Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-269
386 269. országos ülés Julius 10. 1874. hát adjunk-e szavati-jogot az oly ház tulajdonosának, a mely 1000 forintot ér: ekkor meglesz a kellő proportió. Meg lehet, hogy én ennél is tovább akarok menni; de mindenesetre nagy megnyugvásomra fog szolgálni, ha a ház ehhez fogja mérni a meghatározást, akár legyen a ház egy, akár 2 vagy 3 lakrészü-, mert azt, hogy egy 2 lakrészü ház átlag az országban megér 1000 forintot: azok a kik városaink viszonyait ismerik, nem fogják létségbe vonni. Azonban Paczolay tisztelt kipviselő ur még egy igen fontos momentumot is érintett, ő azt monda, hogy igazságtalan volt az 1848-iki törvényhozás akkor, midőn kedvezésben részesítette a városokat a faluk fölött, és most már azt mondja: vajon nem volna e veszélyes okot adni az ország lakosai különböző osztályainak, nevezetesen a városi és falusi népnek, hogy gyűlölség támadjon bennök egymás iránt. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ha már támadhatna is irigység a falun lakókban a miatt, hogy a városiak nagyobb kedvezményben részesülnek: ez a városok igen tetemes részében egyátalában nem találhatna helyet azért, mert 66 oly város van Magyarországban és Erdélyben, melyek magok önálló kerületeket képeznek; maradnának tehát egyedül a vegyes kerületek. Paczolay képviselő ur Vidliczkay képviselő ur beszéde alkalmával közbe is szólott, hogy ő a vegyes kerületeket értette. Bármiként áll is a dolog a vegyes kerületekre nézve, én azt hiszem, hogy a magyar faj jellemében az irigység egyátalában nincs meg; de nemis tapasztaltam, hogy egyik a másiknak jogait irigyelte volna; nemcsak hogy nem irigyelte például a falusi ember a városi polgárok jogait, de a hol nagyobb oka lett volna az irigységre, a neheztelésre, például a köznemesek az ugy nevezett bocskoros nemesek irányában: soha legkisebb jelét nem tapasztaltuk annak az országban , hogy neheztelés lett volna a köznépnél a miatt, hogy ha a béres , kanász , csikós vagy proletarius, ha nemes volt, szavazattal bút. A mint mondám , ezen gyűlölettől nem lehet tartani; hanem ha már gyűlöletről, elkeseredésről van szó : igenis lehet tartani attól, hogy nem egymás irányában támad az a nép különböző rétegeiben, hanem támad azon állam irányában, melynek részéről mondatnék ki ezen jogfosztás, melynek ő annyi áldozatot hoz, mely részéről az adő behajtása körül oly szigorú bánásmódban részesül. Ezen gyűlölséget méltóztassanak elkerülni; nem azon képzeltet, mely a városi és falusi lakosság között támadhatna. Nem akarom hosszasan igénybe venni a tisztelt ház türelmét (Halljuk!) más kevésbé nyomatos érvek czáfolásával, azonban egy körülményt, mely a törvényjavaslat egész tárgyalásánál fölmerült, nem hallgathatok el, és ez az, tisztelt ház , hogy nem lehet képzelni viszásabb helyzetet, mint azt, hogy midőn ténykérdésekről van szó: akkor sem egyik, sem különösen a másik részről nincs semmi biztos alap, a melyből egymást czáfolhatnánk, a melyből bebizonyíthatnék , hogy azon tények, a melyekre egyik vagy másik rész hivatkozik, helyesek. Többen adatokat hoztak föl tisztelt képviselőtársaim közül, és azt mondák, hogy ezen adatoknál fogva kétségtelen az , hogy tömegesen fognak megfosztatni a választók jogaiktól; fölhozta például Beliczey képviselőtársam , hogy Gyulán mi lesz az eredmény, fölhozta Simonyi Ernő mi lesz Kassán, mi lesz Miskolczon, és ime erre az mondatott, hogy abban ugyan nincs kétség, hogy az okmányok kiállítása hiteles ; de hogy helyesek-e a belőlök vont következtetések, ez más kérdés. Én elismerem, hogy ezen adatok nem birhatnak teljes próba értékével, s hogy ennélfogva mi is azokra biztosan nem hivatkozhatunk; de a tisztelt túlsó részről átalában semmi tényre nem lehet hivatkozni, mert épen azon tekintetben, melyre nézve legszükségesebb volna, hogy adatok legyenek, hogy bizonyos alapra lehessen fektetni a számítást, arra nézve tudniillik, hogy vajon több vagy kevesebb lesz-e a szavazók száma: biztos adatok egyátalán nem léteznek. A tisztelt belügyminister ur nagymennyiségű adatot csatolt a benyújtott törvényjavaslathoz, és én szívesen elismerem az ő és közegeinek e tekintetben tanúsított nagy szorgalmát és buzgalmát; de méltóztassanak megengedni, ezen adatok épen a legfontosabb kérdésekre nem adnak fölvilágosítást; ezen adatok mind csak azt mutatják ki, hogy mennyi volt 1872-ben az összeirottak száma, és mennyi volna most. Mint már az átalános vitánál is megjegyezni bátor voltam, abból, hogy mennyi volt 1872-ben az összeirottak száma; egyátalán nem tanulunk semmit; mert ismeretes azon körülmény hogy meglehetős sokan nem Íratták be magokat, sokan más czimen íratták be magokat: tehát ezen adatoknak nyomatéka nincs. De kellene adat arra nézve, hogy mely érték felel meg most 1874-ben annak, a mi 300 frt értékű volt 1848-ban; ezt kellene tudni, és biztos alapon tudni kellene: mi volt az ország különböző részeiben 1848-ban egy í / i telek értéke és mi annak értéke most. Akkor össze lehetne hasonlítani, hogy mi volt az arány a városi 300 frt értékű ház s az y 4 telek közt 1848-ban, és meg lehetne mutatni, hogy mi az, a mi azon aránynak most is megfelel. Ily adatok nem lévén előttünk, nem fogadhatom el azt, hogy ha a tisztelt jobb oldal részéről tagadtatnak a mi adataink.
