Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-254

32 254. országos ülés június 22. 1874. juh!) Tehát elfogadtatott; az elnökség pedig gondoskodni fog ezen összeg folyóvátételéről. Következik Horánszky Nándor képviselő urnák az 1874. évi XLV. törvényczikk tárgyában beadott határozati javaslatának tárgyalása. Wächter Frigyes jegyző (fölolvassa a határozati javaslatot.) Horánszky Nándor: Engedje meg a tisztelt ház, hogy azok után, miket a tárgyalás alatt lévő határozati javaslat fölvételének érdekében a ház utolsóelőtti ülésében elmondani szerencsés voltam, ezúttal magára a határozati javaslat lényegére vonatkozólag terjeszthessem elő indokaimat, Mindenekelőtt, tisztelt ház, szükségesnek tartom a különböző oldalról fölmerült tévnézetek, nem akarom mondani ferdítések tekintetében constatálni azt, hogy határozati javaslatomnak ezélja korántsem az, hogy a birói végrehajtói intézmény és az erre vonatkozó törvény azonnal, vagyis még mielőtt azon teendők ellátásáról gondoskodás történnék, melyek jelenleg a végrehajtókhoz vannak utasítva, szüntettessék meg és helyeztessék hatályon kivid; mert ezt magam sem tartanám lehetőnek, a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás tekintélyes formalitások tekintetében fönakadást ne szenvedjen. Határozati javaslatomnak ezélja az, hogy ma a tisztelt ház egy elvet megállapítván, utasítsa a minister urat, hogy ezen elv keretén belül terjeszszen elő még ez évben törvényjavaslatot arra nézve, hogy egyfelől ezen intézmény és törvény hatályon kivül helyeztessék; másfölől egyidejűleg ugyanazon törvényben magok ezen teendők szabályoztassanak. Határozati javaslatomnak szövege, tisztelt ház, annyira világos és egyszerű, hogy, megvallom, attentatumnak tartanám a tisztelt ház türelme ellen bizonyítgatni azt, hogy czélom nem volt és nem lehetett egy határozattal a törvényt hatályon kivül helyezni; czélom nem lehetett a törvényt más törvény nélkül megszüntetni. Épen azért azon meggyőződésben vagyok, hogy az igen tisztelt ház nem fog döntő súlyt fektetni, — megengedem, a mai financziális viszonyok közt nagy kelendőségre számitható azon érvére az igen tisztelt igazságügyminister urnák, hogy nehéz oly elveket kimondani, melyeknek megállapításából folyó költségek iránt ma tisztában nem lehetünk ; nem fog súlyt fektetni pedig azért, mert erős meggyőződésem, — és beszédem folyamán erre ki is fogok terjeszkedni, — hogy határozati javaslatom elfogadása által az igazságszolgáltatás sem az államra, sem a felekre nézve költségesebb nem lesz, sőt az államnak egy fillérrel több kiadást nem fog okozni, mint a jelenleg. Ezúttal, tisztelt ház, kénytelen vagyok sajnálkozásomat kifejezni az iránt, hogy akkor, mikor igen nagy és valóban költséges alkotásokról volt szó, — erre, mint indokra, nem fektettetett súly; és ma, midőn reconstruálásról, a szükség által parancsolt recorrigálásról van szó: helytelenül, és azt hiszem, meg nem állhatólag alkalmaztatik ezen financziális érv. A kérdés lényegét illetőleg az igazságügyminister ur határozati javaslatomat igen helyesen két részre osztja: egyik az, a mely a kézbesítésekre vonatkozik; a másik, mely a birói végrehajtások ellátásáról szól. Az elsőre nézve maga a tisztelt minister ur is elismeri azon számos és okadatolt panaszokat, melyek a kézbesítés körül részint azoknak költségessége, részint czélra nem vezető kezelése tekintetében országszerte fölmerültek, minélfogva maga a tisztelt minister ur a múlt alkalommal kijelenteni szíveskedett, hogy erre vonatkozólag óhajtja, hogy a fönálló törvény módosittassék, változtattassék; sajnálom azonban, hogy a tisztelt minister ur beszédében, bármennyire figyeltem is : egy betűt sem hallottam arra nézve, hogy ezen változtatást akként szándékozik létesíteni, hogy ezen kézbesítések díjtalanul történjenek. Ha a minister ur ezen véleményben van: akkor azt gondolom, nincs ok, miért határozati javaslatom ezen részét el nem fogadni; ha ellenben más véleményben volna: nekem van kétszeres okom azt föntartani; mert a jelenlegi eljárást, miként más alkalommal kimutattam, költségesnek, hiányosnak, és az igazságszolgáltatás érdekében egyátalán meg nem állhatónak tartom. A mi már a második, vagyis a végrehajtási eljárásra vonatkozó részt illeti, erre nézve egészen máskép áll a dolog; ugyanis a minister ur határozottan kijelentette, hogy ő a végrehajtói intézményt fön kívánja tartani. Több indokot hozott föl erre; súlyt fektet nevezetesen azon körülményre, hogy a hazai törvényszékek túlnyomó többsége — 94 közül 85 — ezen intézménynek föntartását javasolja. Engedjen meg nekem a tisztelt minister ur, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az a valódi bureaucratismus hangja, midőn a közvélemény és a naponként ujabb adatokkal igazolt kiáltó szükség elől elzárkózva, nézeteit a bíróságok véleményére alapítja. Eszembe juttat ez, tisztelt ház, egy esetet, a mely történt az absolutismus alatt, midőn egy község az árviz által fenyegettetvén, az az akkori úgynevezett megyefőnökhöz fordult, s ez ezen kérelmet az alattas hatósághoz küldötte le véleményadás végett: azalatt pedig a község az árviz által egészen elboríttatott. Hivatkozott a tisztelt minister ur azon költségekre, melyeket ezen princípiumnak megállapítása okoz : ám lássuk. A mi az én véleményemet illeti, az iránt, hogy kikre óhajtom bízni a végrehajtási eljárást azon esetben, ha ezen törvény hatályon kivül helyeztetik: bízni kivánom fontosabb esetekben a bírákra, miként ez most is igy áll a birói végrehajtókról szóló törvény értelmében, más fontosabb esetekben óhaj-