Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-265
288 265. országos ülés Julius 6. 1874. magyar-ajkúak ellenében fog alkalmaztatni: azon következtetést deducálja, hogy azért nem fog az applieáltatni a nem-magyr-ajkuakra, mert a reactio mellett voltak és lesznek. Ezen félremagyarázás ellen határozottan tiltakoznom kell; mert Polit képviselőtársam nem azért helyezte azt kilátásba: mert örülne annak ; hanem azért, mert fél attól. (Fölkiáltások jobb felől: Es nem (dl!) Másodszor nem fognának a magyar-ajkuak azért kiméltetni, mert a reactio mellett lesznek, hanem azért lehetnének, mert megkíméltethetnének, és igy megfordítva áll a viszony. Ezen sophisma még csak megjárná; azonban az, a mit ebből a tisztelt képviselő ur, Polit képviselőtársam személyére deducál, hogy ha egy országos képviselő valamely büntető dispositio behozatala ellen emel szót, melyről maga Tisza Kálmán képviselő ur azt mondja, hogy nem fogadhat el, azt következtetni, hogy ebben azon őszinte vallomás rejlik, hogy hajlandó azokat a bűnöket elkövetni, ez tisztelt ház, azonkívül, hogy roppant sophisma, egyenesen a parlamenti illembe ütközik, mert akkor, ha ez állana, azt is lehetne mondani, hogy az, a ki egy rósz büntető-codexet nem akar az átalános tárgyalás alapjául elfogadni, hajlandó mindazon bűntényeket elkövetni, a melyről abban dispositio történik. Az illető szakaszra nézve mindenekelőtt constatálnom kell, hogy minden büntető-törvény behozatalánál annak kell mindenekelőtt biztosítottnak lenni, hogy fordultak elő oly esetek, a melyek az eddig fönállott törvények szerint büntethetők nem voltak. Igen sajnálom, tisztelt ház, hogy a tisztelt belügyminister ur elmulasztotta a többi kimutatások mellé mellékelni a fenyitő-birőságok kimutatását. Ha ezt tette volna: akkor azon meggyőződésre juthatott volna a tisztelt ház, hogy az ezen ügyek miatt megindított vizsgálatoknak alig indíttatott meg 3%-a biztos alapon, és hogy az egyebeknél bebizonyult, hogy azok hamis denuntiatiok alapján indíttattak meg. Hogy ezen rendeletek, tisztelt ház, alig fognak más eredményt szülni, mint a kémek és hamis denunciatorokat szaporítani: azt maga a Pester Lloyd is beismerte, midőn először vezérczikkezett ezen javaslatról; és természetes az is, tisztelt ház, hogy azzal a rendelkezési alap is meg fog szaporodni, (Csemeghy: Ügy is kell!) a mely szükséges ezen kémek föntartására, és ez, tisztelt ház, hazánk anyagi állapotával szemben nem igen kívánatos. De ha oly bűnesetek előfordultak volna, ha számosan fordultak volna elő, még sem helyeselhető azon politika, mely ezen szakaszok bevételét dictálta. Tanulságos példát szolgáltat erre Anglia története. Mikor tudniillik a múlt század végefelé az amerikai tartományokban bizonyos kifelé gravitáló tendentiák mutatkoztak : az angol kormány néhány bill-lel lépett a parlament elé, minő volt a „treason and sedition bili" az ,amerikain prohibitiv bill íf és egyebek, mely- | nek alapeszméje körüíbeiől ugyanaz volt, mint ezen törvényj avaslat ama szakaszának. Akkor, tisztelt ház, Fox lépett föl s kelt ki azok ellen azon állítással, hogy ha valóban a kormánynak aggodalma van, hogyha vannak oly tendentiák, ha vannak kielégületlen elemek: akkor mindnekelőtt azt kell megkísérteni, vajon nem lehet-e azokat kielégíteni, és csak ezután jő az ultima ratio. Az Angol parlamentben nem hallgattak rá, a mint szokás mondani, lemorzsolták, Fox Cassandra maradt, és jAngolország elvesztette Amerikát. Én, tisztelt ház, Mocsáry képviselő ur indítványának elfogadása esetében nem vállalhatok felelősséget az iránt, hogy az véglegesen meg fogja-e menteni a hazát minden veszélytől. De ha az ország, a nemzet mindamellett is veszélybe jő, ezen veszedelem hasonló volna a hős halálával a dicsőség mezején, mely után föltámadásnak van helye és örök életnek; azonban alig hiszem, hogy ezen törvényjavaslat, a minister ur minden biztatása mellett is képes lesz-e a hazát minden veszélytől megóvni. És ha akkor azon eset áll be: akkor, tisztelt ház, az is lesz veszedelem, az is lesz halál; de hasonló a halálhoz valamely megszégyenítő betegségben, tudniillik a reactioban. Mert a reactio oly veszedelem, melyből föltámadás nincsen, és mely után nem tehetünk szert a művelt és szabadelvű világ részvétére, sajnálatára. Az a legkevesebb, a mit koczkáztathatunk, és azért nem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot, és hozzájárulok Mocsáry tisztelt képviselőtársam javaslatához. Kerkapoly Károly: Tisztelt ház! Nem volt szándékom az e törvényjavaslatra vonatkozó átalános vitában résztvenni. Kijelentem ezt mindenekelőtt azért, hogy reflectáljak egyúttal a Simonyi Ernő képviselő ur által támasztott azon szemrehányásra, hogy a törvényjavaslatot, daczára azon megtámadásoknak, melyeknek az kitéve lön, ez oldalról sem a kormány, sem azon pártnak tagjai, mely a törvényjavaslat elveit magáénak vállá: nem védelmezik. Nem tevénk ezt, mert hihető, hogy a párt többi tagjai is ugy gondolkoznak, mint gondolkozom én, hogy tudniillik oly törvényjavaslatnál, a melynek elvei nem most szándékoltatnak a törvénykönyvbe iktattatni, oly törvényjavaslatnál, a mely még azon igénynyel sem lép föl, hogy azon elvek, a melyeket most a törvénykönyvben meghagy: helyességüknél fogva, az időnek egy hosszabb tartamán át abban változatlanul megtartassanak; de sőt arra szorítkozik, hogy az azokon nyugvó intézkedéseket némileg kezelhetőbbekké, szabatosabbakká, a visszaélések ellen megvédhetőbbekké akarja tenni: mondom ily törvényjavaslat tárgyalásánál elvi vitáknak, melyek az átalános tárgyalás természetes föladványai, nincs helyök. Igenis, én értem az átalános vitában való részvételt akkor, midőn arról van szó, hogy egy tör-