Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

265. országos ülés Julius 6. 1874. 289 vényjavaslatnak most eredetileg a törvénykönyvbe iktatandó elvei helyesek-e, az idő következményeinek, megfelelők-e ? értem akkor is, ha az mondatik, hogy egy már beiktatott javaslat elvei, mert absolute hozzáférhetlenek, megtámadhatlanok: nem ez idő szerint, hanem átalában mint megörökítésre méltók hagyassanak ben a törvénykönyben. Van-e itt ilyesmiről szó ? Nincs. Mit védjünk tehát? Azt gondolom, hogy védelem tárgya az: vajon javítva lesznek-e azon intézkedések, melyek 1848-ban ezen elvek alapján lőnek létrehozva; javítva lesznek-e ezen törvényjavaslat által, mely itt beterjesztve van? Ám e kérdésre a részletes tárgyalás alkalmával lehet csak felelni, tehát ez a részletes vitánál van mindenekfölött — legalább az én fölfogásom szerint — indicálva. Ez az oka eddigi hallgatásunknak ; természetesen tekintettel arra, hogy az ország ideje mindig, s különösen most is, megkívánja, hogy csakis a szükségesekre vétessék igénybe. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem ez a szemrehányás tehát, melyet a tisztelt képviselő ur tőn, hanem azon körülmény, hogy bár szükség nélkül, s azért véleményem szerint helyén és idején kívül, igenis elvi fejtegetéseknek méltóztattak tág kaput, ajtót nyitni, és e fejtegetések közben tételeket fölállítani, melyeket nem hallgathatunk el, én legalább nem hallgathatok el, nehogy az mondassák, hogy, a ki hallgat, az megegyezni látszik. Itt tanok lettek hirdetve, tételek fölállítva, melyeket nem akarnám, hogy a napló megörökítsen olyképen, hogy az utókor azt higyje, hogy azokban mindnyájan megegyeznek, mert senki ellenök föl nem szólalt. Ez oka fölszólalásomnak. (Halljuk!) Simonyi Ernő képviselő ur azt mondja, hogy ezen általam épen most vázolt álláspont, tehát az abból vont érvelés is nem tartható, miután mi azt hogy csupán csak az 1848-iki törvény jrraecisirozására akarunk szorítkozni, csupán az azokkal lehető viszszaéléseket akarjuk könnyebben meggátolhatókká tenni: csak mondjuk, tulajdonkénen czélunk pedig a jogok megszorítása, de a minek egyenes bevallásához nincsen bátorságunk. E tekintetben, amaz előfeltételben, hogy a szóban lévő törvényjavaslatból törvény lesz: már előre is hivatkozni vagyok bátor a mutatkozandó eredményre. Az eredmény, a mely mutatkozik abban, mennyi lesz az ezen törvényjavaslat alapján összeírandó választók száma, és hogyau viszonylik ezen szám azon számhoz, mely eddig összeiratott: fog igazat adni a képviselő urnák vagy nekem, a szerint, a mint ama szám kisebbnek vagy nagyobbnak fog majd mutatkozni. Én előre megnyugvással nézek ez igazolás elé. Legyen egyébiránt meggyőződve a képviselő ur, hogy ha mi, vagy hogy magamról szóljak, hogy ha én a választók számának megszorítását szükséKÉPV. H. NAPLÓ. I85. XI. KÖTET. gesnek és jónak tartanám : arra nézve nyílt képpel indítványt tenni nem csak bátorságom lenne; hanem azt kötelességérzetem ír parancsolná. Engem szavak, i minő a reactio emlegetése, a kötelességérzet érvéí nyesitésétől, a kötelesség teljesítésétől nem fognak visszatartani soha. (Élénk helyeslés jobb felől). És mert a reactiot nagyon méltóztatnak emlegetni, nem csak szemben a törvényjavaslattal, de szemben Debreczen városa képviselőjének előadásával is mondván, hogy az általa használt érvelés a reactionak régi érvelése: legyen szabad megjegyeznem, hogy én a reactiot föltétlenül bűnösnek, föltétlenül kárhozatosnak nem is tartom. (Zaj szélső bal felől. FölMáltások jobb felől: Hallluk! Halljuk!) íme, hogy van bátorságom kimondani a magam nézetét. Hogyan legyen megítélendő a reactio: attól függ, miféle actio ellenében támasztatik az. (Helyeslés jobb felöl.) A reactio olyan, mint a képviselő urak eljárása; t. i. a dolgok viszálya. Ha innen valami kezdeményeztetik, az onnan elleneztetik. (Helyeslés jobb felől) Ez ellenzés reactio, az innen kiinduló actio ellen. S épen mert a reactio átalában csak egy támasztott actio ellenében való negatio, természetes, hogy ha az actio helyes, a reactio bűnös; ha az actio helytelen : a reactio kötelesség. (Élénk helyeslés jobb felől) Tehát, ha mi nem akarjuk megszorítani a választók számát, az egyszerűen azért történik, mert az actiot, mely azt ily mennyiségre emelte: nem tartjuk helytelennek ; nem tartjuk helytelennek mindazok ellenére is, hogy a választási jog s illetőleg annak eredetét, mivoltát illető fölfogásunk a képviselő urakétól alaposan és gyökeresen különbözik. Igenis, daczára azoknak, miket Simonyi Ernő képviselő ur és gondolnám mások is fölhoztak: én sem tartom velünk született jognak a választási jogot, és nemcsak azon okoknál fogva nem, melyeket Debreczen városának tisztelt képviselője kifejtett : de még egyebeknél fogva sem; sőt mernem mondani, hogy ha komolyan meggondolja, talán a tisztelt képviselő ur sem fogja azt olyannak tartani; legalább nem hallottam, hogy indítványt tett volna, mely annak gyökeres érvényesítésére czélozna, mert ha az velünk született jog volna: akkor azon határon, a mely határig eddig az úgynevezett átalános szavazatjogot decretáló törvények elvittek: messze túlmenne az; mert ha az velünk született jog: akkor a 24 illetőleg 20 éven alul álló férfiaknak s az egész nőnemnek is meg kellene azt adni, és ha oly velünk született jog, a mely, mint ilyen, senkitől el nem vonható : ugy azt még a bünfenyiték alatt állóknak is meg kellene adni. Sok szó fér éhez. Ezen jog igenis állami jog, s mint ilyet, nem habozom kiterjesztem egész annyira, a mennyire megengedi vagy igényli azt azon czél, a melynek szolgálatára hivatva van. Legyenek meggyőződve a 37