Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

265. országos ülés Julius 6. 1874. 277 socialis életben, hanem külön, magában barangolva az erdők vadonjaiban él, ott választásról szó nem lehet. Hanem ezen választási jog az állammá alakulás nélkülözhetlen első föltétele. Nem lehet képzelni embert, hogy szabad akaratból, — mert itt csak szabad alakulás érthető, — az embert valaki erőszakkal kényszeritheti valamire, az azután elfogad bármily föltételt; hanem szabad akaratból nem képzelhető az, hogy valaki társadalmat alaki tott volna ugy, hogy megfoszsza magát, a társadalomban valamely jogtól és átruházta azt egy másikra; minden ember megkívánja a természeti viszonyoknál fogva, hogy az általa alakult társadalomban épen annyi jogot gyakoroljon, mint a társadalomnak többi tagja, Hiszen épen az ezen jogegyenlőségről való meggyőződés volt indok arra, hogy állammá alakult, Épen azért menekültek az emberek a társadalomba, államba, épen az volt a czélja az állami alakulásnak, hogy minden ember a jogegyenlőséget élvezze, hogy minden ember ezen jogot azon mértékben gyakorolja, mint az államnak többi tagja. Ez tehát nem a vadonban élő magános embernek, hanem a társadalmat alakitó embernek joga. Azután az állambani lét alkalmával visszaélés és erőszak igenis megfosztott igen sok embert, sőt a legtöbb embert e jogtól; azért keletkeztek azután a kisebb-nagyobb szabadsággal megosztott alkotmányok, következtek a mindenki nélkül uralkodó önkényes hatalmak. Azóta nemcsak mi magyarok, hanem a többi népek is más századokon át azon küzdelmet vívjuk Európaszerte, hogy az idők hoszszusága által elvesztett jogegyenlőséget visszaszerezzük és önök a mi alkotmányos törekvésünk, alkotmányos működésünk czélját hiúsítják meg akkor: midőn a reactio terére lépnek és a helyett, hogy előre haladnának, hátrafelé lépve oda akarják kényszeríteni az embereket, hogy újra kezdjék küzdelmüket. Ha tehát Tisza Kálmán képviselő ur azt mondja, hogy az átalános szavazati jog nem természeti, veleszületett joga az államban élő embernek : abban igaza van; hanem az embernek mint embernek: az igenis veleszületett joga és az állammáalakulás első és mellőzhetlen föltétele. Fölhozta Tisza Kálmán képviselő ur azt is — és fölhozták azt többen is, ezzel egyátalában nagyon szeretnek puskázni, — hogy mit művelt az átalános szavazati jog Francziaországban. Én nem fogom azt vitatni, hogy mennyire lehet az átalános szavazati jogot vádolni azon csapások miatt, melyet Francziaországot érték; hanem ha be volna is bizonyítva az, hogy nagyrészben az átalános szavazati jog volt oka, kérdem: vajon jobbra vezette-e Francziaországot a eensus ? hiszen nagyon megszorított eensus volt Francziaországban, midőn 1830-ban a Tuilleriák trónját porrá égették a Bastille terén! 1848-ban midőn ezen trónt ismét szétzúzták, igen szűk korlátok közé szorított eensus volt: hiszen épen azon censusnak csak egy csekélységgel való megtágitása okozta a forradalmat. Tehát ha az átalános szavazat okozott volna is valami bajt: hát a eensus elhárítja ezen bajt? Ugyanazon szépséges eensus mellett önök hét évi kormányzása alatt hová jutottunk? Nincs nálunk átalános szavazati jog, és vajon dicsekedhetnek-e önök azon állapottal, melyet nálunk ezen eensus alatt értünk el, melyet önök föntartani, és állításuk szerint csak magyarázni akarnak? Tehát hol van itt az argumentum ? Azt mondja még Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur, hogy az átalános szavazat mellett az lehetséges volt. Hát a eensus mellett nem volt lehetséges ? nem épen azt mutatja-e a eensus, hogy azon országok, hol eensus mellett vannak a választások, a forradalmak épen oly szomorú véget érnek : mint olyan országokban, hol átalános szavazat van? Nem a eensus, sem az átalános szavazat volt ennek oka, sem Francziaországban, sem nálunk; hanem oka volt nálunk is, oka volt ott is a közerkölcstelenedés. (Helyeslés szélső bal felől.) Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur az átalános szavazatnak mintegy szemére hányta, hogy Napóleont választotta meg, és azt mindenesetre föntartotta. Igaz, hogy azt most könnyű mondani, és szemrehányni Sedan után; de méltóztassék meggondolni azt, hogy azon Napóleon 16—17 évig dicsőségesen kormányozta Francziaországot; nem mondom, hogy a szabadságot túlságosan érezte Francziaország; hanem dicsőség volt elég; pedig hát sajnos, de ugy van, hogy a franczia nemzet a gloiret szereti talán még inkább, mint a szabadságot; ezen dicsőség után vágyott; pedig méltóztassanak megengedni, hogy azon Napóleon átalában mondhatni egész Európában rettegett fejedelem volt, és ez Francziaországot nagyrészt kielégítette jobban, mint ha bármilyen szabadságot adott volna. Én tehát nem védeni ezen részét a franczia jellemnek; hanem ugy van a dolog, és ezért nem az átalános szavazat a felelős, hanem a nemzet jelleme, és •— mondom — nem ugy kell tekinteni, hogy az átalános szavazat a Sedan utáni Napóleont tartotta a trónon, hanem azon Napóleont, a ki a franczia nemzetet dicsővé tette, és befolyását Európa-szerte érvényesítette. Egyébiránt Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ő elismeri, hogy az átalános szavazat jog magában elvben nem tartalmaz valami roszat; hanem ma, a mi viszonyaink között még nem kívánja behozni. Ez volt a reactionak mindig argumentuma; még a nép erre nem érett. Ezt már rég megírta Macaulay. Mint ha azt mondják valakinek: „ne merészelj a vizbe menni, míg úszni nem tudsz." De hát hogy fog megtanulni úszni? hogy fog megérni