Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-269

374 269. országos ülés Julius 10. 1874. Azt mondhatná valaki, hogy a különbségnek a két oldal közt oka az, hogy az egyik rész mereven ragaszkodik az 1848-ki állapothoz, vagyis a mostani status quohoz; a másik pedig, a mint tegnap Paczolay János, ma pedig Máriássy Béla magokat kifejezték: parificámi kívánják a városi választási censust a megyebeli censussal — parificámi, azaz egyenlősíteni. Én mindenekelőtt azt vagyok kénytelen kijelenteni, hogy mihelyt önök a parificatioról beszélnek : már akkor eltértek azon szemponttól, a melyet fölállítottak; eltértek azon szempontoktól, a melyek a törvényjavaslat indokolásában fölhozattak, és eltér maga a belügyminister ur is beszédének azon tartalmától és értelmétől, melyet Julius l-jén és tegnap kijelentett. Az 1848-iki censusnak szabatositása és a census parificatioja két különböző dolog. Én, tisztelt ház, mindenekelőtt tagadom a parifieationalis szempontoknak a városok ellenében e téreni jogosultságát. Azt mondotta az előttem szólott Máriássy Béla tisztelt képviselőtársam, hogy ő meg kivan maradni az 1848-iki törvény szelleménél és követve, állítólag, annak szellemét, rászavazott a parificatio elvénél fogva a három lakosztályon alapuló censusra. Ha az 1848-iki törvény szellemét veszszük: akkor szerintem, a parificatioról szó sem lehet. Hogy Magyarországon a városokat a politikai téren a megyei vagy vidéki választó-kerületekkel teljesen parificálni nem lehet: körülbelől mindenütt el van ismerve. Ugyanezt mondotta az 1848-iki törvény is, mert más népességi számot állított föl a városok képviseletére nézve és mást a megyei kerületre nézve. Ez nagyon természetes, s máskép nem is lehet; nem pedig különösen azon oknál fogva, mely átalános Európa-szerte, hogy a városok eminenter képviselik az értelmiséget. A városi nép átalában sokkal iskolázottabb a megyeinél; a városok mind kiválóan az értelmiségnek székhelyei, kell hogy nagyobb mértékben részesittessenek a jogokban, mint a megyebeli választó-kerületek. Ezzel, tisztelt ház! nem mondok ujat, hivatkozom csupán arra, a mit az 1848-iki törvényhozás megállapított. Tan azonban még egy másik szempont és ezt különösen ajánlom a ház figyelmébe. Az előttem szólott tisztelt képviselő ur azt állította, hogy a politikai jogokat a terhek arányában kell fölosztani és megadni. Ha ezt veszszük tekintetbe, tisztelt ház: akkor egy egészen uj szempont merül föl előttünk, melyet eddig senki sem fejtegetett. Azt mondjuk mi itt, hogy Magyarországon a teherviselés átalános és egyenlő. Bocsánatot kérek, nem az. (Halljuk \) A városok népessége részt vesz mindazon terhekben, a melyeket a megyei közönség visel; de ezen terheken fölül a városok népességére — nem értve a fővárost — különösen még egy igen nagy teher nehezedik, — talán valamennyi közt a legérzékenyebb, legkellemetlenebb, legsujtóbb teher, s ez a katona-elszállásolás. S elfogadom azon szempontot, hogy a politikai jogok megadásánál a terhekre is kell tekintettel lenni, noha nem kizárólag, mert ez nem egyedül, nem kizárólag döntő; de ha fölállítjuk ezt a tételt: akkor ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen szempontot, szemben a városokkal, a jelen tanácskozás terén figyelemmel mellőzni nem lehet; nem lehet különösen önöknek a túlsó oldalon, kiknek a hatalom kezökben van, s kik ezen teher enyhítésére semmit, de semmit sem tettek. A terhek szempontja e helyütt csakis a választói census megszorítása ellen hozható föl. Paczolay tisztelt képviselőtársam tegnap még két szempontot hozott föl azon szövegezés mellett, mely szerint ő két lakrész helyett hármat kivan a törvényjavaslatban megállapittatni. Azt mondta szórólszóra : hogy a törvényben a censusnak határozott kifejezést kell adni, s ezért tehát ő három lakosztályra szavaz. Én kérdem, nem Paczolay képviselőtársamtól, mert az nincs jelen, (De itt van !) nagyon jó, ha itt van, — kérdem tehát tőle; de kérdezem egyszersmind a tisztelt háztól, hogy hát a két lakrész nem-e ép oly határozott, mint a három? Sőt az egy lakrész is ép oly határozott kifejezés. Ennélfogva azt hiszem, a fölhozott érv egyátalán semmit semmit sem nyom. Nagy súlyt fektet továbbá arra, hogy ha két lakrész alapján adatnának meg a politikai jogok a városokban: akkor, úgymond, a városi népség megsemmisítené a megyei választó-kerületek befolyását. (Paczolay int, hogy ugy van.) Ugy látszik, ez alkalommal is helyesli a tegnap mondottakat. Megvallom őszintén, ezt nem értem. Ha itt az követeltetnék a bal oldal részéről, hogy teszem azt, Nyíregyházának adassék három szavazat az országgyűlésen, Hontmegyének pedig adassék egy: akkor érteném; mert ez oda vezetne, hogy a városoknak túlságos nagy arányban adott szavazatok megsemmisítenék a megyei kerületek befolyását. De mikor nem arról van szó; hanem arról, hogy a szavazatok aránya, száma megmaradna a maga valóságában, egyszersmind a választási census is ugyanaz maradjon a városokban: akkor a fölhozott énnek nincs semmi súlya és nyomatéka. Mert ha teszem azt Nyíregyháza ezentúl is egy szavazattal fog az országgyűlésen birni, egy szóval: ha a városok szavazataránya az országgyűlésen megmarad, kérdem : mennyiben semmisiti meg a megyei választó-kerületek befolyását az országgyűlésen az a körülmény, ha Nyíregyházán például nem 800, hanem a mostani status quo szerint 2.000 polgár választ; hiszen