Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

296 265. országos ülés Julius 6. 1874. Minden embernek más fogalmai vannak az emberi műveltségről; én. ha meg vagyok győződve arról, hogy valami rósz vagy ártalmas: én a mellett nem szavazok; meglehet, hogy valaki más pactálni tud a rosszal is: én nem tudok soha, és ebben van az oka annak, hogy épen ezen törvényjavaslatot sem tartom az 1848-iki törvények helyes correctivumánab, nem tartom jobbnak, mint az; hanem igenis bonyolultabbnak. Méltóztatnak látni, hogy csakugyan van okuk elégedetlenségre a nemzetiségeknek. Szüntessék meg azokat, és megszűnt a baj, nem lesz itt soha vita az iránt: ha megengedtetik nekik, hogy művelődjenek, és szabadságban kifejtsék erejöket. De ha ig gosak akarunk lenni, meg kell engednünk, hogy a felsőbb intézetekre is ki kell terjeszteni a művelődhetést; mert ha azt akarják, hogy meggyőződjék a világ róla, hogy a román, a szerb, a tót a műveltséget akarja: az által nem segítenek rajta, hogy csak az alsóbb fokú művelődést engedünk neki saját nyelvökben. Eddig erre nincs módja. Mi kell például Erdélyre nézve izgatóbb, mint az, hogy a románok közepett egyetem állíttatik föl, és nem ugy, mint az 1,200.000 román várta és követelte, a paritás elvén, mindkét nyelven tanittattatnak a tárgyak. Mit vesztett volna az ország, ha ezt megteszik a románoknak, és ha módok nyújtatnak nekik, hogy saját nyelvökön művelődhessenek. Megtanulják ők szívesen a magyar nyelvet, sokkal szivesebben, mintha erre őket kényszeríteni akarják. A kényszer megsérti az emberi méltóságot, és higyjék el, hogy elmúlt az idő, a midőn kényszerrel lehet jó polgárt nevelni. A meggyőződést, hogy jót akarnak: nem ugy lehet terjeszgetni a nép között, a mint most történik. Kezdjék el máskép, és meglátják, hogy közmegelégedés lesz az országban. Nem tudom, hogy itt a fenyegetések mit jelentenek. Nem értem azokat, és nagyon tartok tőle, hogy azon borzasztó fenyegetések, melyeket Tisza Kálmán képviselő ur ok nélkül kiejtett, ugy magyaráztatnak, hogy félelemből erednek. Pedig nincs ok a félelemre. Hiszen olvastam, hogy e nemzetiségi támadások szunyogcsipések. Én is azt mondom, hogy ugy van; hanem azt nem látom át, hogy hát hogyan jutott eszébe Tisza Kálmán képviselő urnák Krupp-ágyukkal lőni a szúnyogokra! (Egy Jiang: ki kell füstölni őketl) Tessék kifüstölni őket, ha gondolják, ugy segíteni fog; de ne lőjjenek ellenök Krupp-ágyukkal; mert nem lehet tagadni, hogy ez más gondolatra hozza a világot. És most csak egyet említek, nem azért, hogy helyeseljem a dolgot saját szempontomból; hanem hogy vizsgáljam és constatáljam az igazságot. Polit tisztelt képviselőtársam saját nevében , mert fölhatalmazása erre nem volt senkitől, azt monda, hogy a keleti kérdést a demokratia fogja megoldani, és világosan kijelentette, hogy a magyar demokratia együtt fog működni a nemzetiségekkel e kérdés megoldásában, és ez által meg fogja menteni Magyarországot, De ő tovább ment és a túloldalnak, melyet reactionariusnak nevezett, azt monda, hogy a szerbek velők i Philippinél találkozni fognak. Ez világos, hogy önök! kel a túloldalon. Ezt nem lehet máskép magyarázni, i és így magyarázta a körülettem ülő egész oppositio. És mégis, mi ösztönözte Tisza Kálmánt, a liberális és democratikus férfiút, hogy a reactionak oda dobott keztyűt fölemelje? Hanem megmagyarázom én; hogy miért tette ezt. Ha én arról lennék meggyőződve, hogy nem a democratia oldandja meg a keleti kérdést, hanem a reactio és az absolutismus, ha tehát én annak ellenkezőjét állitanám, a mit Polit állított, hogy tudniillik én az absolitismussal fogok működni: Tisza Kálmán képviselő ur ép ugy kikelne ellenem. Méltóztatnak tehát látni, hogy itt ürügy kellett, hogy egy pár pompás szót pengessen, melyet megtapsoljon a ház, és azután variálják a hírlapok. Hanem legyenek meggyőződve, hogy erre mitsem adok; mert ezek csak frázisok. Ha önök tényeket, valóságos tényeket nem tudnak fölhozni meggyőződésünkre, tényeket azok ellen, a miket én fölhoztam arra nézve, hogy e hazának üdvös csak az lehet, hogy minél többen osztakozzanak a polgári jogokban : addig nem fogunk megelégedve lenni. A fölhozott tények irányozzák a mi magunktartását. Ez az ok, a miért fölszólaltam. Tisza Kálmán s Tisztelt ház! Csupán szavaimnak egyenes meghamisításáért kérek szót; mert a mi félremagyarázás minden szónok részéről megtörtént, elhallgatom, azzal nem gondolok. De két dolog elíen határozottan tiltakozom. Az egyik az, mintha én e haza nem magyarajku nemzetiségeit fenyegettem volna? Nem igaz, nem fenyegettem; hanem a Polit képviselő ur által ellenünk kimondott fenyegetést utasítottam vissza, a mint vissza fognám utasítani minden alkalommal. (Élénk helyeslés.) A másik: mintha én a reactionak dobott kez^ tyűt vettem volna föl annak védelmére; holott hivatkozom a ház minden tagjára, mindenkire, a ki tiszta kifejezést megérteni tud és fölfogni akar, hogy azon keztyűt vettem föl, mely odadobatott azért, hogy minket a reactióval fenyegessenek. (Élénk he~ lyeslés.) Szapáry Gyula gróf belügyimnister: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk]) Nem tehetem, hogy föl ne szólaljak azon a törvénykötelező erejét tagadó nyilatkozatok ellen, melyek e házban ma ismételve tétettek. (Halljuk]) Én, tisztelt ház, nem vehetem figyelembe azt

5 [ hogy vajon azon képviselő urak nyilatkozatainak, kik csak egyéni nézetöknek adtak kifejezést, lehet-e nagy súlyt, nagy befolyást tulajdonítani; hanem tisz^