Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-268

S62 268. orszsigos ülés Julius 9. 1874. a mint a tiszteit képviselő ur akarja, 1 forint 20 krajczárral: akkor, midőn ugyan azon kerületbe be­osztott ép oly becsületes, hű és szorgalmas, a haza irányában ép oly hűen ragaszkadó más polgár 10, 12, 14 sőt 15 forintnyi censussal lesz képes vá­lasztói jogával élni. Ebbe pedig én tisztelt ház sem igazságot, sem czélszerüséget nem látok; mert ez azok közt, kik az önök által is kárhoztatott áta­lános szavazat vagy ezen múlhatatlanul megkíván­tató két minősitvény alapján lettek választók, a leg­nagyobb viszályokat fogja előidézni. Hogy pedig ez meg ne történjék: az én csekély fölfogásom szerint, a tisztelt központi bizottságnak és a ministerium­nak intentiója más nem lehetett, mint oda töre­kedni, hogy az ország különböző helyein lakó, de ugyanazon választó-kerülethez tartozó polgárok közt a gyűlölség, az irigység és egyéb az ország javát semmi tekintetben elő nem mozdító súrlódások lecsillapittassanak és megakadályoztassanak. Ha így fogjuk föl a dolgot: akkor az én meg­győződésem az, hogy az 1874. évi törvényhozás, midőn a házbirtokosokra nézve azon határozott követelményt iktatta be a törvénybe, hogy egy há­rom osztálya lakházzal kell bírnia annak, a ki vá­lasztó akar lenni: nem csak nem tett megszorítást ; hanem igazságosabb alapra fektette a választói ké­pesség meghatározását, mint az 1 848. törvényhozás, a mely törvényhozásról mindenki tudja, hogy az nem rósz akaratból, nem kiszámított, nem tudom micsoda czélok utóleséséből tette, hanem azon ok­ból, mert az 1848. országgyűlésnek nem volt ideje tanácskozni ezen törvényczikk fölött, mert először az az 1. §-tól végig egy ülésben tárgyaltatott le, és másodszor, mert az 1848. törvényhozás alkal­mával még az átalános adó behozva nem lévén, még csak összehasonlítást sem volt képes tenni, ha akart is volna: hogy viszonylatiak az adó irányában s ennek következtében, hogy lehessen a censust igazságosan, vagy a mennyire csak lehet méltányosan megalkotni. De most, midőn már az alkotmányos élet és az átaiános adófizetés nyolcz éven keresztül be van hozva, most is ott maradni, hogy egyedül egyes ember önkényére bizassék, minden összehasonlítás nélkül meghatározhatni, hogy mivel ez a ház megér 300 forintot: hát meg van a vá­lasztó képesség ; vagy pedig ha meg nem éri: akkor nincs meg; ez már maga is oly önkénytes eljárás, mely követeli, hogy bizonyos határ állapi itassák meg a törvényben, melynélfogva a birtok alapján vá­lasztó képességet követelhet. De a mint mondom még azonfelül nem lehet a rendezett tanácsú városokban lakó birtokosokat kisebb képesitvénnnyel ellátni, mint a földbirtokoso­két azért sem, mert a városok lakosai már külön­ben is előnyben részesittettek, az 1848. törvényho­zás által, hogy tudniillik városoknál a törvényhozás nem veszi szigorúan tekintetbe, bir-e 30.000 lélek­kel, vagy nem, a minek legnagyobb mértéke mutat­kozik Debreczen és Miskolcz városánál a mennyiben Debreczen maga, 3 képviselőt választ, holott legföl­jebb 60 ezer lakossal bír, Miskolcz pedig két kép­viselőt, holott legföljebb 40 ezer lakossal bir. Tehát a városoknak-e tekintetben ily előnyt adni; azonkívül azon városoknak, melyek megint nem birnak annyi lélek számmal, hogy választó kerületet képezhessenek, ezeknél a választói képességet oly alacsonyra leszállítani, hogy itt a kisebb polgárok még inkább leszavazhassák a földbirtokost: ez annyi lenne, mint a városok rovására a községeknek a törvényhozásra való befolyását végkép, vagy legalább legnagyobb részben megsemmisíteni. Minthogy pedig ezt nem kívánom s a birtok­részletek megállapításánál, a mennyire csak lehet igazságosan akarok eljárni, én pedig a 3 lakosz­tályu házat átaíában véve nem becsülöm többre, mint egy fertály telket: ezek azon indító okok, me­lyek engem azon meggyőződésre vezetnek, hogy sokkal helyesebben és méltányosabban cselekszem, ha pártolom a központi bizottság véleményét; mintha elfogadom a beadott módosítást melyet annál ke­vésbé fogadhatok el, mert azon fertály telkesek is csak kivételesen fogják a választói képességet megnyerni, azok tudniillik, kiknek még a két lak­osztályu ház képesitvénye is meg van s még azon­kívül egy fertály telekkel is birnak. Hát micsoda alapon lehet azt mondani, hogy diplomával fölruhá­zott szabad királyi város, vagy pedig oly város, mely jogosítva van lakosságának számánál fogva egy rendezett tanácsot fölállítani, — hogy ezen az ala­pon oly kedvezményben részesüljön, — a mely által a hozzá tartozott község polgárainak a törvényhozás­ban való befolyását, iiletőleg választási jogukat egé­szen paralyzálja'? Kérem tehát a tisztelt házat, mél­tóztassék a központi bizottság javaslatát elfogadni a földbirtokosok érdekében is, kik különben is leg­nagyobb terhét viselik az államnak, kik a legna­gyobb adót fizetik. (Ellenmondás bal felől.) Igenis, ugy van, mert minden más polgára az országnak az adófizetés alól kibujhatik, mert becsület­beli kötelességérzet igen kevés emberben van meg, hogy lelkiismeretesen beírja jövedelmét akkor, midőn az adóbevallási ivek hozzá hozatnak; míg én nekem a mérnök fölméri a birtokomat, hogy ennyi meg annyi hold és az állam közege által kivetett jövedelem után kénytelen vagyok jövedelmi adót fizetni. (Elénk helyeslés jobb felől.) Elnök (leszáll és helyét Torma Károly fog­lalja el.) Mukics Ernő: Tisztelt ház! Paczolay tisztelt képviselőtársam azzal végezte beszédét, hogy ő ezen jelenleg tárgyalás alatt lévő §-t a központi

Next

/
Oldalképek
Tartalom