Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-269
380 269. országos ülés Julius 10. 1874. sem azon oldalon, sem pedig különösen ezen oldalon nem akarja senki, hogy minden ház, minden viskó, mihelyt városban fekszik, mindjárt választási jogalapját képezze, hanem csak bizonyos házakat akarunk a választási census alapjául tekinteni. Ha az ellenzéki tisztelt szólók azt akarják mondani, hogy a 3 lakrész a 300 forintnyi értéknek nem felel meg teljesen: ezt elismerem; mert tudom, hogy vannak 3 lakrészü házak, melyek 300 frtot megérnek, többet nem érnek de vannak, melyek 3.000-et is megérnek (Közbekiáltás bal felől 10.000 frtot is.) Igen is 10.000 frtot is, megengedem. De ha arra az álláspontra helyezkedünk: mivel bizonyítják be önök, hogy a két lakrész megfelel a 300 frt értéknek ? Ha Vidliczkay képviselő ur nem hallott érvet a 3 lakrészre vonatkozólag erről az oldalról, hogy miért fogadtassák el az: én nem hallottam és nem is fogok hallani argumentumot azon oldalról arra, hogy a két lakrész miként felel meg a 300 frtnyi értéknek; mert azt csak megengedik, hogy két lakrészü ház is van elég, mely nem ér 300 frtot, és van igen sok, mely megér 1.000 talán 3.000 frtot is. Ezen utón, ezen alapon mi tisztán a logika segélyével czélt, tisztelt ház, nem érünk ; nem érnek önök mi ellenünk emelt vadaikkal és nem érünk mi önök ellen emelt kifogással. Egészen más alapra kell nekünk helyezkednünk. És hogy minő alapra, részben emiitette a központi bizottság igen tisztelt előadója. Én is azt mondom tisztelt ház, hogy részemről az anyagi függetlenséget azon emberben, kinek csak egy kisded két lakrészü háza van akár melyik rendezett tanácsú városkában: egyátalában nem találom föl; pedig azt én szükségesnek tartom arra, hogy választási jogával kellőleg élhesen. Mostani adótörvényeink szerint tisztelt ház, az ily két lakrészü báz vajmi kevésre becsülhető. Nem mondom, hogy nincsenek kivételek; de én a nagyobb számról, átaíánoságban beszélek. (Közbeszólás jobb felől: például Veszprémben.) Igen, Veszprémben azon ház, mely csak két lakrészszel bir: vajmi csekély értékű s ennek birtokosa, vajmi szegény és anyagi függetlensége vajmi ritkán van. {Fölkiáltás a szélső bal felől: Hát a hivatalnoknak van.) Igen is van és erre is rá fogok térni. Miként jött a központi bizottság a három lakrész megállapitására és általában miként jött ez a három lakrész a törvényjavaslatba, annak némi kis történetét akarom elmondani. (Fölkiáltások hal felől: Halljuk^) Mert a tisztelt ház jól tudja azt, a kormánynak eredeti törvényjavaslatában a három lakrész hiányzott. A kormány eredeti törvényjavaslatában 3 frt adőcencus volt fölvéve oly házaknál, ^melyek házosztályadóval vannak megróva (Fölkiáltás bal felől: Fz a legjobb \) Oly házaknál pedig, melyek házbér adó szerint vannak megadóztatva, több vagy kevesebb lett volna az adócensus akként: a mint az illető városban 16, 20 vagy 24°/ 0 adó van szokásban. A központi bizottság ezen egyetlenség mellett még sok más körülményt is figyelembe vett, nevezetesen figyelembe vette azt, hogy nálunk az adócensust állapítani meg, most a mikor mi átalános adó-rendszerünk reformjainak nagy munkája előtt állunk: igen sok inconvenientiával járhatna; tehát a központi bizottság lehetőleg mindenütt kerülni akarta azt, hogy az adó-census számszerint kifejezett öszszegben állapíttassák meg, kerülni akarta különösen azért, mert nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a mely házat census alapján akarunk fölvenni három lakrész utáni adóval: az az adótörvények változása következtében több vagy kevesebb szóval más mennyiségű adóval lesz megróva, következőleg azon czélt, melyet itt elérni akarunk: elérni nem fogjuk, mihelyt adótörvényeink változni fognak, mert változni fog a census is. (Helyeslés jobb felől.) Ez volt az egyedüli ok és nem más, nem jogfosztás, nem a választási-jog megszorítása, egyedül és kizárólag csak ez volt az ok, mely a három lakrész fölvételére vezette a központi bizottságot. És én fölhívok mindenkit, a ki végre lehetővé akarja tenni ezen törvénynek végrehajtását nem csak most, hanem akkor is, midőn adó-törvényeink lényeges változáson fognak keresztül menni, feleljen meg nekem : vajon nem czélszerübb volt e igy fölvenni, mintha az adóösszeget külön határozzuk meg ? Vidliczkay tisztelt képviselőtársamnak különösen nem tetszett azon szempont, melyet Paczolay képviselőtársam fölállított, és hangsúlyozott, a melyszerint tekintetbe kellene venni a városi censusnak a vidéki censussal való parificatioját. Nem tetszett neki ez azért, mert mint monda — az értelmiség kü- * lönösen a városokban van öszpontositva, azokat tehát nagyobb jogosultság illeti meg: de nem tetszett neki azért sem, mert mint monda: a jog a köztehernek legyen megfelelő; s miután a városok különösen érzik a katonatartás terhét: tehát ennélfogva őket nagyobb jog illeti meg. Én ugy tudom tisztelt ház, hogy a katonatartás terhe egyiránt nehezedik városiakra és vidékiekre. (Ellenmondás bal felöl.) De erre most nem akarok kiterjeszkedni. A mi a qualificatiot illeti, nem szükséges uj argumentumokra kiterjeszkedni, elég ha idézem azt, a mit Paczolay képviselő ur mondott. Oly kerületekben, melyekben vidéki és rendezett tanácsú városi választók vannak, a vidéki választótól megkövetelni, hogy ann ak esetleg két lakrészes háza és telke legyen, a városi választónál pedig megelégedni azzal, hogy csak két lakrészből álló viskója legyen: ez sem igazságos, sem méltányos nem lenne. És ne méltóztassék azt hinni, a városi birtokos azon aét lakrészü házzal értelmesebb, mint az a féltelkes gkzda vidéken. (Ellenmondások bal felől.)
