Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-264
260 264. országos ülés Julius 5. 1874. méltóztassék megengedni, hogy véleményemet röviden én is kifejezzem. Én, tiszteit ház, mindazon indító okokat, érveket és a teendők iránti javaslatokat, melyeket az előttem szóló tisztelt képviselőtársam fölhozott, elfogadnám: ha ezen intézet az állam által viselendő költséggel lenne fölállítandó. Azonban quod uni iustum, alteri aequum esse debet, minthogy minden vallásfelekezetnek van joga a maga vallási alaj)ja fölött rendelkezni; nagyon természetes, hogy ezt meg kell engedni az izraelitáknak is. Tisztelt ház! Én azoknak vitatásába, melyek a minister ur jelentésében foglaltatnak, bővebben bocsátkozni nem akarok; csak azt akarom fölemlíteni, hogy ahoz, hogy valaki önkéntes alapító legyen: szükséges, hogy az alapítás szabad akaratból történjék. De minden szerződésnek első föltétele az, hogy a szerződő felek szabad akaratának legyen kifolyása. így fogván föl a dolgot, kérdem: szabad akaratból történt-e az alapítás, midőn az mondatott, hogy ha ezen egy milliót meg nem adjátok e czélra, kötelesek lesztek a két millió háromszázezernyi hadisarczot megfizetni. Ennek megítélését a tisztelt ház bölcs belátására bizom. Másodszor nekünk nem szabad soha megfeledkezni arról, hogy mi az alkotmányos életbe nem 1867-ben léptünk, hanem nálunk az alkotmány föl volt függesztve a törvény ellenében. De a fölfüggesztess törvényesnek nem ismerhetjük el. Ha ezt figyelembe vesszük: lehet-e mondani, hogy azon alapítvány állami? Hiszen az alapítás az állam kifejezett akarata nélkül történt. Már pedig, hogy az alapítvány állami legyen : szükséges, hogy mindazon factorok, melyek jogosítva vannak az ily alapítvány létesítéséhez, hozzájáruljanak e tényhez. Ha ez így van, kérdést nem szenved, hogy ezen iskolai alapítványt állami alapítványnak legalább jogilag nem tekinthetjük. Én a jogi fogalmakkal ellentétben látom azon tételt is, mely szerint ez királyi alapítvány volna. — Mert ő felsége a király csak azt alapithatja királyi alapitványkép, a mit a maga erszényéből adományoz. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) A mit ő felsége az egyes állami lakosok által a törvényen kívül álló kötelezettség szerint befizetett összegből alapit: azt én királyi alapitványnak nem tekinthetem. Ő felsége csak rendelkezett az iránt, hogy hová fordíttassák az alapítvány; de nem maga tette az alapítványt, mert a pénzt nem maga adja hozzá. Harmadszor: Ha a ministeri jelentést és az orthodox izraelitáknak a tisztelt házhoz beadott kérvényét átolvassuk: ebből világosan kitűnik, hogy ő felsége a zsidó-congressus határozatait szentesitette. Föltéve tehát, de meg nem engedve, hogy ez állami vagy királyi alapítvány lett volna is; miután ö felsége későbbi leirata a congressus határozatainak szentesítése iránt az alap fölötti rendelkezés iránti jogot az összes izraelita hitközségekre ruházta át: kétséget nem szenved, hogy ő felsége ezen ténye által az alapítvány megszűnt, ha volt is királyi vagy állami alapítvány lenni; ha van : lett egyszerűen az összes izraelita közönségnek alapítványa. Miután ezek az én fölfogásom szerint a logikai szabályok szigorú alkalmazása mellett igy állanak, azon meggyőződésben vagyok — nem tekintve arra, vajon az alapítvány iránt miként fognak rendelkezni magok a hivatottak — mondom az a meggyőződésem, hogy a tisztelt háznak, mely oly nagy tapintattal és féltékenységgel őrzi a minden néven nevezendő hitfelekezetek autonomikus jogait: ezen ügyben ugy, a mint az a tisztelt házhoz beterjesztetett, nézetem szerint nincs joga intézkedni. Nincs joga intézkedni akár igy, akár ugy, akár más irányban, kivált oly irányban, hogy az ahoz jogot tartó felek bármi tekintetben hátrányt szenvedjenek. Ennélfogva én, a vallás- és közoktatásügyi ministernek határozati javaslatát, mely a kellő határon tul megy : el nem fogadhatom. Ha a minister ur azon meggyőződésben van, hogy ő neki joga van rendelkezni ezen alapról: méltóztassék rendelkezni a saját belátása szerint; de mindenesetre ugy, hogy azoknak a kik az ő rendelkezése által magukat jogaikban sértve érzik: fönmaradjon joguk illetékes utón az orvoslatot megszerezni. Ennélfogva, hogy sem az egyik, sem a másik felekezetnek praejudicalva ne legyen, és tisztelt ház hatáskörén tul ne terjeszkedjék, bátor vagyok egy egyszerű határozati javaslatot a tisztelt ház elé terjeszteni, a mely igy hangzik: „A ház, az izraelita iskola alap tulajdona és rendezése iránt támasztott kérdéseknek érdemleges elintézése nélkül a napi rendre tér." Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Hogy mennyire eltérők e házban a nézetek és fölfogások a szőnyegen lévő tárgy fölött, leginkább kiderül abból a mindenesetre ritka tüneményből, hogy Paczolay képviselő urnák beszéde azon padoknak egy részéről helyeseltetett, a hol én ülök, és talán leginkább azon különös tüneményből, hogy Paczolay képviselő úrral szemben én fogadom el a ministerialis határozati javaslatot. Hogy mikép fogja a közvélemény ezen nagy eltérést magyarázni: nem tudom; de mégis, miután különösen egy idő óta észrevettem, hogy a sajtó, az igazat megmondva, nem mindig a legnagyobb tisztelettel nyilatkozik az egész képviselő-testületről : kötelességemnek tartom egy megjegyzést tenni. Nyilvános titok, hogy a zsidó polgárok mind igen élelmes emberek, s az utolsó napokban meglehetősen elhalmoztak bennünket telegrammokkal és körlevelekkel. Ez nagyon könnyen ébresztheti azon gondolatot, hogy a nagy eltérés onnan van, mert egyik-
