Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-266

300 266. országos ülés július 7. 1874. figyelembe venoi azt, hogy ha valaki azon kellékeknek, melyek e választási törvényjavaslatban meghatározva vannak, eleget tud tenni, de adóhátralékban van: választói jogával nem élhet; mert e törvényjavaslat a választási joggal az adóvégrehajtást kívánja eszközöltetni. Megférhető-e, tisztelt ház, az alkotmányos szabadsággal, hogy egy politikai jognak gyakorlata összeköttessék az adóvégrehajtással ? A ini a választási jogot illeti, itt nem akarok hosszas lenni, s nem vitatom a többi tételeket sem, mert én az átalános szavazati jogot tartom igazságosnak, és olyannak, mely magával az erkölcscsel, és a polgárok jogaival leginkább megegyeztethető. Azt monda Kerkapoly tisztelt képviselő ur tegnapi előadásában, hogy jogokkal terhek járnak; azonban én bátor leszek e tételt megfordítani, és azt mondani, hogy a terhekkel járnak a jogok, nem drágább adót követel, tudniillik: a honvédelmi, a mely véradó, a melyet semmi pénzen megváltani nem lehet. Ugyan kérem, hogy lehet ezután megtagadni azon polgároktól a politikai választási jogot. Hiszen az az elv. melyet Kerkapoly állított föl, megfelelt volna ennek a következtetésnek, a melyet én állítok, tudniillik, hogy ha jogokkal él valaki: akkor terheltben is részesüljön, s viszont megfordítva. Méltóztassék figyelembe venni, tisztelt ház, hogy a véradónál nem kérdeztetik, s számba nem is vehető az : kinek mennyi vagyona van. ki mennyi adóval van hátralékban, s hogy e szerint osztatnának be a besorozandó ujonczok az egyik vagy másik hadseregbe. Hanem, mikor joguk gyakorlásáról van szó, akkor igenis keresi az állam: vajon mennyivel bir ez. mennyi adót fizet, mennyivel van hátralékban? Ez magával az igazsággal össze nem egyeztethető. Azt hiszem továbbá, minden parlamentalis rendszer ala])ját maga a honpolgárok összege képezi. Ha azt akarjuk, hogy erős gépezettel birjon az alkotmányos rendszer és a parlamentalismus: abba az állani minden tényezőjét bele kell vonni, s akkor a gyűlölet nem fog tovább terjeszkedni a hazában, hogy az egyes lakosok a pénzaristokratia, a vagyonosok iránt ingerültséggel viseltessenek. Ne csodálkozzanak tisztelt ház. ha e hazába be fog csempészkedni a proletariátus, és annak ingerültsége a vagyonosok ellen nőni fog. Ki adott erre példát? Maga a törvényjavaslat, melyet ide méltóztatott hozni a házba, melyben még mindig különbséget tesznek, vagyonosak és nem vagyonosak közt. Ott van a megyei rendszer, méltóztatott fölállítani a virilisnmst. Itt van a éhhalál, itt van a nyomor. Hol vannak azok a virilisták, hogy segítsenek a helyzeten? Hiszen, ha jogokat akarnak gyakorolni, kövessék azon aristokratia példáját, a mely 1848. előtt kész volt megosztani vagyonát a néppel, mely kész volt a népet egész esztendőn át ellátni élelemmel, mert a megye ajánlotta, és az aristokratia elfogadta. Az a született aristokratia atyja volt a népnek. Méltóztassék most a virilistákat fölszólítani, hogy segítsenek a helyzeten. Semmi jeléi sem látjuk annak, hogy hajlamuk volna segíteni: mikor a legnagyobb bajok közt van a haza. Ez az oka, miért én az átalános szavazat mellett vagyok, miért nem akarom azt, hogy a virilistát és a pénzarisíokratiát állítsuk előtérbe, hogy a proletariátust szaporítsuk és ingerültségben tartsuk, hogy két osztályt állítsunk föl, a virilisnmst és a proletariátust: akkor, mikor jogokat kell gyakorolni; ellenben mikor védeni kell a hazát: akkor mind a kettőt különbség nélkül állítjuk oda, s meglehet, épen a virilismus és a pénzaristokratia nem bir egyénekkel, kik a hazát védelmezzék; meglehet, hogy fia nincs, a ki jönne a harczba, s igy vagyonával szépen otthon marad; hanem a proletár, kinek nincs egyebe, mint 2—3 fia: kénytelen azokat elküldeni a harczmezőre. Ez nem egyezik meg az igazsággal; ha pedig igazságtalan törvényt méltóztatik hozni, annak soha jövője nem lesz. Törvény csak ugy lesz maradandó, csak akkor fog megelégedést szülni a haza minden polgárában: ha teljesen igazságos és morális alapokon fog nyugodni. Ezek azon okok, melyeknél fogva én az átalános szavazati jogot pártolom, s a miért én e törvényjavaslatot, minthogy ezt nélkülözi, nem fogadom el. Tisztelt ház! Én azt hittem, hogy eljövend azon idő, midőn az unió Erdélyijei teljesedésbe menvén, valósággal életbe lép. Eddig azt hallottam, hogy az unió már megtörtént: mégis é választási törvényjavaslat keretében az erdélyi választásokra nézve egészen más fokozat állíttatik föl, és külön állapot tartatik fön tovább is Erdélyre nézve. Ha csakugyan egy haza; ha van unió: akkor egy törvény alatt kell állani, mert lehetetlenség, hogy egy parlament külön választási törvény által alkottassák össze. Méltóztassék a tisztelt háznak figyelembe venni azt, hogy az 1848-ki erdélyi törvény is egyetlenegy esetre, tudniillik arra volt megalkotva, hogy összehivassák az 1848-ki országgyűlés, mely az uniót tárgyalta, s azóta, a hányszor összejöttünk : mindannyiszor azon régi törvények szerint, külön választási fokon hozattak ide be az erdélyi képviselők. Most egy törvényjavaslat alkotásánál vagyunk, és mégis Erdély kivül hagyatik, s egy parlament két külön választási törvény alapján jő össze. Mire mutat ez, tisztelt ház! Arra, hogy mi nem akarunk őszinte morális alapon törvényt alkotni, a mit én oly hibának tartok, a mely a legnagyobb veszélyt hozhatná a hazára. Továbbá nagyon föltűnőnek tartom azt, hogy a TG. §. kiválólag s kirekesztőleg a nyilvános szavazásról szól s a többi szakaszokban