Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-253
24. 253. országos ülés június 20. 1874. lenne; a 20—22 éves férfinek, ki még nem nagykorú : kénytelen lenne gyámjává lenni. Még csak annyit bátor vagyok kétségbevenni Beöthy Algernon azon állításából, hogy csupán Stuart Mill és Majoros azok, kik a nőket politikai jogokban is részesíteni kívánják: megfeledkezett tisztelt barátom arról, hogy Amerikában a nők teljes polgári jogélvezetben vannak, és nemcsak Stuart Mill és Majoros vannak Európában, hanem tessék elolvasni különösen a szaklapokat, és meg fog győződni arról, hogy Angliában igen sok egylet van , mely a nagykorúsítás mellett működik. Magában Olaszországban igen sok ily czélu társulat van, és magában az olasz törvényhozásban is hangoztatott az egyenjogúsítás Morelli képviselő által. Velenczében és Fiúméban is vannak ily társulatok, melyeknek szerencsés vagyok tagja lenni. Kérem a tisztelt házat : méltóztassék ezen ügyet nem mint a nők ügyét csupán, hanem mint az emberiség ügyét tekinteni, méltóztassék tehát a 24 éves kort ugy a nőknél, mint a férfiaknál a nagykorúságra nézve megállapítani, és semmiféle privilégiumot sem a nőknek, sem a férfiaknak ne tessék adni. Pártolom az I-ső osztály kisebbségi előadójának beadott javaslatát. Szontagh Pál: Reményiem, hogy rövidségemmel helyrepótolom azt, a mit tán fölszólalásommal vétek. Én a tisztelt igazságügyminister urnák azon nyilatkozata ellenében kívánok néhány szót koczkáztatni, mely — ugy látszik — azt akará mutatni, mintha a nők nagyobb jogokat nyernének az által, hogy férjhezmenetelökkor nagykorusittatnak: mintha az első osztály előadójának, tisztelt barátomnak Beöthy Algernonnak véleménye fogadtatnék el. Igen helyes azon megkülönböztetés, hogy a kérdés az, mi fogadtassák el: a régi magyar törvényhozás elve-e arra nézve, hogy a férjhezmenetel a nőt teljeskoruvá teszi ? vagy az ujabb legislatiók elve, mely csak a physikai érettség bekövetkeztével ruházza föl mindkét nemet a teljeskorusággal? A distinctio helyes ; de azon állítás nem helyes, hogy az a lovagiasabb eljárás a magyar törvényhozás részéről, mely nagykorúsítja a nőt akkor: ha férjhez megy. Én ennek ellenében azt állítom, hogy ez a lovagiasság palástjába bujtatott feudális fölfogás. {Helyeslés) A magyar törvények a nőt sohasem nagykorúsították : ha férjhez nem ment, lett-légyen az bármily érett és fejlett korára, és tudós eszére nézve. Ez feudális fölfogás; ez bizonyos alárendelő intézkedés, mely a nőt sújtja, A nőt oda állítani a férfi oldala mellé, hogy ez mint erős szirt támogassa a gyönge nádat: nem tartom szabadelvű fölfogásnak, s azért ezen rendelkezést a magyar törvényekből föntartani nem óhajtom. Igaz, bennem is van sok conservativismus a magyar törvények irányában; de ha fontosabb dolgokban méltóztattak áldozatul hozni a conservativ elveket, a mint talán e napok története is bővebben igazolni fogja: ne méltóztassanak, némi udvariasság palástjába burkolózván, elfoglalni a központi bizottság álláspontját, hanem méltóztassék Beöthy Algernon barátom indítványát elfogadni. (Helyeslések.) Egyetlen egyet kívánok még igen röviden megjegyezni, azt tudniillik, mit tisztelt barátom Beöthy megpendített, de, nézetem szerint, egészen ki nem fejtett: mi következik akkor, ha egy pazarló férfihez egy 15 éves nő férjhez meg? Megtörténhetik, hogy egy fiatal leány a lángolás korában, 15—16-ik évében férjhez megy egy kiélt, meghidegült, számító emberhez; a nőt egyedül szerelme köti férjéhez. A nő nagykorú lesz: nem fog-e e férj elkövethetni cselekvényeket, melyek gyermekei jövőjét teljesen tönkre tehetik? tegyük föl, hogy időközben a nő meghal: vajon ne vegyük-e azt tekintetbe, hogy e számitó. rideg férj, ki azon ártatlan virágot magához csatolta, gyermekei jövő sorsát teljesen tönkrejuttatja? Igenis, vegyük figyelembe, tisztelt ház! és fogadjuk el az első osztály javaslatát. (Helyeslés.) Teleszky István előadó: Csak pár megjegyzésre kívánok, szemben a már előadottakkal, szorítkozni. Az első osztály előadója, Beöthy Algernon és Szontagh Pál képviselő urak, nagyon provokálva hivatkoztak az ujabb európai legislatiokra ; én azonban épen ezen ujabb legislatiók talajára támaszkodva állithatom, hogy nincs oly modern codex Európában, mely a kiskorúság éveiben férjhez ment nővel azt tenné, mit tenne a képviselőház: ha az első osztály véleményét elfogadná; mert minden codex megkülönbözteti azt, a ki kiskorú, de férjhez ment, azoktól, kik kiskorúak, de férjhez nem mentek. Hivatkozhatom e tekintetben csak a zürichi codexre, mely határozott életkorhoz, a 24-ik évhez, köti a nagykorúságot, és mégis világosan kimondja a 275. és 420-ik §§-okban, hogy férjhezmenetele által a nő ugy az atyai gyámság, mint átalán gyámság alól menekül, és ez akkor sem éled föl, ha kiskorúsága éveiben a házassági viszony fölbomolnék. (Helyeslések jobb felől.) A mi pedig a pazarló férjre nézve mondatott, e tekintetben bátor vagyok a tisztelt ház figyelmét fölhívni arra: hogy a pazarló férj ellenében meg kell védeni a nőt 24-ik évéig is, sőt még azontúl is ; de ez csak a magánjogi törvénykönyvben emelhető érvényre. (Helyeslések jobb felől.) Hiszen, ha egy 25 éves nő megy férjhez: akkor a nagykorúság mézes heteiben bizonyára ép ugy ki fogja zsákmányolhatni a visszaélni kivánóférj helyzetét, mint kizsákmányolhatta volna: ha neje kiskorú lett volna; (Élénk derültség.) és ha az e tekintetben fölállítandó korlátokat időhöz kellene kötni: nem az életkortól, hanem a menyegző napjától kellene a határidőt megszabni. (Helyeslés.)
