Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

265. országos ülés Julius 6. 1874. 295 közül egyben, s nem a kormány intézkedése folytán, lianem egyik-másik tisztviselő, legyen az községi í>iró vagy szolgabíró kegyességéből; de az ország legnagyobb részében a szegény tanítók majd éhen halnak, fizetéseiket rendesen nem kapják , a gyermekeket az iskolába nem küldik, és ha ezen bajon a helység birái néha segíteni akarnak : akkor azt Mondják a szolgabirák, hogy — nem kötelességök, mert ezt a törvény nem parancsolja, mert nem iözös iskola. E szerint oda jutottunk, tisztelt ház, hogy ma az alkotmányos korszakban, a tisztelt magyar kormány hét évi uralkodása után, a mi népiskoláinkban a tanítványoknak harmadrésze nincs, mint az absolutismus alatt 1857-, 1858- és 1859-ben voltak. (Közbeszólás jobb felől: Hát miért nem Miditek őket iskolába ?) Én nem okozok senkit, én csak tényeket hozok föl. Tétettek is e tekintetben panaszok a ministeriumhoz és a megyékhez minduntalan ; de eddig ezen bajon nem segített senki, és ennek következése az. hogy minálunk a főiskolákban ma már egyharmada sincs azon ifjúságnak, mely az absolutismus alatt volt, ugy, hogy saját szemeinkkel látjuk, mint enyészik el az intelligentiánk, mint megy visszafelé műveltségünk. Ez tény; ha ezt a kormány nem tudná, sajnálnám; de ágy tudom, hogy ismeri. De menjünk tovább. Jött a nemzetiségi törvény létre. (Fölkiáltások: Dologra!) Méltóztassanak megengedni, az mondatott itt, és nevezetesen az mondatott Tisza Kálmán képviselő ur által, hogy minden megadatott a nemzetiségeknek. (Folkiáltások : Igenis, minden!) Teljes egyenlőségök van, és ha most is izgatnak és elégedetlenek: akkor büntetésre méltók, és erre helyeslésben tört ki az egész ház. (Fölkiáltások jobb felöl: Most is helyeseljük!) Méltóztassanak megengedni, hogy elmondjak egy esetet. Á nemzetiségi törvénynek nem tudom, hányadik §-ban, de egyébiránt Tisza Kálmán képviselő ur szinte idézte, biztosíttatott, hogy a középiskolákban, a gymnasiumokban ott, hol a nemzetiségi tömeg nem magyar, a többségben lévő nemzetiség nyelvén is tartassanak előadások: Kérdem a tisztelt kormányt, Tájon hét é? óta tett-e e tekintetben legkisebb intézkedést is? Többet mondok. Ezelőtt másfél évvel, 1871-iki deczemberében, merészeltem egy interpellatioval föllépni, melyben kérdeztem a minister urat, hogy tett-e, és mit tett e tekintetben? mire az akkori minister Pauler azt válaszolta, hogy igenis tett; mert én azt indítványoztam, hogy ha eszközei item engedik, szavazzunk meg neki több költséget, Igenis tett, monda ö, mert Temesvárott, Lúgoson a tanárok tudják a román nyelvet, és tanítják is, sőt mi több, eszközei elégségesek. Én akkor figyelmeztettem a tisztelt házat, hogy ebből egyetlenegy szó sem valóság; hogy Temesvárott,Lúgoson, Nagy-Szelenben egyetlenegy tanár sem tud románul, s ezt ki is mutattuk az akkori mhüsterelnöknek Andrásy grófnak is. És ki volt az, a ki ezt a feleletet tudomásul vette? Hogy a tisztelt jobboldal tudomásul vette, azon nem csodálkozom ; de tudomásul vette Tisza képviselő ur pártja is. És ki volt az, a ki engem a legrutabb módon megtámadott azon felszólalásomért? Volt épen ezen oldal journalistikája, mely oly megtámadást intézett ellenem, milyennek ily ügyről életemben soha kitéve nem voltam, és megtámadtattam mint a magyar állam legnagyobb ellensége, és pedig csak azért, mert megtámadtam a ministert, hogy miért nem teljesiti a törvényt? Kérdem már most ily tények ellenében, hogy lehet mondani azt, hogy a nemzetiségekért mindent megtettek, és nincs okuk elégedetlenek lenni Láttuk, hogyan van a dolog a többi intézkedésekkel. Arra hivatkozott Tisza Kálmán képviselő ur, hogy az első-folyamodásu bíróságoknál megadatott a nyelv. (Fölkiáltások jobb felől: A dologra \) Bátor voltam megjegyezni azt, hogy nagyon tartok attól, hogy a bíróság, mely előtt ügyemet védenem kell, elfogult lesz; méltóztassanak meghallgatni most az igazságot, ha megtapsoltak a valótlanságot. Azelsöbiróságoknál s a municipiumoknál megadatott a jog és ott szabadság van, — mondatott, — én ezt is tagadom. Tisztelt ház! Semmi bíróságnál, legalább Magyarországon és a Bánságban nem is fogadnak el más, mint magyar folyamodást. (Egy hang jobb felöl: Nem ugy vanl Nem valói) Nálunk Aradon legalább ott van a bíróságnál a rendelet, mely szerint nem fogadtatnak el más nyelven, mint magyarul irt beadványok a törvény ellenére. A nemzetiségi törvény megengedte azon tisztviselők számára, a kik nem tudják az állam nyelvét, a saját nyelvöket használhassák. Ám ez is betiltatott; ugy tudták tudniillik interpretálni a törvényt, hogy elvették tőlök a jogot, Kérdem tehát, tisztelt ház, hol van még biztosítva a saját nyelv használati joga a nemzetiségeknek? én legalább nem tudom. Ne méltóztassék minduntalan minket fenyegetni azzal, hogy a nemzetiségi törvényt megváltoztatják, mert majd mi fogunk föllépni és kérni a nemzetiségi törvény megszüntetését, mert jobb törvény nélkül, mint törvénynyel, és azt minden nap megsérteni. Ha ez igy van, és nem lehet tagadni, hogy igy van, —• mert tapasztaljuk és érezzük: — miként lehet mondani azt, hogy nincs ok az elégületlenségre? erre nem mondhatok egyebet, mint, a mint az idegen lapok, a mit például a tegnapi „Presse". hogy: tessék őket isolalni, tudniillik a népnek megadni, a mi őt illeti, igazságot szolgáltatni minden tekintetben, és akkor megszűnnek izgatók lenni, és nemcsak azt mondom, hogy megszűnnek; sőt átmennek az izgatók is önökhöz.