Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-269
382 2G9. országos ülés Julius 10. 1874. központi bizottság bármely tagja is föl van jogosítva arra, hogy a házban külön inditványnyal lépjen föl; de a központi bizottság nincs jogosítva. Ezen §-nak tehát, ugy a mint jelen szerkezetében van, nincsen létjogosultsága. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Előttem nem is az van, hanem a miniszternek eredeti előterjesztése, és én részemről mindenesetre hibáztattam volna a belügyminister urat, hogy midőn ily kormányérvek hozatnak föl: mindezeket hallgatással mellőzi. De végtére igaz, hogy nem az ő törvényjavaslata van tárgyalás alatt, legalább ezen §. nem az övé, hanem ez olyan §., a melynek beterjesztésére senki följogosítva nincs. Behozatott kilencz, illetőleg csak hét oly embernek indítványozásából, a kik erre nézve senkitől fölhatalmazást nem nyertek. Én részemről csak a ministeri előterjesztést veszem tekintetbe, mert házszabályaink szerint nem látom jogosultságát annak, hogy a központi bizottság által initiált bárminemű javaslat itt tárgyalás alá vétessék. Azonban a ministeri javaslat e tekintetben lényegileg nem sokat tér el a központi bizottság javaslatától. Eltér azonban egy oly dologban, a mi, mondhatom, nem igen ajánlható; eltér az őszinteségben. Az is azt czélozza, azt akarja, a mit a központi bizottság javaslata; de nem meri kimondani. Azt mondja ugyanis az eredeti javaslat, hogy megtartja a 315 forintos értéket, de 315 forint értékűnek azt tekinti stb. Már kérem 315 forintos értékű háznak tekinteni csak azt lehet, a melyért 315 forintot megadnak. (Helyeslés.) Ennek más magyarázata nem lehet. Ha ezen magyarázatot nem méltóztatnak elfogadni: akkor mondják ki nyíltan, hogy nem akarják a 315 forintos értéket; hanem más censust akarnak. Ez őszinteség lenne, és mi is szólhatnánk őszintén hozzá. Mondanák meg: mi a nézetük e mellett, hogy ily módon a census emeltessék ; mi érveik és okaik vannak arra, hogy ily módon csökkentessék a választók száma? Hanem a ministeri előterjesztésben ezen őszinteség hiánya világos; mert azt mondja, megtartja a régi censust. Pedig ez nem áll, ez nem igaz; hanem tetemesen neveli; sőt nemcsak 315 forint értékű ház után nem ad jogot, hanem még a 3.000 forintos házat is kizárja : ha nincs benne három lakrész. Ez a különbség a mi ministeri előterjesztés és a központi bizottság előterjesztése között. Voltak, kik bevallották, különösen Máriássy Béla tisztelt képviselő ur bevallotta, hogy igenis a választók száma ezen intézkedés által tetemesen csökkenni fog; ő ezt akarja. Helyes-e ez, vagy nem helyes, az más kérdés, de e nyilatkozat legalább férfias, ő nyíltan kimondja, hogy a választók számát csökkentem akarja, hogy a proletariátust akarja kevesbbiteni a választók közt. Hogy Máriássy képviselő ur micsoda fogalommal van a proletariátusról ? nem tudom; mert én proletáriust a háztulajdonosban nem ismerek. Egy bankigazgató, a kinek 15.000 forint fizetése van : az proletárius, mert holnap fölmondhatják állását és nincs semmije; de egy háztulajdonos mindig capitalista, azt neki nem mondhatják föl. Tehát az argumentum magában sok érvénynyel nem bir; hanem érvénynyel bir legalább az őszinteség, melylyel ő kimondta, hogy el van határozva a választók számát kevesbbiteni. A központi bizottság előadója azt mondja: mi jogon qualificáitassék a házbirtok és földbirtok? mikor a házat földindulás, háború és mit tudom én milyen esélyek fenyegetik. Kérem, a házbirtoknál nem egészen azt kell tekintetbe venni, hogy a házbirtokos, hogy a ház maga mit ér; a házbirtoknak ily módoni kiváltságát az 1848-ki törvény különösen és egyedül a városokban alapította meg, kiindulva azon szempontból, melyet legalább tudtomra senki nem vont kétségbe, hogy a városokban egyátalában a népesség intelligensebb, mint falun. Méltóztassék akármely várost megnézni : bizony ott intelligensebb minden ember, mint átalában a falukon ; sőt már a városokhoz közel lévő falukban is intelligensbbek az emberek, az természetes. Ha tehát a városban lakó intelligentiának előnyt adott az 1848-ki törvény és ezen előnyt most sem hallottam, hogy a törvényjavaslat kétségbevonni akarná és visszavenni: akkor azt hiszem, hogy a háztulajdonos bármi csekély értékű legyen is az a ház, bizonyára szolidabb, mint más; mert ha valakinek egy háza van: az még nem adja meg neki az ebédet, abból meg nem élhet, tehát más keresetének és jövedelmének kell lenni; de ezen kereset mellett ugy gazdálkodott, hogy megtakarított annyit, hogy házbirtokot szerzett és ez elég garantia arra nézve, hogy szolid, jó gazda és olyan ember, a kire fontos dolgot lehet bizni. Már most, hogy ez épen arról kezeskednék, hogy ő nagy politikus: arról egyátalában nem kezeskedik a négyemeletes palota sem ; tehát e tekintetben semmi kezességet nem nyújt, hanem igenis kezességet nyújt az embernek tisztességes volta és szoliditása mellett, azért nagy fontosságot kell fektetni arra, hogy ha valaki háztulajdonos : épen ugy a faluban nagyfontosságot kell fektetni arra, hogy ha valaki földbirtokos. És én részemről eltekintek az átalános szavazattól, mert hiszen azt a tisztelt ház már el nem fogadván, hiában fognék kardoskodni azon dolog mellett, melyet a tisztelt ház elvetett; én tehát most a census alapján beszélek és indulok ki. Faluban is nagy solidiás jelének tartom azt, ha valaki földbirtokkal bir, különösen, ha ki lehet tudni, hogy ezen földbirtokot ő szerezte ; nem pedig valami ősi