Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-269

372 269. országos ülé tartom, mert mindkettő egyenlően fenyegeti az állam önállóságát. Fenyegeti az úgynevezett corruptio, mert a mely országban az elharapódzott: ott egyesek, vezetők, vagy a kormány, egyátalában, kik a hatalmat kezökben tartják, az ország pénzerejét saját érdekökre használják föl, és igy utoljára elgyöngitik az országot, hogy, midőn azt csapások érik, midőn annak védeni kellene magát, nincs rá ereje. Ott, a hol az üzleti politika gyökereket ver: ott az emberek végre, ha egyebet nem lehet eladni, eladják magát az országot is. (Igaz!) Veszélyesnek tartom másrészről a túlzást; ha a politikának történelmén végig megyünk, látni fogjuk, hogy vannak túlzók a jobb oldalon és vannak a bal oldalon. A túlzók többnyire becsületes emberek, a túlzóknak szándéka jó; de ritkán mérlegelik a körülményeket, mennek bizonyos ábránd után, és mert magasabb regiókban mozognak, nem néznek a földre, melynek egyik legfőbb teendője: az anyagi jólét, a személyes biztonság föntartása. A túlzók fölemésztik az ország anyagi erejét, a túlzók az egyik osztályt a másik ellen uszitják, a minek következménye tespedés, aléltság ; és mivel a túlzóknak minden párton bizonyos faktorokra kell támaszkodni, gyakran, nem tekintve, — mert nem tisztelik — a polgárok átalános jogait, megfizetik az erőket, és ez által igen nagyon igénybe veszik a polgárokat, s legtöbbnyire azok, a kik követelik a tulajdon biztonságot, leginkább azok, kik a túlzók által azt megtámadva érzik, a reactio karjaiba rohannak. így hozta elő a túlzás Francziaországban az első császárságot, igy készíti elő útját lehetőleg a második császárságnak. Azt hiszem, hogy mindkettőtől óvakodni kell. Az állami önállás, az alkotmánynak, nézetem szerint, egyedüli garantiája a képviselőház függetlenségében áll. Független képviselőháznak én azt tartom, melynek tagjai senkitől nem függnek, kik saját magokból mások segélye nélkül megélnek, kik senkitől jutalmat nem fogadnak el, és igy nem lekötelezettjei senkinek. Ha az 1848-iki törvény gondoskodott volna erről, ha a jelen novellában gondoskodva volna ezen garantiáról: akkor én elfogadnám az átalános szavazati jogot; de miután erről gondoskodva nincs, szükségesnek tartom, hogy a zavargó veszélyes elemek a választók sorából kizárassanak. Én elismerem, hogy ezen törvény megváltoztatása bizonyos tekintetben az 1848-kinak; elismerem, hogy megtörtént a választói jogok megszorítása; mert nevetséges azt állítani, midőn a törvényben ki van mondva, hogy a 315 ezüst-forint értékű ház választói jogot ad, hogy az által, hogy csak a három lakrésszel bird ház után kapjon valaki választói jogot, hogy ez nem megszorítás. Igenis meg van változtatva az 1848 iki törvény azon intézkedése, mert ma 315 forintot minden gunyhó megér. Julius 10. 1874. Tisztelt ház! Én kívánom azt, miszerint a választók lehetőleg tiszta fogalommal bírjanak, lehetőleg függetlenek legyenek. Már most, a ki 3 lakosztálynál kevesebbet bir: vajon micsoda részéhez tartozik az a lakosságnak? Az egyik lakosztályt használja magának, és kiadhat egy szobát, az jövedelmezhet 20 forintot; 20 forint mai időben biztosítja szegény embernek 6 heti életét, tehát én nem látok semmi különbséget e közt és a zsellér közt. Sokan ezen változtatásban az 1848-iki törvénynek megtámadását látják. Én, tisztelt ház, az 1848-at igen nagyon tisztelem, mert 1848 volt Magyarország legfényesebb kora, mert soha annyi önzetlen hazafiságot, olyan lelkesedést nem látott az ország, mint 1848-ban. De midőn az 1848-at tisztelem: nem ragaszkodom annak tisztán betűjéhez. Ha az 1848. szellemét veszem : akkor ugy találom, hogy nem az ellenzék áll 1848. talaján, hanem mi. Különösnek látszik, de ugy van. 1848-ban nem mondatott ki az átalános szavazat; az 1848-iki törvény bizonyos qualificatiot, bizonyos mértéket állított föl, mely szerint mérte a választók jogosultságát. E legalsó mérték volt 1848-ban az % telek. Mit ért 1848-ban 7

4 telek? Ért körülbelől 300 — 350 frtot. Tehát akkor az egyenlőség megvolt a 300 frtos ház, s az V

4 telek közt. Hol áll most egy negyedtelek értéke? 500— 1000 frt közt ingadozik. Igen természetes tehát, hogy ha a törvényhozás 1848. szelleméhez ragaszkodik : kénytelen fölemelni a választói jogot, az adócensust. Ma 300 frton körülbelől egy kunyhót lehet venni. 300 írtért nem lehet egy házat fölépíttetni, melynek 2—3 lakosztálya van. Egy ilyen körülbelől 1000—1200 frtba kerül. Tehát ezen novella által 1848. szelleme teljesíttetik: és e tekintetben nem tér az el 1848-tól. Tisztelt ház! Én nem mérem a hazafiságot sem holdak, sem forintok szerint. Elismerem, hogy a szegény proletár ép oly jó hazafi lehet, mint a gazdag. Mert minden ember lehet hive hazájának. De midőn ezt elismerem, másrészről szükségesnek tartom a proletariátus ellen barriéreket állítani föl. A proletariátus hajdan nem volt veszedelmes; ma az. A proletariátusnak van kincstára, mely jobban meg van töltve, mint Magyarországé. (Egy hang a szélső balról: Hol van ?) Azt mondjak, hogy van. A proletariátusnak van kormánya, melyről meggyőződésem az, hogy sokkal határozottabb, mint a mi kormányunk. Tan journalistikája, mert átalában — mondjuk ki — a világ journalistikája az ál-liberalismustól el van kapva, s mindenki inkább azok felé hajlik, mert a csattanós frázisok mindenütt nagy népszerűséggel bírnak. Én tehát ez okoknál fogva a proletariátust veszélyesnek tartom. Nem akarok e tárgynál sokáig maradni, körülbelől kifejeztem azt, mit kifejezni lehetett és kife-