Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

276 265. országos ülés Julius 6. 1874. mely a törvényjavaslatban ajánltatik. Hiszen ez oly complicalt, költséges gépezet, oly fárasztó, hosszan tartó eljárás, hogy azt minden évben ismételni valóságos csapás lenne. Méltóztassék csak elgondolni azt, hogy 450 küldöttség járja be minden évben az ország községeit. Mennyi idő- és pénzpazarlás ez! Vagy azt hiszik talán, hogy ezt az emberek ingyen fogják elvégezni? Egyszer-kétszer megteszik; de ha azt kívánják, hogy hosszas időre tegye azt: már akkor gondolkozóba esik; mert hogy oly időben, mikor a mezei gazdának más dolga van, 14 napig községről-községre járjon a választó-lajstromok elkészítése és kijavítása végett: ez oly kívánat, a mit ingyen senkitől sem lehet várni. Önök, a kik annyi mindenfélét utánoztak már annyi idegen codexből: miért nem küldtek ki valakit, a ki tanulmányozza, hogy tartatnak fön az állandó lajstromok más országokban? Ezt igen egyszerű eljárással el lehetne érni; egy közigazgatási tisztviselő elvégezhetné ezt a községi elöljáróságoknál egyetemben. Bizzák meg például a szolgabírót a községi elöljárósággal, hogy járja be a községeket, vizsgálja meg a választási lajstromokat, nem minden évben egyszer, hanem akkor, mikor szükséges. Ha például valaki meghal, az anyakönyvvezető bejelenti a szolgabirónak, hogy meghalt valaki, ki kell törölni nevét a választási lajstromból; ha pedig valaki örökösödés, jószágszerzés, doktor-diploma által vagy valami más utón választó-jogot szerez: magát bejelenti az illető szolgabírónál, kimutatja jogát és ez, ha bizonyítványai elégségesek, beírja őt a választók lajstromába; ha pedig nem elegendők: elutasítja és ekkor fönmarad az appellata; de ezen appellata nem a központi választmányhoz kell hogy adassék. Mire való legyen ez ? hiszen utólag királyi curia fog ítélni fölötte; miért ne engedtessék meg tehát a folyamodás egyenesen a curiához? mire való ezen második bíróság? Én az első bírót nem kívánnám a felelősség alól föloldatni azért, mert tudjuk, hogy az oly foglalkozás, melynél igen sokszor a pártszenvedély uralkodik, és mikor valaki hivatalból jár el, szeretek a pártszenvedélyre fojtólag hatni, hogy az lehetőleg csillapuljon. Azt mondanám tehát, hogy ha az összeíró a bizonyítványok daczára valakit be nem irt, és a curia azt találja, hogy az elutasítás világos bizonyítékok mellőzésével történt: marasztaltassék el az illető a perköltségben, sőt ha szükséges volna, a birságban is. Én azonban megelégedném egyelőre azzal, ha a perköltségbe marasztaltatnék el, és ha a nagyon is pártoskodó szolgabíró egynéhányszor elmarasztaltatik: bizonyosan el fog menni a kedve a pártoskodástól. Más módon fog ugyan még akkor is pártoskodni, de ott legalább nem. De ha önök a szolgabíró és a curia közé a nem kevésbé a pártszellemtől uralt központi bizottságot teszik és ez helybenhagyja a szolgabiró eljárását: nehéz őt büntetni, mert már a második fórum is helyeselte fölfogását és akkor könnyebb már azt mondani, hogy a dolog nem volt világos ; mert különben két fórum nem itélt volna egyformán. Pedig tudjuk, hogy nem az igazság, hanem a pártszenvedély szokott ott dönteni és épen ennek kikerülése végett kívánnám, hogy a kik az összeírást csinálják : felelősekké tétessenek akkor, midőn világos, hogy pártszenvedélyből jártak el. Én a választások érvényessége fölötti ítélethozatalt szintén a curiára bíznám, de nem helyeslem azt, hogy az. eljárásra nézve külön törvényt akarnak alkotni, mely azt szabályozni fogja. Nem helyeslem, hogy e tárgyban külön törvény alkottassák; mert a képviselőház tagjainak verificatioját kizárólag a képviselőház jogának tartom és abba a törvényhozás másik factorának sem engednék befolyást. Ha a képviselőház ezen jogot átruházni kívánja a curiára: ezt igenis teheti; de erre aztán a főrendiháznak, nézetem szerint, befolyása nincs és befolyást nem is kell engedni. Ezt tehát külön törvény által nem kívánnám szabályozni, de szabályrendelet által sem. Mi a kérdés itt? Itt van a választási törvény, mely megmondja, hogy miként kell törvényesen választani képviselőt. Ott a biró, a ki hivatva van megmondani, hogy a képviselő törvényesen van-e választva vagy nem. Micsoda utasítást, micsoda szabályrendeletet kivannak önök még kiadni? A biró ismeri a törvényt, ismeri a tanúvallomások vagy az okmányok alapján a választás lefolyását: mi szükség van tehát még a külön utasításra? Hogy reggel vagy délután vegyék-e föl a dolgot? hogy hárman vagy öten ítéljenek-e fölötte? Ezt bízzuk a bíróságra, mely ugy fog eljárni, mint eljár más ügyekben. Minden külön szabályozás csak az igazságszolgáltatás gyengítésére és kijátszására szolgálhat; de fölvilágositásra és könyitésre nem. Én, tisztelt ház! a magam részéről az átalános szavazati jognak vagyok barátja és pártolója, azok közül, a mik ellene fölhozattak e házban: én semmit sem hallottam, a mi engem e részben legkevésbé is megingatott volna az átalános szavazati jogra nézve táplált meggyőződésemben. Tisza Kálmán képviselő ur több észrevételt tett és talán valamennyi között e házban leghatalmasabban ostromolta az átalános szavazati jogot. Azt mondja, feleke Mocsáry tisztelt barátomnak, hogy ő nem ismeri el a választói jogot, vele született emberi jognak vagyis természeti jognak. Miért? Mert ez csak államban gyakorolható. Sofismának jó; igaz, hogy midőn az ember nem a