Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-264

'264. országos ülés Julius 5. 1874. 259 honosítási törvényünk nincs s folytonosan uj, idegen, képzetlen elemek jönnek be, kik az országban az iskolákat vezetik. Nemcsak Magyarországban, hanem másutt is a zsidóságnak szemrehányni szoktak bizonyos cosmopolitismust. Mondani szokták, hogy az emancipatio azért veszedelmes, mert a zsidó nem hazafi, az év bizonyos ünnepén a zsidó fölölti saruját, uti botot vesz kezébe annak symboliumául, hogy ő itt csak ideiglenes lakos; de hazája Palaestina. E cosmopolitismust tudom érteni azon időből, midőn a zsidók még nem fogadtattak be az országnak polgáraivá; de más felől szükségesnek látom, hogy a mely országban polgárokká emeltettek, magának azon országnak mindent el kell követni arra, hogy valóban polgáraivá is váljanak, ne csak jogilag, de érzelemben és műveltségben is, mint például Francziaországban s Hollandban is történt, Nálunk a zsidóság nagy része még kevésbé magyar, lehet azért is, mivel nem oly régi az emancipatio. De másrészről azért is, mivel az életfoglalkozás, melyhez a zsidóság szokva volt: valamint kereskedési összeköttetéseinél fogva, inkább a német nyelvet használja. Ezt sokszor szemükre hányjuk s mondjuk: emelkedjetek, simuljatok hozzánk s akkor mi is emelünk magunkhoz. De midőn egyfelől mi magunk tesszük e szemrehányásokat, másfelől a magyar képviselőház akadályozza meg most egy oly intézet fölállítását, mely nagy részben azt fogja eredményezni, hogy a zsidóságnak magyar miveltsége lesz-e : ez lehetetlen. Nem akarom a tisztelt ház türelmét fárasztani , bátor voltam röviden indokolni : miért óhajtom ezen intézetek fölállításánál a határozati javaslatban kimondatni ezen két intézkedést, hogy tudniillik a tanerők a kormány által alkalmaztatnak és a rabbi-seminariumban gondoskodva legyen arról, hogy a különböző rituálék és tbeologiák képviselve legyenek. Ezt vagyok bátor a tisztelt háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Csak egy megjegyzésre legyen szabad még válaszolnom, mely egy szintén nagyon fontos principialis kérdésre vonatkozott. Tegnap Zichy Antal képviselőtársunk fölhozta, hogy az ország ne állítson theologiai intézeteket és ne avatkozzék a papok kiképzésébe; ne praejudicáljon ekként az állam s egyház közötti viszonyok rendezésének. Bocsánatot kérek, mikor azon amerikai rendszerre hivatkozunk, mely szerint az állam az egyes confessiok ügyeivel, s azok papjainak kiképzésével nem törődik, mindig csak egyik oldalát nézzük az ügynek, és azt meg nem vesszük figyelembe, hogy ott micsoda előzmények voltak. Ezt az amerikai viszonyok közt érthetjük: nálunk káros lenne. Amerikában az állam nem nagy tömegekbe tömörült hitvallású felekezetekkel, hanem majdnem 50 felekezettel áll szemközt, azért az állam sokkal nyugottabb lehet. De még ott is tekintetbe veendők az előzmények, melyek az egyháznak az államtól teljes különválasztását megelőzték. Kimondották először is, hogy az egyházi lelkészek dotatioja önkényes adakozás, mit semmiképen exequálni nem lehet. Akarjuk, kivihetőnek tartjuk ezt Magyarországban? Azután igen jól tudjuk, hogy egy bizonyos igen mérsékelt összegen tul az egyháziak vagyont nem szerezhetnek. Akarjuk-e ezt Magyarországon: lehet-e ez Magyarországon? Azután a házassági ügyeket vették ki az egyház kezeiből és kimondották, hogy az egyházi személyek, mint megbízottak adnak érvényt a házasságban. A legközelebbi alkalommal láttuk, hogy a képviselőház minő siettséggcl szándékolta elintézni a házasságok ügyét. Az iskolákat s közoktatást egészen kivették a felekezetek kezéből. És midőn már tökéletesen kivették az egyháziak kezéből a házassági ügyet, a nevelést, midőn az egyházi vagyont nagyon a minimumra szabták, midőn a lelkészek föntartását a hívek akaratára bízták: akkor mondák, most képezzetek papokat is, a hogy tetszik. Ha a magyar törvényhozás erre a térre akarna lépni, nem mondom, hogy lépjen, de ha rálép : akkor mindenesetre ugyanezen utat kellene követnie és ott tessék kezdeni; de mig erre nincsen elhatározásunk: addig ne azzal kezdjük, a mi ott is következmény volt. A mint tudom érteni, hogy Amerikában az állam nem törődik a papok nevelésével: épen ugy tudom érteni, hogy most hoztak Németországban törvényt arra nézve, hogy csak az lehet lelkész, a ki a gymnasiumot és nyilvános egyetemet sikerrel elvégezte. Minden állam saját körülményei szerint intézkedik; de azért senki sem mondhatja, hogy Németország nem művelt állam, s nem szereti a szabadságot. Ne a liberalismus ; hanem az országérdekei, szükségei után induljunk. (Élénk helyeslés.) A mi jó Amerikában, nem mind jó körülményeink közt nálunk, Magyarország viszonyai közt, s különösen a zsidóság helyzetét tekintve: nálunk valósággal országos centralis érdek, hogy ha nem is kötelezőleg de legalább lehetőleg a magyar zsidóság rabbiai, magyar intézetekben neveltesse. (Élénk helyeslés.) Paczolay János: Tisztelt ház! Midőn tegnap szerencséin volt indítványozni, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő ügy a jövő szombatra a kérvények najyjára tétessék át: legkevésbé sem kételkedtem a fölött, hogy a két felekezetű izraeliták, látván a tisztelt háznak hangulatát iparkodni fognak ezen ügyet magok közt ugy, a mint legillendőbb volna, a ministerium közbenjárása mellett, elintézni. Ez volt tegnapi indítványom indoka. Minthogy azonban indítványomat nem méltóztatott elfogadni: O O -': 0 0 '