolgáltatás okadatoltan nem jó és költséges. Reformáló kéz kell ide, mely a bajokat nem a törvényszékektől kérdezi, hanem maga fölismeri, (Helyeslés bal felől.) és elég bátorsággal bir arra, hogy azokat az igazságszolgáltatási kor­mányzat érdekében orvosolja. (Helyeslés bal felől) Nehéz körülmények és viszonyok közt bátorság nélkül, tisztelt ház! tenni nem lehet. Szükséges, hogy azon bátorság óvatos és körültekintő legyen ; de szükséges, hogy a minister ne zárja el figyel­mét azon nehéz körülmények elől, melyek kellő figyelembe vétele és orvoslása nélkül az igazság­szolgáltatást nem fogja javítani soha. (Helyeslés bal felől.) íme egy harmad-, negyedrendű — bár meg­engedem, a maga nemében elég fontos — kérdéssel állunk szemközt, és daczára, hogy erős meggyőző­désem, nem mondhatja senki, a kinek a gyakorlati téren bár csak igen kevés ismerete van is, hogy a végrehajtói intézmény megszüntetését nem lehetne akképen eszközölni, hogy ezeknek teendőit ellássák az általam emiitett azon közegek is, melyeknek ezen munkája által az igazságszolgáltatás szenvedni nem fog; daczára másfelől, hogy olcsóbbá teszi azon teendőket a nagy közönségre nézve, melyeket ez ma, speciális törvény szerint, kénytelen fizetni; sőt fizetnie kell ezenkívül a végrehajtó napidijait és utazási költégeit is; és daczára annak, hogy ezen törvénynek homályos kétértelmű volta e mellett elég alkalmat szolgáltat arra is, hogy ezen intézmény körül a legnagyobb visszaélések követtessenek el, melyekért az illetőket még felelősségre sem lehet vonni. Mégis ezen harmad-negyedrendű intézmény megszün­tetése körül oly nehézkesen járunk el ; már pedig, ha ebben is oly nehézkesek vagyunk, minőnek mu­tatkozik a minister ur: akkor nekem le kell tennem azon reményről, hogy az igazságszolgáltatásban fön­íorgó nagy hibák valaha javítása és az egész igaz­ságügy reconstruálása lehetséges. (Helyeslés bal felől.) A kormánynak egyik általam igen tisztelt tagja közelebbről fölemlítette azt, hogy ha az állam pénz­ügyi helyzetét javítani nem tudjuk, ha az állam el nem éri azt, hogy az államháztartás egyensúlyba hozassék: akkor neki kételyei vannak államiságunk föntartása iránt. Én, megvallom, ezt ezen mértékben és igy elfogadni nem tudom ugyan; de ha éhez járul az intézmények roszasága és az, hogy magunk bizonyítjuk be, hogy kormányozni képtelenek va­gyunk : akkor azt hiszem, komolyan veszélyeztetve lesz államiságunk; sőt akkor kérdés: hogy van-e jogunk ahoz, hogy állam legyünk, ha az állam teendőit ugy, a hogy kell, ellátni nem tudjuk. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezeket kívántam röviden elmondani, és ezekhez csak annyit kívánok tenni, miszerint azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy szakítsunk azzal, hogy midőn a házban valamely határozatról vagy törvényről van szó: nem az tekintetik, hogy mi mondatik, hanem az, hogy honnan mondatott. Ha valamiben, ugy összes államigazgatásunk reorganisatiojában van szükség arra, hogy e tekin­tetben tárgyilagosak legyünk, és én csak ezt kérem a tisztelt háztól: és akkor hiszem és reménylem, hogy határozati javaslatomat kegyes leend elfogadni. (Hosssas helyeslés bal felől.) Dálnoky Barna: Tisztelt ház! Nem fogadhatom el a szőnyegen lévő határozati javasla­tot, mert nem helyeslem azon fölfogást, hogy ba valamely intézmény egyes részleteiben hiányosnak mutatkozik, vagy mindjárt kezdetben nem felel meg a hozzá kötött kívánalmaknak, a helyett, hogy az intézmény hiányait orvosolnék, vagy azok orvoslását megkísértenék: magát ezen intézményt forgassuk föl. vagy épen semmisítsük meg. Igaza van a tisztelt képviselő urnák abban, hogy a kézbesítéseknek a bírósági végrehajtók által való ellátása czéltalannak, költségesnek bizonyult, és a közvélemény élénk visszatetszésével találkozott; de a minister ur megígérte, hogy segitni fog ezen bajon az által, hogy legközelebb törvényjavaslatot terjesztend a ház elé, mely által a kézbesítéseket a bírósági végrehajtók teendőitől külön fogja vá­lasztani. Máskép áll azonban a dolog a bírósági vég­rehajtók teendőinek másik fontosabb ágára, tudniil­lik a végrehajtásokra nézve; mert, mig a kézbesíté­sek részben a meglévő államközegek, részben a községi elöljáróságok által minden baj, költség és megakadás nélkül eszközölhetők lesznek, a bírósá­gokat, — azoknak mai teendői, hatásköre és lét­száma mellett, — ha csak az igazságszolgáltatás érdekét lényeges veszélynek kitenni nem akarjuk ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom