Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-269
269. crszágos ülés Julius 10. 1874. 389 a házak falai és azok értéke közt fölállithatónak. Példákat tudnék fölhozni, hogy vannak házak, tisztelt ház, melyek egyetlen boltot tartalmaznak a városokban, és melyeknek évi jövedelme mégis sokkal több, mint ugyanazon városban lévő és három lakrészből álló háznak egész értéke. Én tehát nagyon furcsának tartom, midőn mégis az 1848-ik törvény helyébe, mely határozott érték censust állapított meg, tudniillik a 315 forint értéket: a lakrészhez történik menekülés, és a lakrészek száma szerint állapittatik meg a választói jog. Ha mindamellett e tekintetben ott, a hol házosztály-adó van, megfelelőbb alap hiányában, a kisebbség véleményéhez ragaszkodom, és a két lakrész censusát átalában elfogadom: teszem ezt azért, mert ez által mégis kevesebb igazságtalanság fog történni, és kevesebb választó fog választói jogában megrövidíttetni; hanem már három lakrész qualificatioja, tisztelt ház, mindenesetre nagy különbséget tüntetne föl, — s oly nagyszámú választót szorítana le a választói jogról, a meljet semmiféle aequiparatio, mely a tisztelt túloldal szónokai részéről megkísértetett : igazolni nem fogna; mert van a városokban két lakrészzsel biró ház akárhány, mely sokkal nagyobb értéket képvisel, mint ugyanazon vidéken lévő legértékesebb egynegyed úrbéri telek. Engem, tisztelt ház, nem nyugtattak meg azok, melyek a túloldal szónokai részéről fölhozattak, ámbár sajátszerüen a mai szónokokat egész őszintékre, félőszintékre, és nem őszintékre lehetne osztályozni. Őszintének tekintem Máriássy Béla fölszólalását, ki világosan megmondotta, hogy igenis ő a városokban census fölemelését akarja, és ezt indokolta ; őszintének tartom Hunyady László képviselőtársam előadását, a ki azt mondotta, hogy pártolja a szegényt a falun, de nem a városokban; (Derültség bal felől.) holott ellenkezőleg én azt hiszem, és e tekintetben a gyakorlatra hivatkozhatom, hogy a városi szegényebb nép mindenkor nagyobb függetlenséget tudott a választásoknál tanusitni, mint a falusi, (ügy van! Bal felől) A félőszinték közé sorozom Eötvös Károlyt, a ki igenis bizonyos dolgok elmondásában, — a mi azonban nem tartozik a 3. §-ra, — részletes, őszinte vallomásokat tett; hanem már itt nem merte kimondani azt, hogy igenis a központi bizottság szövegezése szerinti javaslat elfogadása által a 315 forintnyi census fölemelése czéíoztatik. És e tekintetben nem nyugtatott meg engem a tisztelt belügyminister urnák azon előadása sem, hogy tegnap kétségbevonta Beliczey Bezső képviselőtársamnak azon állítását, miszerint 87.000 szavazó közül körülbelül 50.000 fogna szavazási jogától elesni. Tisztelt ház! Én e tekintetben a tisztelt minister úrtól nem kétségbevonást, hanem adatokat, hiteles adatoknak előterjesztését óhajtottam volna. Ha a törvényjavaslat indokolása mellett kimutatások vannak arra nézve, hogy minő arányban állnak a 20 éves irni és olvasni nem tudók a választók számához ; ha adatok vannak arra néze, hogy mikép viszonylik a választók száma a 8 forint 57 krajczáros, a 10 forintos, a 11 forint 43 krajezáros, a 2 forint 85 krajczáros és a 14 forint 28 krajczáros átalános adó-censushoz; amik a törvényjavaslat dispositiojával közvetlen összeköttetésben nincsenek, hanem csakis a negatív irányban vehetők figyelembe : akkor még inkább elvárhattunk volna positiv adatokat arra nézve, hogy a három lakrész, — vagy a mint az eredeti javaslatban van, és a mi osztály-adót figyelembe véve, egész egyforma, — a IH-ik osztály szerinti census fölállításával hány jogosított fogna lenni; és akkor tudtunk volna összehasonlítást tenni, viszonyítva azt a múlt összeírásba foglalt 87.000 számhoz, melyhez, — a mint ez már több oldalról jelezve volt , — hozzászámitandók lennének azok, a kik a múlt évben jogosultak lettek volna: de az összeírásnál nem jelentkeztek. Ezek előrebocsátása után, tisztelt ház! módositványomat leszek bátor röviden indokolni, (Halljuk l) és elfogadás végett a tisztelt háznak ajánlani. Itt különösen figyelembe veendő az, hogy a nálunk most létező adózási törvényünk értelmében, a házak két egész különböző mód szerint vannak megadóztatva. Ismer az 1868: XXII. törvényczikk házbér-adót és ismer házosztály-adót. Magyarország azon 26 városában, a hol az összes lakrészeknek több mint fele tényleg bérbe adva van, házbéradót, a bevallott vagy kipuhatolt jövedelem utáni °/ 0-ban kivetett házbér-adóval vannak megróva; mig viszont az ország többi részében lévő városokban átalában a házosztály adó van ugyan behozva, mely a lakrészekhez viszonyítva határozza ugyan az adó-összeget; de ezen városokban is a tényleges kibérelt lakrészek nem házosztály-adó, hanem a házbér-adóval vannak megróva. Kérdem, tisztelt ház! hogy, miután az igy áll: létezik-e elegendő indok, hogy ott is, hol házbéradó biztos alapot nyújt, a házosztály-adó alapjául szolgáló lakrészek vétessenek föl a censusnak; vagy hogy helyesebben fejezzem ki magamat, a census pótló érték megállapításának kulcsául. Ez, nézetem szerint, tisztelt ház, azért nem helyes mert a valódi értéket, a házaknak valódi jövedelme mutatja a legbiztosabban; ezen valódi jövedelem pedig az, a mely adó alá vétetik; mert azt hiszem, hogy senki sem fogja ott föltenni, hogy egy nem létező jövedelmet is megadóztasson az állam. Ennélfogva, ha fölveszszük a 315 forint értéket : keresnünk kell az ennek megfelelő tiszta jövedelmet, és ha megtaláltuk ezen tiszta jövedelmet: akkor azt kell mondani, hogy mindazon ház, a mely ezen tiszta jövedelem
