Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-269
269. országos ülés Julius 10. 1874. 373 jeztem őszintén. Én ebben igen fontos kérdést látok, nem ministeri kérdést, ennél sokkal magasabbat: a rend kérdését. Azt látom e §-ban: vajon a higgadtabb elem meg akarja-e tartani a hatalmat, vagy át akarja adni a zajongó elemeknek? Mert nem arról van szó, hogy itt a 10, 15 vagy 20 ezer választó képzelt jogától megfosztassék: én azt megengedem, hogy 20, 25 ezer választó el fog esni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ne mystificáljuk sem magunkat, sem a közönséget, én ismerem az alföldet, a felföld egy részét is; tudom, hogy igy van. Hanem én ebben elvi kérdést látok. Nem Iátok én semmi különbséget azon egy vagy két lakosztályos háztt választó és a zsellér közt; nem látok különbséget a cseléd és a katona közt; nem látok pedig különbséget azért, mert valamint az egy vagy két lakosztályu, vagy a 300 forint értékű házzal bird napibére után él: épen ugy az a cseléd munkája után él; mindkettő függő másoktól, és miután köztök értelmi különbség sincsen; de sőt lehet mondani, hogy sok napszámos műveltebb, mint a gunyhónak birtokosa, mi annak a természetes logikai következése? Az, hogy ha a 300 forint értékű, vagy a két lakosztályu ház után megadjuk a választói jogot, és a három lakosztályt elejtjük : akkor mindazoknak, a kik velők értelmiség tekintetében egy fokon állanak, meg kell adni a szavati jogot, vagyis a népszavazást kell behoznunk. Megmondtam előbb, hogy ennek miért nem vagyok barátja, s ennek következtében a többség javaslatát pártolom.. Vidliczkay József: Tisztelt ház! Engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy mindenekelőtt figyelmeztessem a tisztelt képviselőházat arra, hogy a fönforgó kérdés sokkal fontosabb, sokkal nagyobb hordeiejü, mint a milyennek az eddigi előadások után föltűnt. Ez oka annak, hogy szem előtt tartva egyrészről azt, hogy ne éljek vissza a tisztelt képviselőház türelmével, mégis valamivel hosszabb legyek, mint lettem volna, ha nem tartanám «zen kérdést olyan fontosnak. Igen föltűnő, tisztelt ház, az, (Ralijuk!) hogy, ide nem értve azon tisztelt képviselőtársaimat, a kik az átalános szavazatot máris érvényesíteni kívánják, egyrészről köztünk itt a bal oldalon, kik az átalános szavazatot még most nem kívánjuk, másrészről a a jobb oldal közt a kiindulási pontra nézve tulaj donképen nincsen különbség. Nincs különbség az esetben, ha önök egészen őszinték; de ha önök nem őszinték: akkor a különbség köztünk és önök közt ég és föld. Annak constatálására, hogy köztünk itt a bal oldalon azokat értve, kik az átalános szavazatot nem kívánják, és önök közt a kiindulási pontra nézve tulajdonképen nincs különbség: indíttatva érzem magamat, a ministeri javaslat indokásábóí, továbbá belügyminister urnák az átalános vita megkezdése alkalmával tartott beszédéből némelyeket, csak néhány passust fölolvasni. Az indokolásban előadja a ministerelnök ur mindenekelőtt az 1848-diki törvény hiányait, melyeket mi itt a bal oldalon sem tagadunk. Ezeket elősorolván, azután folytatja. (Olvas:) „Ezen bajokon segítendő, meghagytam a census mindazon nemeit, melyek az 1848-ki törvény által megállapít tattak, és egyedül arra szorítkoztam, hogy a fönálló törvények határozatlan és kétes értelmű rendeletei szabatosabban állapíttassanak meg, és hogy a gyakorlat által föltüntetett hiányok pótoltassanak; egyszersmind biztosittassék a tőrvény szövegezésében szükséges egyöntetűség, különösen meghatároztassék az, hogy a fölállított census különféle nemei miként igazolandók. Ezt szórói-szóra elfogadom. De mit mondott a tisztelt belügyminister ur Julius l-jén tartott beszédében? nem kívánok ezen egész beszédre kiterjeszkedni, hanem idézem csupán azon passust, mely a dologra tartozik. Itt van a hivatalos „Budapesti Közlöny" Julius másodiki száma, mely a belügyminister ur beszédét egész terjedelmében közli. A passus igy szól: „Ez oknál fogva, tisztelt ház, a kormány azon álláspontot foglalta el e törvényjavaslat előterjesztésénél, és ezt foglalja el most is, hogy az 1848-ki törvények által megállapított qualificatiot megszoritni nem akarja; de ép oly kevéssé akar azon egy lépéssel is tulmenni. Ezt az álláspontot részemről szintén tökéletesen elfogadom; (Gúnyos éljenzés a szélső bal oldalon.) tudniillik elfogadom ma: az átalános szavazati jogot őszintén és komolyan a jövőnek tartván fön. Mit mondott a tisztelt minister ur tegnap. Mondta szórói-szóra ezeket: „Mondtam azt, hogy az 1848-ki törvények által valósággal adott jogokat óhajtom föntartani." Ezt is elfogadom. És mégis mit tüntet föl a viták jelenlegi állapota? Mindamellett, hogy a kiindulási pontok ugyanazok : a különbség köztünk igen nagy. Önök a városokban, különösen a házbirtokosokat tekintve, census gyanánt kívánják fölállítani a három lakosztályt, mi a két lakosztályt. Parlamenti vitatkozásoknak, tisztelt ház, azt hiszem, hogy nem lehet más czélja, mint az, hogy a vitatkozó felek, legyenek azok bár pártok, előadva, fejtegetve egymás ellenében érveiket, egymást capacitálják: a vita végén pedig a szavazás terén az őszinte meggyőződést vetik a szavazás mérlegébe. Különös ennélfogva, tisztelt ház, hogy mindamellett, hogy, a mint mondtam, az álláspontok és főelvekre nézve köztünk különbség nincsen: az eltérés mégis köztünk oly nagy. Refíectálva a tartott beszédekre, igyekezni fogok rájönni a különbség okára, nem vizsgálva a vesék rejtelmeit, hanem a fölhozott érveket logikailag bonczolva.
