Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-269

289. országos ülés jidios 10. 1874. 391 senki, aki a városok viszonyait ismeri, a mig falun csak némelykor, sőt csak igen ritkán fordul az elő. Tisztelt ház! Ha összevetem a 48-ki törvények szellemét azon szellemmel, melyet a mostani törvényjavaslatban látok: a kettő közt roppant különbséget találok; a 48-ki törvény meghatározta az érték minimál tételét; és kérdem, önök most mit akarnak meghatározni minimai érték gyanánt? Vajon minimál érték-e az, hogy egy háznak három, vagy két lakrésze van? mert hiszen valóban van akárhány egyszobás ház, mely az istállóval s a hozzá tartozó félszerrel megér 6.000 frtot; mig van olyan három lakrészü ház, mely nem ér meg 1.000 frtot sem. így tehát roppant egyenetlenségek merülnének föl, melyeket, ha a törvényhozás szentesit, ez által nem fogja saját reputatioját emelni. Hogy mégis ragaszkodom a különvéleményhez, ezt teszem azon indokból, mert elismerem annak jogosultságát, hogy ha valaki az államtól jogokat követel, azoknak arányában kötelességet teljesítsen. Elismerem továbbá azt, hogy igen nehéz épen a házakra alkalmazva a terheknek megfelelő arányát pénzben kimutatni. Hogy tehát közeledjünk mégis a valósághoz, és mert méltánylom a tisztelt ház azon hangulatát, hogy ezen a téren nagyobbszerü javítást tenni lehetetlen : hozzájárulok a különvéleményhez. De én egyúttal némi javítást szeretnék itt eszközölni s azért ezen §. b) pontja után kívánnám tétetni a következő módosítást: „A harmadik §. b) pontja után jön e pótlék: c) kik házat és földet is bírnak ugyan, de nem oly házat, mely az a) pont értelmében s nem annyi földet, mely a b) pont alapján megadná nekik a választói jogot: szintén választói joggal bírnak, ha házuk és földjeik után együtt annyi adóval rovatnak meg, mennyit a b) alatt jelzett földbirtokosok tartoznak fizetni. (Helyeslés hal felől.) Én azt hiszem, hogy ezt indokolni is fölösleges, annyira igazságos. Midőn ugy a minister ur törvényjavaslata, valamint a központi bizottság szövegezése a b) pontot fölvette; hódolt egyenesen azon eszmének, hogy a tehernek megfelelőleg adja meg az 1848-ki qualifícatiot. E tekintetben helyesen járt el. Ha már a törvény a föld után, mely 6 forint tiszta jövedelem után van adóval megróva, megadja a választói jogot: nagy igazságtalanságnak tartanám, hogy ha valamely házzal biró egyénnek, kinek nincs épen ennyi földje, hogy 16 forint után, de van például annyi, hogy 15 forint után rovattassék meg adóval, meg ne adassék a választói jog. Ezt nem tartanám sem igazságosnak, sem méltányosnak, annyival inkább ; mert ha áll azon eszme, melyet mindenki hangoztatott, hogy oly egyéneket kell választói joggal fölruházni, a kiknek érdekökben áll, hogy az államban uralkodó rend és béke biztosittassék: azt hiszem, hogy az olyanoknak, kik házzal és földdel is bírnak, bizonyára inkább áll érdekökben a rend és béke mint azoknak, kik csak az egyikkel bírnak. Kérem a tisztelt minister urat és a tisztelt túloldalt, méltóztassanak módositványomat elfogadni. Wächter Frigyes jegyző (újra fölolvassa a módositványt.) majoros István: Tisztelt ház! Megvallom, az egész választási törvénynek ezen része a legfeltűnőbb sőt mondhatni, Iegszabadelvütlenebb változtatást foglalja magában, mely az 1848-ki törvénynek világos arezul csapása, és igy haladásnak sehogy se tekinthető ezen 3-ik §. a) és b) pontja. Az elsőre nézve többen elmondották észrevételeiket ; mit tenni nekünk kötelességünk választóink érdekében — nem azért, hogy mi magunknak ujon megválasztatásunkat biztosítsuk számukra; hanem különösen a már eddig törvényesen gyakorolt választójog megóvása végett kötelességünk fölszólalni; mert ezen jogok mind olyanok, melyek egy alkotmányos állampolgárnak tökéletes és teljes attribútumát képezik, melyet senkitől oly könnyű szerrel elvenni nem lehet, mivel becsületes jó szándékkal senki meg nem mondhatja azt, annál kevésbé bizonyíthatja be: miképen lehet a jelenleg fönáíló választási törvényből kiindulva józanon egyebet következtetni, minthogy a minister jogmegszoritást szándékozik tenni; hisz ezt ő már szóval is állította és kimutatta az okmányból, melyeket a javaslathoz mellékelt, melyek, bár mind hiányosak, habár hivatalos eredetűek legyenek is, ha figyelemmel vizsgáljuk: az ellenkezőjét kell föltennünk, legalább a figyelmes olvasó erről első tíkintetre meggyőződhetik. A többek közt fölemlíti, hogy a rendezett tanácsú és királyi városok választóinak száma mennyire emelkedik a nélkül, hogy ezen képzelt emelkedést bővebben kimutatni képes lenne ; hisz épen ez a legfőbb kérdés ; de az oka annak, hogy fölvilágosítsam a minister urat. Szerény nézetem szerint ott rejlik a hiba, hogy eddigelé az alkotmányos választási formák mellett csak egyszer történt hivatalból, tudniillik az 1861-ben az összeírás, a melyből megtudjuk mondani körülbelül, hogy a választók jogosultjainak száma mennyire megy. 1848-ban, 1865-ben, 1869-ben és 1872-ben történt Zenta rendezett tanácsali városban az összeírás, •— mely összeírást ugyan mellesleg legyen mondva, a minister ur elhallgatott, mert ezzel szemben kitűnik a jogfosztás, mert 1861-ben 3175 választó volt, a midőn pedig a választók magokat önként íratták be, ugy mint 1848-ban: nem volt több mint 390 választó beirva az első összeírás alkalmával. Az 1865-ki választásnál már volt 1780 választó. 1869-ben 522 választó íratta be magát, és 1872-ben 815. Ha tehát ilyen adatai voltak a minister urnák a választók számához képest ará-