Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-254

254. országos ülés juuius 22. 1874. 33 tom bizni a közjegyzőkre, a kikre ezen végrehajtások fontosabb része, a már elfogadott közjegyzői törvényjavaslat értelmében szintén bizva van; óhajtom továbbá bizni tisztelt báz, a birói kezelő személyzetre, sőt a kezelő személyzeten kivül, a menynyire lehet, a jegyzőkre, s végül azon gyakornokokra, kiket az ügyvédi rendtartás értelmében arra köteleztünk, hogy gyakorlati idejükről legalább egy évet a bíróságnál töltsenek. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy ha most egy biróság területén nemcsak ezen teendőket, hanem a kézbesítéseket is egyetlenegy egyén látja el, — s a minister nr azt hiszi, hogy e tekintetben fönakadás nincs, s e tekintetben magam is igazat adok neki, — nem Hszem, hogy négyféle orgánum ezen teendőknek egy részét és alighanem csekélyebb részét elvégezni képes ne legyen. Figyelmeztetem a tisztelt minister urat azon időre, midőn például a pesti váltótörvényszéknél 90—100 ezer ügy fordult meg, s midőn ezen ügydaraboknak igen nagy contingense a végrehajtás stádiumát elérte: és fönakadás a végrehajtások foganatosításában még sem volt. Én azt merem állítani, hogy ha a bíróságok csak azon idejöket, melyeket nekik a birói végrehajtók költségeinek behajtása igénybe vesz, magára a végrehajtási eljárás eszközlésére használják: teendőik nem lesz több, de az igazságszolgáltatás jobb és kevésbé költséges leend. (Igaz! bal felöl.) Én azt hiszem, hogy ha a tisztelt ház határozati javaslatom lényegét el nem fogadja: a tények, az élet fog nekem igazat adni arra nézve, hogy a tisztelt igazságiigyminister ur végrehajtót kapni nem fog; mert hiszen, ha a végrehajtóktól jövedelmeinek legnagyobb részét, a kézbesítésekért járó dijakat elveszszük: akkor, azt hiszem, alig fog akadni egyén, ki ezen állást elfoglalja, s ha akad, arról elmondhatjuk a költő szavait, némileg travestálva, hogy: „a birói végrehajtói állomáson kivül nincs számára hely". Engedje meg ezúttal a tisztelt ház, hogy mielőtt indokolásomat bezárnám, átalánosságban némelyeket elmondjak magára az igazságszolgáltatásra vonatkozólag. Egyetlen ága sincs az államigazgatásnak, tisztelt ház! melyre 1867. óta a nemzet és törvényhozás annyi áldozatot hozott volna, mint az igazságszolgáltatásra. (Igazi Vgy van! bal felől.) Alkotásainknak — a törvények igazolják — legnagyobb része az igazságszolgáltatásra vonatkozott; évi költségvetésünkben pedig az igazságszolgáltatás kiadásai a korábbi időkhöz képest csaknem megháromszorozódtak, (Igazi Vgy vanl) és mégis elismert tény és nem is vitattatik, hogy az igazságszolgáltatás ma roszabb, mint volt akkor. (Igaz! Vgy vanl bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Ugyan KÉPV. H. NAPLÓ 18=. XI. KÖTET. kérem, hol rejlik ennek az oka? Rejlik, nézetem szerint, magában az egész rendszerben; (Igaz! Vgy vanl bal felől és a Mzéppárton.) rejlik azon rendszerben, mely a törvényeket tisztán theoretikus alapokra és külföldi utánzásokra fektette; (Igaz! Vgy van! bal felől és a középpárton.) magát a bírósági szervezetet pedig kizárólag bureaukraticus alapon hozta létre, (Helyeslés bal felöl.) és mindkét irányban ugy körülbástyázta törvényekkel, hogy én ezen rendszer mellett, megvallom, felelős igazságügyi kormányzatot képzelni sem tudok. Csináltunk, tisztelt ház, egy perrendtartást, mely összeférhetlen theoriákból van compilál va; a szóbeliség közvetlenség nélkül lett behozva; a szóbeliség — bármennyire sajnálom, hogy az igazságügyminister ur tagadólag int — összekevertetett az írásbeliséggel ; a formai eljárás teljesen elkülönittetett a lényegi eljárástól, a nélkül, hogy azon rendszer, mely azt igazolttá tehetné: elfogadtatott volna. (Igaz! Vgy vanl bal felől.) A birói hatalom gyakorlására szóló törvénynyel elválasztottuk az igazságszolgáltatást a közigazgatástól, azon határig, mely határig az tudtommal sehol elválasztva nincs. És mit értünk el vele, tisztelt ház? Elértük azt, hogy az igazságszolgáltatásnak legalsóbb hivatalai, melyek a nagy közönséggel közvetlenül érintkeznek: most folyton az illetékesség fölött veszekednek, mi által maga az igazságszolgáltatás szenved. Eseteket tudok, tisztelt ház! midőn egyes kiadások fölött a közigazgatási hatóság a birói hatósággal az illetékesség fölött vitatkozott, midőn egy talált emberi hulla körül elkövethetett bűneset tekintetében a királyi ügyész a törvényszékkel, a törvényszék a közigazgatási hatósággal állott vitában ; de magán a tényen az igazságszolgáltatás menetén egyik sem segített. Minduntalan Anglia példájára hivatkozunk, és épen ez az, a miben nem követtük azon országot, mely az igazságszolgáltatást az administratiotól korántsem választotta el azon határig, mint mi elválasztottuk. Mindezeket, tisztelt ház! megtűzdeltük egy ügyrenddel, mely, merem mondani, olyan, hogy ha a biró azon kimutatásokat, azon ellenőrzési naplókat, azon rubrikákat, és nem tudom én miféle könyveket, melyeket neki ezen ügyrend szerint ugy kell kezelni, mint az igazságügyi minister ur által szabályrendeletileg megállapittatott: legkevesebb azon idő, mely magára az igazságkiszolgáltatásra marad. (Igaz l bal felől.) Kimondottuk törvényünkben a birói elmozdittatlanság és áthelyezés elvét, és erre, tisztelt ház! ezer és ezer hivatalnokot neveztünk ki, kik közt valóban igen nagy azok száma, kik képtelenek és tehetetlenek, (Igazi Vgy vanl bal felől.) és az organisaíio ezen súlyos baját korántsem képes ellensúlyozni a nyugdíjazási és azon felelősségi 5