Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-264

264. országos ülés Julius 5. 1874. 261 másik képviselő csakis saját kerületének pressiója alatt adja szavazatát. Én fölteszem a ház bármelyik oldalának tagjairól, hogy ha egy dologról, különösen nagyobb fontossággal hiró dologról meg vannak győződve : ezen meggyőződésöket semmiféle pressionak föl nem áldozzák. Speciáliter magamra nézve annyit jelentek ki röviden, hogy három nap alatt hat telegrammot kaptam. Szerencsére akként voltak ezek fölosztva, hogy tökéletesen egyensúlyozták egymást, igy tehát lelkiismeretemben is tökéletesen helyre van állítva az egyensúly. Megjegyzem, hogy egész kerületekben 60 zsidó polgár van és szerencsétlenségemre mind jobboldali : tehát tisztán csak meggyőződésemnek adhatok röviden kifejezést. (Derültség.) Tökéletesen osztozom Simonyi Ernő tisztelt barátom azon nézetében, hogy a tisztelt minister ur határozottan hibát követett el, midőn e tárgyat a ház elé hozta. (Ellenmondás jobb felől.) Bocsánat, vagy jogi kérdés, vagy felekezeti e kérdés? első esetben a bíróság elé való, második esetben a felekezet ítéljen fölötte. De én azt mondom, hogy azért, mert a tisztelt minister ur tisztán alkotmányos érzületből hozta ezen ügjet a ház elé, nehogy a törvényhozást kikerülje, valahogy ne intézkedjék : azért ő dicséretet érdemelne, ha nem volna előttem egy olyan praecedens, a mely az ellenkezőt bizonyítaná. A kinek megvolt bátorsága a kolozsvári egyetemet királyi egyetemnek fölállítani, daczára annak, hogy már a képviselőház elé volt terjesztve a törvényjavaslat: ugyhiszem, annak meg lehetett volna bátorsága, hogy a zsidó-seminariumot is fölállítsa. így legalább egy fait accomplival állottunk volna szemben, és én nem hiszem, hogy akadt volna a képviselőházban valaki, a ki azt mondta volna, hogy zárja be a seminariumot. Hanem miután a tárgy már a ház elé került, miután azt visszautasítani nem lehet: a fölött dönteni egy vagy más értelemben kell. Nem fogadhatom el épen ezen szempontból Zsedényi indítványát, mert a kérdés az, hogy legyen-e a zsidó-seminarium, vagy ne legyen? Ha elfogadjuk az indítványt, a seminarium most föl nem állíttatik, tehát akkor nem döntöttünk e kérdésben. A többi indítványok közül sem fogadhatok el egyet sem ugyanazon okból. Mellesleg megjegyzem, hogy meglepett Tisza László részéről azon indítvány, mely szerint vissza kívánja utasítani az ügyet, vagyis fölfüggeszteni addig, mig jogi oldala nem lesz megvizsgálva. Tisza László: Nem mondtam! Helfy Ignácz: Azt méltóztatott mondani, hogy lélekszám arány szerint legyen fölosztandó a jövedelem; épen ez lepett meg a tisztelt képviselő ur részéről, a ki annyira irtózik a suffrage universelltől; mert ha ez elfogadtatnék: meg kellene szavaztatni Magyarország összes lélekszám szerinti zsidóságát, és meg kellene kérdezni mindenkit, hogy a theologiára, vagy az orthodoxiára szavaz-e? Én e kérdést sem neológ, sem orthodox, sem jogi sem felekezeti, de hozzáteszem, még nem is kizárólag culturai szempontból Ítélem meg. Megítélem e kérdést tisztán politikai, nemzetiségi szempontból. Tagadhatatlan, hogy a ki ismeri a külföldi zsidóságot : meglepetéssel látja, mennyire speciális helyzetök van a magyarországi zsidóknak. Külföldön bármely országban a zsidóság egyszerű vallásfelekezet, ugy mint a katholikus, mint a protestáns, s egyébként a zsidóság a nemzetnek kiegészítő részét képezi. Nem lehet kételkedni abban, hogy az olasz zsidó ép annyira olasz, mint az olasz katholikus, vagy olasz protestáns. így Franczia-, igy Angolországban. Maga a zsidó nem nevezi máskép magát^: én olasz zsidó vagyok. Magyarországon nem igy áll a dolog. Itt ha valakinek kilétét akarja tudni, maga a zsidó ugy szokta kérdezni micsoda ember az: zsidó, vagy magyar? Tehát a magyar zsidó sem tekinti magát gyakran magyar embernek, s igy a kérdés nem csak vallási, hanem nemzetiségi is. Már pedig valljuk be tisztelt ház, hogy Szent István azon óhajtásából, hogy legyünk boldogok a sok idegennel, már elég jutott nekünk ki; s ugy hiszem, hogy egy uj nemzetiséget közülünk senki sem kivan. Fontos e kérdés annál inkább, mert tagadhatatlan, hogy Magyarországon a kereskedelem csaknem kizárólag a zsidók kezében van, s e czimen szoros összeköttetésben van e kérdés a germanisatio kérdésével. Annak hogy a kereskedelem még eddig nem birt magyarosodni: oka egyszerűen az, mert legnagyobb részben zsidó kézben van, kik pedig nem tudni mi okból a német nyelvet tekintik magukénak. De nem is a németet; hanem a német nyelvből csináltak magoknak egy nyelvet, melyet zsidónak neveznek. Ha végig megyünk az utczán egy zsidó ember kereskedése előtt: látunk zsidó betűkkel egy föliratot. Az ember azt henné, hogy héber ember, tehát ragaszkodik a héber nyelvhez. S mit tapasztal a héberül tudó? Azt, hogy héber betűkkel oda van irva: „Nürnbergéi" Waarenhandlung. * Hát tessék használni a héber betűt; de irja vele magyarul: norinbergi áruraktár. Az tebát a szerencsétlenség, hogy nálunk a zsidók azon speciális helyzetben vannak, hogy e germanisatio ápolói. Ha az ember megakarja tudni, hogy ez vagy amaz ember magyar zsidó-e ? csak azt nézi, tud-e németül. Én tehát azt hiszem, hogy midőn egy olyan intézetről van szó, mely lényegében arra van irányozva, hogy a zsidó magyar nyelven nyerjen oktatást : ez olyan nyereség, melylyel szemben nem csak most, midőn van rá pénz, hanem az államnak