Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-269

269. országos ülés július 10. 1874. 387 Én kénytelen vagyok más adatok nem létében ezekhez tartani magamat, s ezekből az következik, a mint a jobb oldal részéről is be volt vallva, hogy tömegesen fognak megfosztatni joguktól azon választók, a kik erre semmi jogot sem adtak a tisztelt háznak. A mint már tegnap tisztelt barátom megjegyezte bebizonyult, hogy a 48-iki törvényhozás igen nagy tapintattal járt el, midőn kedvezményben részesítette a városokat. Mutatja ezen eljárás helyességet az eredmény. Mert ha végig nézünk választásainkon: hol voltak visszaélések és rendetlenségek, hol volt legnagyobb foganatja a vesztegetéseknek? Bizonyára nem a városi kerületekben. És most épen az által akarják megbüntetni ezen városi lakosokat, hogy megfosztják őket szavazati joguktól. Én azt nem tartom méltányosnak, nem igazságosnak, és ezért járulok Simonyi tisztelt barátom indítványához. (Helyeslés a szélső balon.) Körmendy Sándor : Tisztelt képviselőház ! Az átalános vitához nem szóltam, mert tudtam hogy a tisztelt balközép is elfogadja a törvényjavaslatot átalánosságban, és igy tudtam, hogy felszólalásom, minthogy álláspontom az ez oldalokról fölszólalok által jeleztetett: hiábavaló. Annálfogva óhajtottam, hogy a részleteknél annál több idő maradjon; és valóban a részletekhez se szólanék, ha erre mintegy felhiva nem volnék azon nyilatkozatok által, melyeket a központi bizottság előadója a minister ur és többen a túloldalról anyagul nyújtottak. A jelen törvényjavaslat miért terjesztetett a a ház elé? Azért talán, mivel az 1848. törvény rósz volt. Nem ; hanem azért, mivel rosszá tétetett, mivel a visszaélések folytán lett azzá, és a pártszenvedélyek folytán elszaggattatott. Azt akarják tehát, hogy oly törvény alkottassék, mely elvének magaslatánál fogva, a párt-szenvedélyek fölé emelkedve, és határozottságánál fogva egyátalában ne legyen kitéve a félreértésnek és félremagyarázhatásnak, és igy alapul szolgálhasson egy oly választásnak, mely választás az erkölciség és a haza érdeke követelményeinek megfelel. De kérdem a tisztelt minister urat: ilyen e a beterjesztett törvényjavaslat? Vajon határozottak-e annak elvei ? Nem lehet e félre érteni ép ugy ezeket is, mint a hogy félre lehel magyarázni az 1848-iki vála?tási törvényt? Nézzük a szőnyegen levő szakaszt. Ezen §. mivel sem szabatosabb, mint az 1848-iki Az 1848-ikiban az mondatik, hogy szavazatképes az, a kinek 300 frt értékű háza van, A 300 frt eléggé érthetős, mert a szám határozott, határozatlan csak a ház. Igen, de ha az én jobb és bal oldalon lévő szomszédom viskója megérte a 300 forintot: akkor lehetetlen elvitatni az enyémtől is a 300 forint értékét. Itt tehát a törvényben szabatosan ez meg volt mondva; ha volt valami hiba, az nem a törvényben, hanem annak kezelőiben lehetett csak. Ellenben nézzük a jelen törvényjavaslat ide vonatkozó §-át. Hiszen ez határozatlanabb, mint az 1848-iki. Mert mit mond ez? azt mondja, hogy szavazattal bir az, kinek oly háza van, melyben három lakrész van. Mondja meg a minister ur: mit ért lakrész alatt? mert aggodalmam van, hogy éhez a kifejezéshez igen sok oldalról hozzáférhet a pártszenvedély, ép ugy, sőt talán még jobban, mint az 1848-iki meghatározáshoz; mert ha lakrész alatt oly lakszobát ért, a milyent, ugy látszik, hogy az 1868-iki törvény alatt akart értelmezni: amakkor az 1848-iki törvény szabatosabb. Mit mond az 1868-iki értelmezés? Azt, hogy a mely ház oly lakrészt foglal magában, a melytől adó fizettetik, illetőleg, a mely adó alá van fölvéve. Igen; de nem mondatik ki a törvényben határozottan, hogy oly lakrészek, melyek adóval vannak megróva. Tehát föl lehet tenni azt, hogy egy helyen számíttatik oly lakrész, mely adó alá van főlvéve, mint lakrész vagy mint szoba ; másutt talán oly kamara is lakrésznek fog számíttatni, a mely adóval megróva nincs, mert a törvénynek nincs szabatos kifejezése; de a pártérdek azt hozza magával, hogy lakrésznek vétessék ; fölvétetik tehát az összeírok által, vagy pedig kihagyatik a lakszoba is, mely talán bevallásból egy vagy más tekintetből, melyek azonban a választási törvényhez nem tartoznak, kimaradt. Én tehát, ezt csak azért hoztam föl, hogy figyelmeztessen a minister urat, hogy először nem szabatos, másodszor, hogy figyelmeztessem átalában arra is, hogy a czél, a mi nyíltan van itt bevallva, a mi által idokolva van, ezen törvényjavaslatnak beterjesztése : egyátalában nincs ez által elérve. Mirevaló lehet, tisztelt ház! a beterjesztett törvén}javaslat mindamellett is ? Semmi egyébre, mint arra, hogy miután az 1848-iki választási törvény elkallódott a pártszenvedélyek tusaiban, annyira, hogy azzal ma már erkölcsi szempontokból a körülmény előtt megállani is bajos dolog, vele a győzelem is nem erkölcsi győzelem: tehát terjesztessék be egy oly törvény, mihez a közvélemény erkölcsi garantiát csatol, s a mely mellett a győzelemnek is erkölcsi színezete lehet; igen, de azért ugy alkotva, hogy birjon kellő elasticitással, hogy a pártérdekeknek mégis épen ugy, mint ahogy az 1848-iki szolgájává tétetett, szolgálhasson ez is. Én ugy látom, hogy a czél ez ; mert ha ez nem volna: akkor sokkal könnyebb módon is lehetett volna sokkal határozottabb, biztosabb és szabatosabb törvényjavaslatot beterjeszteni; ha ez nem volna a czél: akkor különösen e §-ra vonatkozó javaslatokat és módosításokat bizonyosan elfogadná a tisztelt minister ur és a tisztelt túlsó oldal ; mert 49*