Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-269
26'J. országos ülés Julius 10. 1874. 381 De ha értelmesebb is : mindenesetre nem olyan független ; mert azon két lakrészes ház elégtelen arra, hogy egy család existentiáját biztosítsa; mig ellenben a féltelek elég erre. És ha a függetlenségre súlyt fektetünk, honnan magyarázzam azon tüneményt, mely szerint egy ilyen két lakrészes ház tulajdonosa függetlennek tartatik, az államtisztviselő pedig annak nem tartatik. (Fölhiáltás bal felől: Ez természetes!) Bocsánatot kérek, én természetesnek tartom azt, hogy a tisztelt ház túlsó oldala az államtisztviselők ellen bizalmatlan; de akkor, mikor Vidliezkay képviselőtársam az államtisztviselőkkel szemben független szabad polgárnak nézi a két lakrész tulajdonosát: akkor meg kell jegyeznem azt, hogy a társadalomnak azon osztályát, mely az állam iránti kötelességét minden nap reggeltől estig hiven teljesíteni siet, mely kötelességének teljesítésében valóban az anyagi élvezetektől kénytelen magát megfosztani, mely a vagyonosodás, a gazdagodás minden reménye nélkül viseli a terheket és fáradoz pályáján, a társadalom ezen osztályát mondom szembe állítani amazzal és azt mondani, hogy amaz független, szabad polgár, emez pedig nem az : ez legalább is méltánytalanság és tőlünk kik a parlamentalismust akarjuk meggyökereztetni, egyenesen ildomtalanság. (Helyeslés jobb felől, mozgás bal felöl.) Azt mondja Vidliczkay tisztelt képviselő ur, és ha bővebben kifejtette volna, igen szellemdus értekezés lesz vala belőle, hogy mi mind a politikában, mind a statusgazdaságban, mind a pénzügyben és választási téreu a capitalisból élünk, különösen azt monda, hogy a meglevő választási-jog tőkéjét akarjuk megsemmisiteni. Én megengedem, hogy egy része meg semmisül, de azon része, mely igen roszul volt elhelyezve. Azt hiszem, hogy azon része fog megsemmisülni, mely be van irva, vagy legalább be volt irva a legközelebbi választások alkalmával az államérdekek nagy könyvébe ; de a melyre biztosan építenünk nem lehet. Meg fog semmisitetni az. melynek meg kell semmisitettni azért, hogy mi ábrándoknak, telj esithetlen vágyaknak, talán bizonyos szenvedélyeknek is támogatást ne adjunk, és ezekre mi az államalkotás körül ne építsünk semmit. Befejezem beszédemet ismét Vidliczkay képviselő úrhoz fordulva azzal, hogy ne vádoljon bennünket az őszinteség hiányával és hidje el nekünk, hogy mi pártoljuk oly őszintén a törvényjavaslatot, a mily őszintén ő annak opponál. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő : Nem tehetem, hogy mindenek előtt elismerésemet ne nyilvánítsam ugy a központi bizottság előadójának, valamint előttem szóló tisztelt képviselő urnák is azért, hogy álláspontjukat igazolni igyekeztek, és hogy fölhozták mellette azon érveket, melyeket fölhozhattak. Ugy hiszem, hogy midőn egy oly nagyfontosságú kérdés forog a törvényhozás előtt, mint ez : kötelessége annak, a ki indítványt tesz, ugy a törvényhozást, mint magát az országot fölvilágosítani azon érvek iránt, a melyeknél fogva ezen indítványt teszi. Az ily eljárást tehát csak helyeselni lehet. Sajnálom azonban, hogy a központi bizottság előadója szükségesnek tartotta, mintegy bocsánatot kérni a tisztelt háztól, hogy fölötte becses idejét most is igénybe veszi és fogyasztja. Nó már kérem alásan méltóztassanak elhinni, hogy a képviselőház idejét inkább fogyasztani nem lehet, mintha hallgatással mellőznek oly érveket, melyek egy oly törvényjavaslat ellen fölhozatnak, mely az ország lakosainak egy részét igen közelről érdekli. Ha már megfosztják önök az ország lakosainak egy részét egy kegyelettel őrzött nagy jogtól: legalább világosítsák föl őket az iránt, hogy miért tartják ezt szükségesnek. De ha valaki bocsánatot kér az iránt, hogy a képviselőház idejét igénybe veszi: ez tökéletesen fölösleges. Hidjék el, hogy Magyarországnak semmi sem okozott oly sok roszat, mint azon számos elhamarkodott törvény, melyeket megvitatás nélkül és kevés megfontolással hoztunk és beiktattunk törvénykönyvbe. Ezen törvények most már megvannak, és mintegy szégyeneljük magunkat kijavítani a hibákat, habár látjuk, hogy a törvények roszak: inkább tűrjük, de resteljük a dolgot; mert a hozott törvényeknek csaknem minden czikkelyét módosítani kellene. És miért van ez igy? mert nem volt elég idő a meggondolásra és a megvitatásra, és épen a legfontosabb törvényjavaslatok ily időszakban terjesztettek elő, mint a mostani, mikor azt mondják, hogy nagy hazafiság nem beszélni és hazafiatlanság a drága időt vesztegetni. Igaz, nagy meggondolatlanság az aratás közben a képviselőház elé terjeszteni ily törvényjavaslatot. De ha már itt van, azt megvitatás és megfontolás nélkül keresztül bocsátani: ez ennyit tenne, mint a meggondolatlanságot könnyelműséggel tetézni. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azt mondja az előttem szóló Eötvös Károly tisztelt képviselő ur, hogy ezen §-t, ugy a mint van, a központi bizottság hozta be. Igaz, az eredeti ministeri javaslatban nem találtatik föl és tudtomra az osztályokban sem került elő, és tudtomra és a házszabályok, valamint a parlamentalis praxis szerint nincs is jogosítva, hogy itt tárgyaltassék. (Igazi Ugy van! a szélső balról.) A központi bizottság nincs fölhatalmazva, nincs hivatva uj szövegezést előterjeszteni. A központi bizottság az osztályok többségének egyszerű megbízottja, semmi más; registrálja négy vagy öt osztály nyilatkozatát, de uj szövegezést tenni, mely az osztályban elő nem fordult: a központi bizottság hivatva nincs. Minden egyes képviselő, és igy a
