Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-266

266. országos ülés julios 7. 1874. 301 rendelkezik arról, hogy a megvesztegetés megszüntessék, mert az az erkölcsiséget veszélyezteti, melyet meg kell óvnunk, ha azt akarjuk, hogy a morális téren tovább haladhassunk. Méltóztassék, tisztelt ház, elhinni, hogy a corruptio kiirtására a leghelyesebb ut a titkos szavazás behozatala, a községenkénti titkos szavazás; mert titkos szavazás által nem teszi ki magát senki annak, hogy vesztegessen, mit ha valaki meg is tenne, nem tudja, hogy az illető hová szavaz, s nem tudja: vajon hasztalanul nem vesztegetett-e. Méltóztassék a tisztelt háznak figyelembe venni azt, hogy a múlt választás alkalmával több oly eset fordult elő, a hol világosan ki lett mutatva a nyilvános szavazásnak a veszélyessége. Voltak oly esetek is, a hol a kortesek contractusokat kötöttek az illető szavazókkal, és tiz forint helyett kötöttek száz frtot, azon esetre, ha erre vagy amarra a képviselőjelöltre nem adja szavazatát. Méltóztassék már most figyelembe venni, ha titkos szavazás lett volna: ezen contractusok nem jöhettek volna létre soha, s nem lett volna a vesztegetésre alkalom. Tehát, ha a tisztelt ház óhajtja, hogy a megvesztegetésnek eleje vétessék, hogy a megvesztegetés, a corruptio a hazában megszüntessék: az egyetlen ut és mód a titkos szavazás behozatala, a mi ezen törvényjavaslatban nem foglaltatik, s azért én ezen törvényjavaslatot ez oknál fogva sem fogadom el. Minden választások alkalmával, a régi időktől máig láttuk, bár voltak azok köztörvényhatósági vagy képviselői választások, mindig tapasztalhattuk, hogy a legnagyobb mozgalmak szoktak előjönni, és ezen törvényjavaslatnak 97 — 98. §§-ai jelesen és kitűnően a 99. §. valóságos ostromállapot a polgárok szabadsága ellen. Maga a belügyminister ur is azt nyilvánította ezen §§-ra nézve, hogy ő az ezen §§-ban kimondott intézkedésekben nem osztozik, tehát már maga a belügyminister ur is megsokalta azon czélba vett ostromállapot behozatalát; mert lehetetlenség bárkit tetszése szerint el nem fogatni és be nem záratni, ha csak nem fog itt ülni mindig a házban. Tisztelt ház! Ha ezen választási törvénybe az emiitettem §§-ok be fognak foglaltatni, akkor kérdem: vajon a szabad vélemény-nyilvánítás nincsen megcsonkítva? vajon a polgárságnak szabad vélemény-nyilvánítása mellett fog-e keletkezni a parlament, melyben a törvények alkottatnak? Mindezen hiányok azok, melyeknél fogva én tizen törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául el nem fogadom, és pártolom a Mocsáry Lajos képviselő által beadott határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső bal felől.) Maximovics MiklÓS S Tisztelt ház! Ha most a vita előhaladott stádiumában a ház türelmetlensége közt a szőnyegen lévő tárgyhoz hozzászólani kívánok, nem teszem ezt azért, mintha uj érveket álláspontom indokolására fölhozni szükségesnek tartanék; hanem teszem főleg azért, mert oly dolgok hozattak föl itt a házban, melyeket ezúttal halgatással mellőznöm nem lehet. A tisztelt belügyminister ur indokoló beszédjében azt állította, hogy Magyarországban kétféle lakosok vannak: a magyar nemzet és az idegen ajkú más nemzetiségek. Igazsága van Kerkapoly tisztelt képviselő urnák, midőn azt állítja, hogy itt a házban a vita hevében oly szavak ejtettek, melyek talán nem is szándékosan mondattak; mert én azt hiszem, hogy egy meggondolatlanul itt a házban kimondott szónak nemcsak a házban, hanem a házon kívül és az egész országban nagy hatása van. Ezen szemrehányás azonban nem illethet bennünket, hanem a tisztelt belügyminister urat. Ha az ország azt fogja megtudni, arról fog meggyőződni, hogy maga a belügyminister ur is ily megkülönböztetést tesz, ha ő maga két táborra osztja az ország lakosait: ugy hiszem, nem fog jó szolgálatot tenni a közügynek, sőt ellenkezőt; mert épen ő az, a ki haza-ellenes agitatiokat indít meg itt a házban. Ugy hiszem a tisztelt belügyminister urnák kötelessége lett volna, hogy ha átalában a nemzetiségekről, nemzetről, országról beszél, a törvény alapjára helyezze magát, és ha ezt tette volna: akkor a legeorrectebb azt elmondani, hogy igenis e hazában egy politikailag oszthatlan egységes magyar nemzet van, de a mellett vannak más nemzetiségek is; de hogy itt idegen ajkú nemzetiségek és magyar nemzet van : azt a törvényből kimagyarázni nem lehet. Midőn tegnap a tisztelt belügyminister ur fölállott, hogy fölszólaljon; azt gondoltam, hogy sietni fog Kosztics tisztelt barátom fölhívására ezen szavakat megmagyarázni, azonban sajnálom, hogy ezt nem tette. és a fölszólalásból azt vettem ki, hogy ő Austriát sokkal jobban szereti, mint az e hazában lakó népeket. Most engedje meg a tisztelt ház, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselő urnák beszédére tegyek néhány észrevételt. Helyeslem azt, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur beszéde végén figyelmeztette a házat, miszerint a nemzetiségek irányában mindig méltányossággal viseltessék, még ha — a mint mondja — a provocatiokat megteszik is, — és azon tanácsot adta, ne hagyjuk magunkat az igazság és méltányosság útjáról eltérittetai. Megvallom, hogy örömmel fogadtam ezen szavakat, és pedig azért, mert azt láttam, hogy a képviselő ur a fajönzés láthatárából mintegy kiemelkedve, az államférfiúi fölfogás magaslatára szállt föl; azonban a mit sajnálattal kell coustatálnom, az: az, hogy azon tanácsot, melyet az igen tisztelt képviselő ur adott beszédében: épen ő nem követte; mert egész beszédében oly keserűséggel kell ki a nemzetiségek