Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-254

254. országos ülés juuius 22. 1874. 33 tom bizni a közjegyzőkre, a kikre ezen végrehaj­tások fontosabb része, a már elfogadott közjegyzői törvényjavaslat értelmében szintén bizva van; óhaj­tom továbbá bizni tisztelt báz, a birói kezelő sze­mélyzetre, sőt a kezelő személyzeten kivül, a meny­nyire lehet, a jegyzőkre, s végül azon gyakorno­kokra, kiket az ügyvédi rendtartás értelmében arra köteleztünk, hogy gyakorlati idejükről legalább egy évet a bíróságnál töltsenek. Méltóztassanak figye­lembe venni azt, hogy ha most egy biróság terü­letén nemcsak ezen teendőket, hanem a kézbesíté­seket is egyetlenegy egyén látja el, — s a minister nr azt hiszi, hogy e tekintetben fönakadás nincs, s e tekintetben magam is igazat adok neki, — nem Hszem, hogy négyféle orgánum ezen teendőknek egy részét és alighanem csekélyebb részét elvégezni ké­pes ne legyen. Figyelmeztetem a tisztelt minister urat azon időre, midőn például a pesti váltótörvényszéknél 90—100 ezer ügy fordult meg, s midőn ezen ügy­daraboknak igen nagy contingense a végrehajtás stádiumát elérte: és fönakadás a végrehajtások foga­natosításában még sem volt. Én azt merem állítani, hogy ha a bíróságok csak azon idejöket, melyeket nekik a birói végrehajtók költségeinek behajtása igénybe vesz, magára a végrehajtási eljárás esz­közlésére használják: teendőik nem lesz több, de az igazságszolgáltatás jobb és kevésbé költséges leend. (Igaz! bal felöl.) Én azt hiszem, hogy ha a tisztelt ház hatá­rozati javaslatom lényegét el nem fogadja: a tények, az élet fog nekem igazat adni arra nézve, hogy a tisztelt igazságiigyminister ur végrehajtót kapni nem fog; mert hiszen, ha a végrehajtóktól jövedelmeinek legnagyobb részét, a kézbesítésekért járó dijakat el­veszszük: akkor, azt hiszem, alig fog akadni egyén, ki ezen állást elfoglalja, s ha akad, arról elmond­hatjuk a költő szavait, némileg travestálva, hogy: „a birói végrehajtói állomáson kivül nincs szá­mára hely". Engedje meg ezúttal a tisztelt ház, hogy mi­előtt indokolásomat bezárnám, átalánosságban né­melyeket elmondjak magára az igazságszolgáltatásra vonatkozólag. Egyetlen ága sincs az államigazgatásnak, tisz­telt ház! melyre 1867. óta a nemzet és törvény­hozás annyi áldozatot hozott volna, mint az igaz­ságszolgáltatásra. (Igazi Vgy van! bal felől.) Al­kotásainknak — a törvények igazolják — legnagyobb része az igazságszolgáltatásra vonatkozott; évi költségvetésünkben pedig az igazságszolgáltatás ki­adásai a korábbi időkhöz képest csaknem meghá­romszorozódtak, (Igazi Vgy vanl) és mégis elismert tény és nem is vitattatik, hogy az igazságszolgál­tatás ma roszabb, mint volt akkor. (Igaz! Vgy vanl bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Ugyan KÉPV. H. NAPLÓ 18=. XI. KÖTET. kérem, hol rejlik ennek az oka? Rejlik, nézetem szerint, magában az egész rendszerben; (Igaz! Vgy vanl bal felől és a Mzéppárton.) rejlik azon rend­szerben, mely a törvényeket tisztán theoretikus alapokra és külföldi utánzásokra fektette; (Igaz! Vgy van! bal felől és a középpárton.) magát a bíró­sági szervezetet pedig kizárólag bureaukraticus alapon hozta létre, (Helyeslés bal felöl.) és mindkét irányban ugy körülbástyázta törvényekkel, hogy én ezen rendszer mellett, megvallom, felelős igazság­ügyi kormányzatot képzelni sem tudok. Csináltunk, tisztelt ház, egy perrendtartást, mely összeférhetlen theoriákból van compilál va; a szóbeliség közvetlenség nélkül lett behozva; a szó­beliség — bármennyire sajnálom, hogy az igazság­ügyminister ur tagadólag int — összekevertetett az írásbeliséggel ; a formai eljárás teljesen elkülönitte­tett a lényegi eljárástól, a nélkül, hogy azon rend­szer, mely azt igazolttá tehetné: elfogadtatott volna. (Igaz! Vgy vanl bal felől.) A birói hatalom gya­korlására szóló törvénynyel elválasztottuk az igaz­ságszolgáltatást a közigazgatástól, azon határig, mely határig az tudtommal sehol elválasztva nincs. És mit értünk el vele, tisztelt ház? Elértük azt, hogy az igazságszolgáltatásnak legalsóbb hivatalai, melyek a nagy közönséggel közvetlenül érintkez­nek: most folyton az illetékesség fölött veszekednek, mi által maga az igazságszolgáltatás szenved. Ese­teket tudok, tisztelt ház! midőn egyes kiadások fölött a közigazgatási hatóság a birói hatósággal az illetékesség fölött vitatkozott, midőn egy talált emberi hulla körül elkövethetett bűneset tekinteté­ben a királyi ügyész a törvényszékkel, a törvény­szék a közigazgatási hatósággal állott vitában ; de magán a tényen az igazságszolgáltatás menetén egyik sem segített. Minduntalan Anglia példájára hivatkozunk, és épen ez az, a miben nem követtük azon országot, mely az igazságszolgáltatást az administratiotól ko­rántsem választotta el azon határig, mint mi elvá­lasztottuk. Mindezeket, tisztelt ház! megtűzdeltük egy ügyrenddel, mely, merem mondani, olyan, hogy ha a biró azon kimutatásokat, azon ellenőrzési napló­kat, azon rubrikákat, és nem tudom én miféle köny­veket, melyeket neki ezen ügyrend szerint ugy kell kezelni, mint az igazságügyi minister ur által sza­bályrendeletileg megállapittatott: legkevesebb azon idő, mely magára az igazságkiszolgáltatásra marad. (Igaz l bal felől.) Kimondottuk törvényünkben a birói elmozdittatlanság és áthelyezés elvét, és erre, tisztelt ház! ezer és ezer hivatalnokot neveztünk ki, kik közt valóban igen nagy azok száma, kik képtele­nek és tehetetlenek, (Igazi Vgy vanl bal felől.) és az organisaíio ezen súlyos baját korántsem képes ellensúlyozni a nyugdíjazási és azon felelősségi 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom