Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-266

304 2UG- oi-szá-os ülés Julius 7. 1*7-1. De mit tapasztalunk? A jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat nemcsak hogy e részben haladást nem jelez ; sőt nem áll egyébből, mint glossákból, mint elferdített magyarázat okból, szóval a reformoktól oly távol esik, hogy benne a reformnak még színezetét sem, annál kevésbé gyökeres reformot keresni nem lehet. Azt hiszem, hogy azok, kik komoly figyelemre méltatták a jelen törvényjavaslatot, eddig is meggyőződhettek arról, hogy ez nyilvános arczulesapása az 1848-iki törvényhozás szellemének, nyilvános jogszoritás azokra nézve, kikre az 1848-iki törvényhozás ép ellenkezőleg a jogfejlesztést helyezte kilátásba ; szóval ezen törvényjavaslatot valódi haladásnak csak a szemfényvesztő állambölcsek tarthatják, de józan politikus és higgadt államférfiú ebben a polgári szabadság- és függetlenségnek lealázását látja nyilvánulni. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, nem szándékozom ezúttal részletesen annak ezen átalános tárgyalás alajn'ául el nem fogadását indokló érveimet fölhozni; ezeket az előttem szólottak, jelesen Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz és Simonyi Ernő képviselőtársaim bőven indokolták, kiknek indokolása szintén fölöslegessé vált, szemben a törvényjavaslattal, melyet illetőleg határozott védelem, vagyis az ellene fölhozott érvek czáfolása nem nyilatkozott. Ép azért egyszerűen kijelentem, hogy a Mocsáry Lajos által beadott indítványt teljesen pártolva, jelen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom, mint a mely különben is tele van számos ide nem tartozó intézkedésekkel, mint adó-, egyletiés büntető-szabványok, melyek inkább békót vetni hivatvák, semhogy a szabad választást elősegéljék. Egyúttal azonban szabad legyen, közvetlenül idetartozólag, némely oly körülményekre, melyeket az előttem szólottak fölhoztak, rövid észrevételeket tennem; még pedig mindenekelőtt Kerkapoly Károly képviselő urnák tegnapi sok tekintetben fontos szavaira, ü mindenekelőtt azt jelenti ki, hogy fél az utókortól a választói törvényjavaslat miatt. Ezzel szemben, ugy látszik, elfeledkezett arról, hogy több félni való lenne bizonyos oly gondolkodások ötletéből, melyekkel a nemzet vagyonát több évi sáfárkodás alatt kezelte, a miből a nemzetre a valódi elszegényedés látható nyomai nehezednek. Azt hiszem, hogy a közvéleménynek és utókornak hatása ő reá nézve ép ugy, mint saját elvtársaira befolyással lehet. A reactioról is beszél a tisztelt képviselő ur; reactionak nevezvén azt, hogy ha az ellenzék részéről oly nézetek és vélemények nyilvánulnak, melyek a kormány nézetével ellenkezvén, ezekkel szemben kénytelen, ugj'mond, a kormány és pártja reactioit kifejteni. Itt szintén mintegy hangsúlyozni látszott azt, hogy a jelen törvényjavaslat sem lesz egyéb, mint ép ezen actio következtében a kormány által kifejtett, reactio. Ez egy volt kormány-íérfi szájából — eltekintve annak a kormány jelenlegi tagja által meg nem czáfolásától — mindenesetre nagyon fontos nyilatkozat. Azt mondja továbbá a tisztelt képviselő ur Simonyi Ernőnek azon fölszólalására, hogy a választójog államjog, hogy ez csak annyiban államjog, a mennyiben azt az állam érdekei megengedik. Ő te-hát abból indul ki, hogy ha ezelőtt 25 évvel az állam érdekei a választói jog lehető kiterjesztését megengedték, és azt hova tovább kilátásba helyezték; azt ma az állam érdekei — nagyon bölcsen elhalígátja, hogy a párt érdekei — nem engedik tovább fejleszteni; ez a valódi reactionarius törekvés. Többször hangsúlyozta egy képviselőtársam azon idézetét, hogy a választások játékká válnak, és mintha azon játékok lennének azok, melyekre ép azok czéloznak, kik a jelen törvényjavaslatot egyes részeiben módosítani és a szabadelviiség szempontjából átalakítani kívánják. Ugy de emlékeztetem a tisztelt képviselő urai, hogy pillantson vissza a legközelebbi választásokra: vajon kiket terhel azon bűnös és káros játék, a mely nemcsak az erkölcsi érzetet tompította el, hanem azonkívül az állani és egyes polgárok vagyonát oly mérvben vette igénybe, hogy azzal játékot legfölebb csak azoknak érdekében lehet űzni, a kik saját nézeteik érvényesitésére minden áron többségre törekednek. Megengedem, hogy a tisztelt képviselő ur akkor, midőn minister volt, nem volt hajlandó kenyeret adni a népnek; sőt ellenkezőleg nagyon szigorú rendszabályok által igyekezett a néptől még az utolsó falat kenyeret is adó fejében elvenni. így tehát azt most könnyű állítani, midőn a hatalom polczán nem áll; azonban, ha visszapillant saját miveleteire, bizonyára ily érvekkel a jelen törvényjavaslat mellett nem igen pártoskodhatik. Több oldalról sok mondatott a nemzetiségi törekr vesékről, mikre én részemről részletesen reflectálni nem akarok; hanem átalánosságban hazafiúi és képviselői kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én az állam eszméjét a nemzetiségi politikával ellentétbe helyezni egyátalában nem akarom, miután az a mar gyár állam egységét nemcsak hogy megzavarná, hanem veszélyeztetné is. És én részemről azt kívánom, hogy mindazok, a kik a magyar állam területén nemzet- és faj-különbség nélkül laknak: igyekezzenek egy saját pártunk hite és meggyőződése szerint a független önállásra hivatott Magyarország érdekében tömörülni. Hogy ha ezt teszik, és ezen intézmények érdekében mindnyájunkkal kezet fognak: akkor bizonyára nem lehet panaszuk azon intézmények ellen, melyek az állam keretén belől a valódi szabadság, jogegyenlőség és testvériség elvénél fogva rajok ig ki fognak terjesztetni. Minden ez ellen irányzott töt