Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-264
264. országos ülé mondani, a midőn magamat fölírattam: nem akarom a tisztelt házat ismétlésekkel untatni; de engedjék meg, hogy csak néhány észrevételt tegyek és pár módosítást ajánljak a tisztelt háznak figyelmébe. Nézetein szerint tulaj donképen, az az első kérdés, hogy mit kivan az ország érdeke; a másik pedig az, hogy mit enged meg a jogosság és igazság. Azt tudom érteni, bár nem helyeslem, ha valaki, mint politikus, azt vallja: hogy az egyedüli mérvadó a közérdek, a salus respublicae, mely még a jogosság rovására is érvényesítendő; de azt érteni is alig tudom, hogy törvényhozó testület, midőn a jogosság megenged olyat, melyet az ország érdeke követel, ne ezt tegye; hanem elméletek vagy particularis érdekek kedvéért olyant engedjen meg, a mi az ország közjavával nem egyez meg. Az eddig a tisztelt minister ur határozati javaslata mellett és ellen fölszólottak közül nem hallottam, hogy akárki tagadta vagy kétségbevonta volna azt, hogy egy rabbi-seminarium fölállítása valósággal az országban lévő zsidóság, s ez által az egész nemzet művelődésének érdekében áll. A kérdés tulajdonképen csak az, hogy a jogosság és igazságosság megengedi-e, hogy a kérdéses alapból a rabbi seminarium fölállittassék. Ezen alapnak jogi természetét és történet genesitét a tisztelt minister ur részint jelentésében, részint élő szóval, úgyszintén Rannicher képviselőtársam bőven előadták, és azt hiszem, hogy tökéletesen igaza van Steiger Gyula képviselő urnák, hogy nekünk jelenleg csak a fölött kell nyilatkoznunk, hogy a ház jóváhagyó tudomásul veszi-e a minister ur eddigi eljárását és ezentuli tervezetét, vagy nem ? illetőleg hogy ezen alap természetének megfelelőleg járt-e el, vagy sem? A legtöbbet hangoztatott kifogás ezen alapjogi természete ellenében az, — és leginkább ezt hangsúlyozta Zsedényi Ede képviselő ur is, — hogy ez az absolutismus alatt, erőszakkal, törvénytelenül keletkezett. A tisztelt képviselő ur a rabbi-seminariumra vonatkozó intézkedést ép olyannak tekinti, mint a minő volt a Thun-féle protestáns pátens. Csodálkozom, hogy ép azon férfiú, a ki a protestáns pátens elleni küzdelemnek egyik legkiválóbb és jelesebb és közhálát kiérdemelt hőse volt, most pártfogoltjai iránti szeretetből annyira szem elől tévesztette azon küzdelem természetét és indokait. Mi volt az ok, a miért a protestánsok a pátens ellen küzdöttek ? Az, hogy bár törvénybe beczikkelyezett békekötések, s egyéb országos törvényeink biztosítják, a protestánsok egyházi önkormányzatát: ezen törvények ellenére egy rendelet által akartak a protestáns egyháznak más szerkezetet adni. Ez volt a sérelem. De kérdem Zsedényi tisztelt képviselőtársamat, méltóztassék azon hazai törvényt megmutatni, mely a zsidóknak egyházi s iskolai ügyeikben, s e KÍPV, H. NAPLÓ. 18--!. XI, KÖTET. s juius 5. 1874. 257 nemű vagyonukbani gyakorolható önkormányzatát biztosította volna, s a melynek ellenére keletkeztek volna ö felségének ezen ügyre vonatkozó intézkedései. Hogy lehet tehát az sérelmes, hogy 1868. előtt az uralkodó az iskolai ügyekre nézve egy iskolai alapot alkotott, s annak czéiját meghatározta. Tudom azt is, hogy hazai törvényeink szerint az uralkodó bizonyos jogokat csak a koronázás után gyakorolhat. De ezen jogok közt nem ismerem a zsidó iskolai alapra vonatkozó intézkedhetést. Törvényeinket tekintve, a korona teljes joggal intézkedhetett akkor ez alapra nézve. Egyébiránt már tegnap helyesen mondatott, ne feszegessük, hogy azon szomorú időkben miként keletkezett ez alap? Az ország minden polgárával fizettettek akkor különböző név alatt, és ha a zsidóknak joguk volna arra, hogy visszaköveteljék, a mit az 184 8 / 9-ki háboru-idők folytán fizettek : akkor az ország többi polgárai is visszakövetelhetnék akkori veszteségeiket, A különbség közöttünk csak az, hogy míg a haza többi polgáraitól elszedett pénz eltűnt: addig a zsidók által fizetett öszszeg ezen alapban megmaradt s az ő javokra kamatozik. Oláh Gyula tisztelt képviselőtársamnak azon állítására, hogy alapító csak az, a ki a pénzt adja: azt legyen szabad megjegyeznem, hogy alapitónak neveztetik az is, a ki valamely intézetet létre hozott. Közvállalatoknál, közintézeteknél alapító nemcsak az, aki a pénzt adja ; hanem az is, a ki az intézetet létre hozta. Ő folsége tehát a szó teljes értelmében tekinthető a kérdésben lévő alapítvány alapitójául s mint alapító teljes joggal rendelkezett a fölött, egyetlen törvény sem gátolhatván őt abban. Ezeknél fogva, az én teljes meggyőződésem szerint, ez alap ő fölsége által alapított országos alap : azon rendeltetéssel, hogy a zsidók közművelődési és első sorban iskolai czéljaira forditassék. A kérdés tehát az, hogy ezen alapnak és ezen alap jövedelmének hova fordítása, a mint az eddig eszközöltetett és jövőre a minister jelentése szerint eszközöltetni fog: megfelel-e az alapítvány természetének és a kitűzött czélnak. Fölhozatott az is, tisztelt ház, hogy a zsidók két felekezetre szakadtak, minek következtében nem állitható föl egy rabbiképezde. Itt sokat vitatkoztak a fölött is, hogy valósággal két zsidófelekezet van-e vagy nincs? Én azt hiszem, hogy verba valent usu : az a kérdés mit értünk a felekezet szó alatt. Ha ez alatt csupán egy szervezett testületet értünk, s ily értelemben mondják, hogy két, vagy mint valószínűbb, három felekezet van: az ellen kifogást nem teszek; de ha valaki azt állítja, hogy két hitfelekezet, két confessio van, ezt érteni nem tudom. Egykoriban szerencsés voltam mint tanár működni, és akkor a 33
