Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-268
3üü iliís. országos üh'H Julius ti. 1874. Tehát a legutolsó kimutatás. Méltóztatik a tisztelt háznak tapasztalhatni abból azt, hogy csak azokat veszem tekintetbe, a kik más törvényes választói joggal nem bírnak, magában Gyula városában van 1.207 választó, és ha behozatik ezen intézkedés a három lakosztály iránt: kimarad magában Gyula városában 1.089. Már most, hogy ha 1.089 törvényesen jogosult szavaz;* kimarad, ha ezt a tisztelt belügyminister ur census-fölemelésnek nem tartja: én nem tudom, hogy mit tart census-fölemelésnek. Már ebből kiviláglik, hogy Gyula városában minden oly választó, a ki más qualificatioval nem bir, és csak a házjogra utalt szavazó, minden 100-ból 90 esik el e jogtól, és mégis a minister ur e megszorítást ugy tünteti föl, mint az 1848-iki censusnak egyszerű szabatositását. Tisztelt ház ! Midőn a kormánynak egyik tagja, a belögyminister ur, a házhoz terjesztett nyomtatott indokolásában, valamint az átálános vita alkalmával itt a házban arról biztosítja a törvényhozó-testületet, hogy a kormány az 1848-iki censust megszorítani nem akarja, és mégis ezen állításának téves voltát, — ugy gondolom, — ezen kimutatásban hiteles adatokkal föltüntettem, s annak alaptalanságát is bebizonyítottam, hogy mily értéke van akkor a ministeri székből ezen ház biztosítására adott szónak, vagyis, hogy tisztábban fejezzem ki magamat, mily hitelt érdemel az akkor: én erről szólani nem akarok, azt a tisztelt ház ítéletére bizom. De meg kívánom jegyezni, hogy vagy tudta a beíügyminister ur, hogy 146 rendezett tanácsú és szabad királyi városokban a három lakrész behozatala számos polgárt foszt meg jogától, vagy nem tudta ? Ha tudta a tisztelt beíügyminister ur. hogy ezen 146 szabad és rendezett tanácsú városokban több mint 50 ezer választó-polgár fosztatik meg jogától: akkor azon tény, hogy nyomtatott indokolásában, valamint az átálános tárgyalások alkalmával ezen határozatáról a házat nemcsak hogy nem tájékoztatta; hanem arról mélyen hallgatott: nagyon könnyen följogosította az ország választóit azon föltevésre, hogy ez olyan kormány, a mely sokkal csekélyebb dolognak tartja, mintegy 50 ezer választó-polgárt megfosztani szavazati jogától, mintsem hogy ezt érdemesítené a ház tájökozodhatása végett a törvényhozó-testületben még föl is említeni: nem képviseli méltán a nemzet érdekeit. Ha pedig nem tudta volna minister ur, hogy a három lakrész behozatala által csak a 146 szabad királyi és rendezett tanácsú városokban is több választó-polgár elesik jogától, mint a mennyit tesz az ország összes választóinak majdnem egy tized része, és mégis benyújtott egy ilyen irányú törvényjavaslatot : engedje meg a tisztelt beíügyminister ur, ez oly óriási tájékozatlanságot árul el, melynek, hiszem, maga a minister ur sem óhajt részese lenni, s mely az ország választó-polgárait följogosítja azon fölr tevésre, hogy Magyarországnak belügyministeri tárr czája mostoha kézben van. Sötét háttere van, tisztelt ház, ezen jogv fosztásnak, s kell, hogy gondolkozóba ejtsen azon körülmény, hogy akkor, midőn a e jelenlegi kormány egyik tagja a pénzügyminister ur egy nagyszabású beszédében az államháztartás rendezhetése végett, kikerülhetlennek tartja az állam polgárainak, vagyis a nemzetnek áldozatkészségére hivatkozni, és ezt hangsúlyozva teszi : ugyanakkor a kormánynak egy másik tagja, talán ezen készségnek fokozása, vagy a lelkesedésnek emelése végett minden igaz ok nélkül, a választó-polgároknak ezreit fosztja meg a választási jogtól. Megfosztja pedig különösen azon 146 szabad királyi és rendezett ta^ nácsu város polgárait, melyek lakosságának 5 /e-od része Magyarország azon vidékére esik, melyben az országnak legértelmesebb s leghazafiasabb népe lakik, s mely a nemzet valódi erejét képezi ; eddig ugyanezen 146 szabad királyi és rendezett tanácsú várost megfosztani választási joguktól annyit tesz, mint az ország különböző vidékein az elégületlenségnek 146 erődjét megteremteni, és igy az alkotmányosság védelméről a polgárokat leszorítani, (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Mert az ilyen mély elkeseredést szülő jogfosztásnak még azon hátránya is van, hogy ez a nagyobb községeknek, és a kisebb városoknak önállóság utáni törekvését is megzsibbasztja; mert, ha azok a törvényhozás részéről oly szükkeblüséget tapasztalnak, hogy a mit az 1848-iki törvényhozás megadott, attól most őket ezen parkment megfosztja: akkor egészen határozottan merem állítani, hogy a nagyobb községek egyátalában nem fognak azon igen nagy költseggel járó önállóság után törekedni ; de rendezett tanácsú városok nagy fognak. Engedje meg a tisztelt ház, hogy tiszteletteljesen bár, de őszintén kifejezzem azon meggyőzőr ződésem, miszerint, szerintem, nem fér össze a ma» gyár törvényhozó-testület méltóság-érzetével sem, hogy akkor, midőn a kormány azon állítása, hogy az 1848-iki törvényben meghatározott censust megszorítani nem akarja, hogy, midőn ennek téves voltát és alaptalanságát hiteles adatokkal bebizonyítottam, hogy akkor a tisztelt ház az általam fölhozott adatok nélkül, melyek ezen három lakosztályu hár zakra vonatkoznak egyedül: az értékét vesztett mir nisteri szóra támaszkodva, törvényesítette e szakaszt (Élénk helyeslés bal felől.) Az elmondottak után nem akarok többet szólni a lakrész ellen ; nem azért, mintha érvet érv után nem lehetne ellene fölhozni; hanem mert meggyőzőr désem az, hogy minden fölhozható érvnél kedvezőbb azon körülmény, hogy végre e §. a tisztelt ház bir még a meglévő részei is fogyni
