Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-253
253. országos ülés június 20. 1874. 23 szüksége égetővé lett volna. De ha meg akarnók azt változtatni: akkor az egész családrendszert meg kell változtatnunk. Igen helyesen mondotta a tisztelt előadó ur, hogy azzal nincs a dolog eldöntve, ha azt mondjuk, hogy a kiskorú nő, ha férjhez megy, nem válik nagykorúvá: ki lesz akkor gyámja, ki lesz tutora? és ki fog az ő vagyona fölött rendelkezni? A férj ? és ha a férjjel netalán ellenkező vagyonbeli érdekei volnának : akkor külön gyámja lesz-e, a mint ezt a szász törvény elrendeli ; vagy pedig ugy, mint az osztrák törvénykönyv mondja, személyére nézve férje hatalma alá kerül, vagyonára nézve az atya annak a képviselője? Tehát mi itt ..a magyar családjogban egy uj intézményt hozunk be: a nő atyjának befolyását, és ezt igy mellékesen ? Ha ezt a férjnél lévő nő önjoguságát meg akarnók szüntetni: mindezeket a viszonyokat szabályozni kellene, és nem egy-két, hanem több §-ból álló törvényt, és pedig akkor, midőn a rendszeres törvénykönyv megalkotásának küszöbén állunk, kellene alkotni. Nem uj intézkedésről van szó, tisztelt ház, hanem régi, százados intézkedésről; nem változtatunk semmit, föntartjuk azt, a mi eddig volt, azokra nézve, a kik bizonyos jogok élvezetében már vannak, és azon jogokat gyakorolják. Tisztelt ház! A magyar magánjogintézményeit nagyrészt elsodorták az idők viharai; kénytelenek voltunk magunk is azokat szétbontani; szétbontani, mert ezt az újkornak követelményei megkívánták. Mi maradt fon személyjogunkból? Alig valami; az egyenlőség elvének hozták ezt a haza fiai áldozatul. Mi maradt meg magánjogunkból? Az adományrendszer, az urbériség megszüntetése után alig valami. Mi lett szerződési jogunknak őseredeti és főbb intézményéből az örök bevallásokból? Elenyésztek régi formájokban. Örökösödési jogunk sajátsága az ősiség eltörlésével megszűnt. Családi jogunknak tartottuk fön még némely ereklyéit és annak megszüntetését az 50-es években a legmélyebben fájlaltuk. (Tetszés.) Ezen ereklyék közé tartozik az, hogy a nő, ki a család anyjává válik, vagy ha utóbb özvegygyé •lesz: önállónak, önjogunak tekintessék. Tisztelet, kegyelet ez a nemzet anyái iránt. (Élénk tetszés.) Becsüljük meg, tisztelt ház, saját anyáink emlékezetét e nemzedék nőiben és asszonyaiban, azokban, kik a jelen nemzedék anyái. (Élénk tetszés.) Nem érdemelték meg a XIX. század magyar női és asszonyai, hogy homlokukra süssük a bizalmatlanság bélyegét, (Élénk tetszés jobb felől Zaj bal felől.) mit n múlt és általunk durváknak mondott századok fiai nem tettek. Megbecsülték ők a nőben a családanyát, tisztelték abban a családi élet éltető elemét, fölruházták azon joggal, mely az önjogusággal jár; ne foszszuk meg őket ettől most, midőn arra sem okot, sem elegendő alapot nem látunk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Majoros István Rendesen azt szokták mondani, valahányszor a nők egyenjogúságáról szólottam: hogy ez időelőtti, és sok tekintetben nevetséges; s ugy látszik, hogy most is, midőn előttem szóló Beöthy tisztelt barátom fölhozta, hogy politikai jogokat a nőknek Európában nem kíván más adni, csak Stuart Mill és ón : ezt igen nagy derültséggel fogadta a ház többsége. Én, tisztelt ház, nem azon szempontból indulok ki, hogy kinek és miért adjuk meg a jogokat; hanem az emberiség szempontjából fogom föl ezen törvényjavaslatot, s azt mondom, hogy az igazságügyminister urnák, megfelelőleg az ő tárczája czimének mindent el kell követnie azon gyönyörű, szépen indokolt előadása után r hogy valahányszor az emberiség e nemének kérdése szóba jő : azt védelem alá vegye, és igen lekötelezve érezném magamat irányában; s különösen nagj-ra becsülném a tisztelt ház többségének eljárását, a mely jelenleg igazat látszik adni a tiszteit minister urnák: ha egyéb kérdéseknél is, a hol az egyenjogositás szóba fog kerülni, ezen fölfogást fogja föntartani. Elvárom például a legközelebbi választási törvényjavaslat tárgyalásakor, miképen fogja az igazságügyminister igazolni mostam beszédében annyira kitüntetett lovagiasságát. A kérdésre nézve röviden fogok nyilatkozni, és ezen rövid indokolásomban sem fogok többet mondani: mint a mennyit elmondtam más alkalommal; én előttem is az emberiségi szempont az egyedüli irányadó, és ezért azt kívánom, hogy a tisztelt ház mondja ki azt, hogy a nagykorúság mikor kezdődjék, ha ugy tetszik, a 24-ik évnél, vagy pedig mondja ki a 20-ik évet; de bizonyos életévet ki kell mondáin, mert nincs roszabb a bizonytalanságnál. A nők igy, mint mindenben, ebben is törvényen kivül állanak; sőt még ott is, a hol némi engedményeket adott az egyik, vagy másik minister, például a kereskedelmi minister nagy kegyességgel megengedte a nők alkalmazását a távirdai és postai szolgálatban, s a törvény maga is megengedi, hogy a nők tanítással foglalkozzanak, s ma már e téren szép számmal és buzgón járnak el hivatalukban; legújabban mégis egy esemény jutott tudomásomra: hogy a minister ur ellenkezőleg intézkedett, s azért ez ügyben annak idejében egy interpellatioval fogok szolgálni. Miután a férfi a család fejét képezi, azért nem kívánok különbséget tenni a férfi és nő között, és miután a 24 év a teljes kor a mai törvények szerint a férfiura nézve, ugyanezen évet a nőre is kívánom alkalmaztatni; mert igen csodálatosan venné ki magát, ha a 16 —18 éves nő a férjhezmenetele után, már mint eme törvényjavaslat által, nagykora
