Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-269
269. országos ülés Julius 10. 1874. 385 Mocsáry Lajos: Tisztelt ház! A jelenleg tárgyalás alatt lévő szakasz kétségtelenül egyik sarkpontját képezi e választási törvényjavaslatnak, s méltóztassanak megengedni, hogy ennélfogva egy pár rövid észrevételt tehessek én is azokra, mik a tisztelt túloldalról ellenünk fölhozattak. A tisztelt jobb oldalnak, mai szónokainak, a központi bizottság tisztelt előadójának, Eötvös Károly és Máriássy képviselőtársaimnak az volt — mondhatom — egyetlen érvük, hogy nem akarják kiterjeszteni az eddigi censust, és ennélfogva nem akarhatnak szavazatot adni olyanoknak, a kiknek összes adója mindössze 1 frt 60 kr; mig a negyed telkeseknek adója fölmegy 10—12, sőt talán 32 frtra is, mint némelyek mondják. Én a szavazati jogosultságot ezen szempontból megitelhetőnek a mi körülményeink közt egyátalán nem hiszem. Nincsen nálunk adő-census behozva, ellenben van igenis birtok-eensus. Arról pedig, hogy adórendszerünk hibás, hogy nálunk sokkal nagyobb mértékben van megadóztatva a földbirtok, mint a házbirtok : arról az illető-birtokosok nem tehetnek; ez semmiesetre sem az ő hibájok, ennélfogva ez nem lehet ok arra, hogy ha a törvényhozás őket különben qualifikáltaknak tekintheti, ezen körülménynél fogva megfoszsza választói joguktól. Egyébiránt ezen indok sokkal tovább megy, mint talán az illető tisztelt szónok urak is óhajtották, hogy vele valamit bizonyítsanak; mert akkor nem értem, mikép adhatnak szavazatot annak, a kinek három lakrészes háza van; mert ezen három lakrészes ház után fizet a városokban, a hol házosztályadó van, 3 frtot, máshol, a hol lakházbéradó van behozva, 4 frt 50 krt. Ez is aránytalanul sokkal kisebb, mint az egynegyedtelek után fizetendő adó, az országnak még talán legszegényebb részeiben is. Ennélfogva tehát azoknak sem kellene megadni a választói jogot, kik három lakrészes házzal birnak. A mai tisztelt szónokok közül Eötvös képviselő ur azt monda, hogy hisz nekik jobb volna, ha megmaradna a mostani 1848-iki választási törvény; mert épen az, a mit mi panaszolunk, bebizonyult, hogy tudniillik azt magok részére igenis kizsákmányolhatják, a mint történt is és amint azt nem is szándékozik tagadni. Abba, hogy ő kész föláldozni az 1848-iki törvényt, és annak minden kedvező esélyeit: abban én semmi áldozatkészséget nem látok. Mert hisz mi egyéb a mostani törvényjavaslat, mint, nézetem szerint, sanctionálása mindazon visszaéléseknek, melyek ugy a kormány, mint a párt részéről, illetőleg a központi bizottságok és az összeíró küldöttségek részéről 1872-ben elkövettettek; és azonfölül van e törvényjavaslatból még egy nyereségűk, ami aztán egészen tiszta nyereség, hogy tudniillik aztán biztosan és a törvény oltalma alatt fogják elkövetni mindazt, a mit eddig csak gyakorKÉBY. H, NAPLÓ 18™. XI. KÖTET, latban követtek el; például a 70. §. például az a §. mely a választói jogot az adófizetéshez közti, a vizsgálati fogság és a sajtó-vétségekre vonatkozó §§-ok. Ezek tehát még azonfölül is igen szép tiszta nyereséget biztosítanak a tisztelt jobboldal részére. Paczolay tisztelt képviselőtársam tegnapi jelentékeny beszédére szintén legyen szabad egy pár észrevételt tennem. Ő elmondta nekünk az 1848-iki választási törvénynek genesisét. Elmondta erre vonatkozólag az 1848-ban történteket, s egyátalában meglehetős éles bírálat alá fogta az 1848-iki törvényhozást. Nem tudom, czélszerü-e ekként bolygatni meg azon alapot, mely iránt nemcsak az egész ország viseltetik kegyelettel, a mely kegyelet nevezetesen 1861-ben az egész hazának igen jó szolgálatot tett; czélszerü-e magának a tisztelt kormánynak, és az őt támogató jobb oldalnak szempontjából megbolygatni az 1848-iki törvényt, a mely pedig egyedüli alapja annak, a mi most történik, miután a tisztelt belügyminister ur, valamint a központi bizottság előadója is fölszólalásukban több izben méltóztattak kijelenteni, hogy szorosan akarnak ragaszkodni az 1848-iki törvények intézkedéséhez. Egyébiránt Paczolay tisztelt képviselőtársam nézetem szerint, nem hiven hozott föl egy fontos tényt az 1848-iki dolgokról, épen azon tényt, mely az ő okoskodásának egyik főalapját képezi; értem ezalatt azt, hogy ő azt mondotta, hogy 1848-ban tökéletesen aequiparáltátott a városi 300 forint értekü ház az 1 / i telekkel. Nem tagadta ő maga sem, hogy V 4 telek 1848-ban is többet ért, mint a 300 forint értekü ház; de azt mondja, hogy a l / i telek értekéből le kell vonni az utána fizetett robotot, dézsmát, melyet ha levonunk, nagyon meg fog csökkenni az 1 / 4 telek értéke, sőt, miként ő kifejezte magát, majdnem értéktelenné válik. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy ezen tény, ezen körülmény igen hibásan volt idézve, s e szerint a belőle vont következtelésnek helyes alapja nem lehet; hibásan volt idézve azért, mert közönségesen tudva van, hogy épen az 1848-iki törvényhozás szüntette meg a robotot, és kétségtelen, hogy a mikor az 1848-iki törvényhozás foglalkozott az akkori választási törvénynyel : már akkor el volt határozva, hogy a robotot megszünteti; ennélfogva Paczolay képviselő társam ezen érve egyátalán elveszti minden nyomatékát. (Helyeslés a szélső bal felől.) És most már, ha azt akarjuk, hogy a mint 1 parificáltatott 1848-ban, ugy tartassák meg most is amaz arány: akkor én igen szívesen reá állok arra, mit ő e tekintetben kivan; mert miután kétségtelen, hogy akkor V* telek megért legaláb még egyszer annyit — átlagos értékét véve föl — mint a 300 forintos értékű, ház, ha ma például azt mondjuk, hogy most 2000 forint az értéke az l U teleknek, 49
