Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-269

269. országos ülé Ezen érvek alapján ajánlom a 3-ik §. elfogadását. (Élénk helyeslés jobb felől) Eötvös Károly: Tisztelt ház! Igen sok indokom van arra, hogy a tisztelt ház becses türelmét, egy rövid időre igénybe vegyem. Indokaim közt az egyik az, hogy én részemről nem óhajtom, hogy a most tárgyalás alatt lévő §. egyedül a központi bizottság tisztelt előadójának épen most hallott beszédével védehueztessék meg. Kötelességemnek, tartom a fölszólalást még azért is, mert ezen oldal ellenében ma és tegnap két szónok két igen fontos kérdést támasztott, mondhatnám, vádat emelt. Nagy György tisztelt barátom egyenesen az erkölcsi bátorság hiányával, — Vidliczkay tisztelt képviselő ur pedig az őszinteségnek hiányával vádolta ezen oldalt. Én mind a két vádat elég fontosnak tartom arra, hogy legalább erről az oldalról mi el ne hallgassuk azt. Vidliczkay képviselő ur azt állította, hogy a kiindulási pont a jobb oldalnak ezen és bal oldalnak azon része közt, a melyhez ő is tartozik, tökéletesen egy és ugyanaz, föltéve, hogy az őszinteség uralkodik nálunk, ő határozottan nem mondotta azt ki, hogy nálunk nem uralkodik, hanem kétségbe vonta azt igen sokszor. Bocsánatot kérek, mi eléggé őszinték vagyunk és ez az oldal is eléggé őszinte, hogy beismerjük azt, hogy a fönálló választási törvény igen hézagos, hogy annak sok hiánya van, és hogy azt pártczélokra a választások alkalmával bőven ki lehet zsákmányolni. Mi azt beismertük annak daczára, hogy a törvénynek ezen hiánya ezen oldalnak különösen használ. Ez pedig igen magas foka az erkölcsi bátorságnak és őszinteségnek. A tisztelt képviselő ur fölhozván azt, hogy mi e három lakrészt akarjuk a királyi és rendezett tanácscsal biró városokban censusul alkalmazni: ezzel szerinte a választók számát akarjuk kevesbíteni; ezzel a választói jogokban akarunk fosztogatást elkövetni, és hogy mi mindezt azért tesszük, hogy mi ezáltal egy törvényhozási csínyt kövessünk el, saját szavai szerint, hogy a hatalmat kezünkben továbbra is föntartsuk. Bocsánatot kérek, ha mi törvényhozási csinyt akarunk elkövetni, hogy mi a hatalmat továbbra is kezünkben tarthassuk: akkor nem szükséges egyebet tenni, mint a választási törvény kérdésében semmit nem tenni; nem szükséges egyéb, mint a választási törvényjavaslatot elejteni. Ha mi a választási törvény alapján akarjuk a hatalmat föntartani és nem politikánk és meggyőződésünk és az azzal összefüggő fontos nagy erkölcsi érdekek alapján: akkor elég azon választási törvény, a mely most van; akkor nekünk erre a törvényjavaslatra semmi szükségünk. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Julius 10. 1874. 379 Mi ez oldalon sem az erkölcsi bátorság, sem az őszinteség hiányával vádolhatók nem vagyunk. Én csak arra figyelmeztetem a tisztelt ellenzéket, hogy akkor, a mikor ő lesz azon helyzetben, hogy többsége által uralkodik a kormányzaton: birjon ő is akkorra bátorsággal és őszinteséggel, hogy az intézményekben és a törvényekben megállapított hatalmat és befolyást ekként engedje át az ellenzéknek, hogy az is hozzáférhessen, a mint a jobb oldal megengedi önöknek most Azt mondotta Vidliczkay tisztelt képviselőtársam, hogy ő egyátalán nem hallott okot arra nézve: hogy miért legyen hát három lakrész, és miért ne legyen kettő? Én őszinte akarok lenni és megmondom egyenesen, hogy engem is, s azt hiszem, a kormányt s ezt a pártot is egyenesen az vezette, hogy miután a két lakrészhez ez idő szerint csak egy forint hatvan krajczárnyi adó van kötve: mi a censust ily mélyre leszállítani nem akarjuk, mert nem tartjuk czélszerünek, ezért tehát nem fogadtuk el a két lakrészt. S ha az igen tisztelt képviselő ur a mi fölfogásunkba behelyezkedni, s a mi nézetünket az előtte fönforgó jelenségekből megismerni törekedett volna : e kérdésben is egy téren állanánk. Igen is, mi nem hisszük annyira leszállíthatni a censust, hogy a két lakrész is bele férjen. Fölhozatott több alkalommal több szónok által, hogy a három lakrésznek censuskép elfogadása mellett a legutóbbi választásnál tényleg szavazottak nagy része választási jogától elesik. Én ezt elismerem ; egyátalában nem akarok ezen lehető tény ellen semmi más kifogással élni, mint azzal, hogy mi ennek lehetőségét megakadályozni képtelenek vagyunk. Hogy miért vagyunk képtelenek, arra leszek bátor néhány megjegyzést tenni. Valamennyien egyetértünk abban, hogy városi házak censusául a 300 frt értéket, úgymint azt az 1848-iki törvény formulázta, el nem fogadhatjuk. Nem fogadhatjuk el azért, mert voltaképen ez nem cencus, ez voltaképen semmi. A kérdés merituma ott van, hogy ezen 300 frtnyi érték miként kutatható ki. Miként akkor, ha bíróságokra bizatik, és miként akkor, ha a pártok kezében levő központi választmányra bizatik? Ez a kérdés. Az egyik törvényhatóságban erualták igy, a másikban amúgy, az ország különböző részeiben különbözőképen. A bíróságra nem akarjuk bizni ennek eruálását azért, mert bíróságainkat egy óriási munka halmazzal látnók el, oly halmazzal, melyet a mai igazságszolgáltatás föladata mellett megbírni képtelen volna. A bíróságra tehát nem akarjuk bizni ; hanem mi magunk törvényhozásilag akarunk magyarázatot adni, nem tüzetesen arra nézve, hogy a 300 forintnyi érték miként eruáltassék; hanem, hogy a városi házak censusa átalában mikép állapittassék meg, mert 48*