Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-264
2(!4. országos ülés Julius 5. 1874. 251 úgynevezett szenteknek a hírlapokban itt-ott néha közlött nyilatkozatait. Nem kell egyéb, csak egy, időnként Galicziából bevándorlóit úgynevezett szentnek nyilatkozatát tudni és meghallani : és teljesen tisztában leszünk azzal, hogy a Vaticánban nincsenek oly gyűlölettel a civilisatio ellen, mint ezen úgynevezett kóbor szentek. (Derültség és helyeslés.) Ha még ez sem győzi meg a tisztelt képviselők egyikét arról, a mit mondottam : akkor méltóztassék a Kárpátok alatti úgynevezett orthodox tömeghez közeledni, kik teljes épségben jönnek néha a Kárpát szorosain Galicziából át: és meg fogják látni, hogy nincsen faj, a melynél az obseurantismus oly uralmat nyert volna, mint ennél. Bátran állithatom, tisztelt ház ! hogy hiába hozta a tisztelt ház az emantipatioról szóló törvényt; hiába akar a polgári házasság iránt törvényt hozni, mig ezen obseurantismuson keresztül nem törünk, azon czélokat, melyeket a törvényhozás el akar érni: elérni egyátalában nem fogjuk. {Igaz!) Ezen czélok előmozdítására pedig a legalkalmasabb, meggyőződésem szerint, a minister ur határozati javaslata. {Élénk helyeslés.) Tisztelt ház! Irányi Dániel barátom az iskolaalap kutatásába vegyül. Én beismerem, hogy ha ezt teszszük: bő alkalom nyujtatik hatalmas beszédekre. Elmondhatjuk, mily kegyetlenkedő volt Haynau; beszélhetünk az absolutismus túlkapásairól. Megvallom, ha számtalan bajaink közt most erre idő és alkalom lenne, és a szükség ezt parancsolná : nagyon szívesen meghallgatnám, sőt talán meg is tapsolnám az ily beszédeket; de midőn meggondolom-azt, hogy erre egyátalában szükség nincsen, és meggondolom azt, hogy bajaink közt czélt vesztett dolog volna egy. oly hosszadalmas port kezdem, melynek fináléja végre még sem lehetne egyéb, mint az, hogy a beszedett összegeket ki kellene azok közt osztani kik azokat beadták, a mi pedig nem lehetséges : ezt az utat nem követhetem. Én ezt az egész ügyet politikai fait accompli-nak veszem és Pulszky Ferencz tisztelt képviselő úrral egyetértve örülök, hogy Magyarország zsidó polgártársainak művelődési czéljaira mi használhatjuk föl ez összeget, nem pedig Prága, {Helyeslés.) a mint ezt a tisztelt képviselő ur kijelentette. {Élénk helyeslés jobb felől.) A mi a másik pontot illeti, hogy vannak-e Magyarországon zsidófelekezetek, erre véleményem ez : Igaz, hogy a régibb időkben is, ma is vannak zsidófelekezetek. Vannak karaiták Krímben; vannak igen kevés számú szamaritánusok; vannak Ohinában zsidók, a kik azt tartják, hogy ők a babiloni rabság előtt költözködtek oda, és a kik elvetik a thalmudot; vannak Arabiának némely zugában felekezetek, a melyek homlokegyenest ellenkeznek a magyarországi zsidósággal. De Magyarországon és Európának nagy részében csak egy zsidóságot ismerünk, és ez határozottan a íhalmudot követi. Igaz, tisztelt ház, hogy ezen zsidók közt a czeremonialera nézve különbség van, és itt magában a testben, úgyszólván, minden czeremoniale képviselve van; de sohasem jutott e zsidóságnak eszébe az, hogy a pozsonyi zsidó az aradit heresissel vádolja, vagy a pesti zsidó a munkácsit, E felekezeti szó azóta jött csak divatba, a mióta az úgynevezett ortodoxok pártja osztozni akar a szóban lévő összegben, {Helyeslés.) számításból azt hivén, hogy a képviselőháznak szabadelvüségét meg fogják ingatni: a mennyiben tudják azt, hogy a képviselőházban nincs képviselő, a ki erőszakot akarna tenni valamely vallásfelekezeten. Mindezekből, tisztelt ház, hogy rövid legyek beszédemmel, teljesen meggyőződtem arról, hogy ez egyátalában nem vallásos kérdés; hanem tisztán nemzetiségi speculatio, s hogy az oríhodoxok ez által nem akarnak egyebet elérni, minthogy azon elrekesztési rendszert, melyet századok óta saját károkra követtek, továbbra is föntartsák. {Élénk helyeslés.) Ennélfogva én örömmel fogadom a ministeri határozati javaslatot azon különbséggel, hogy miután a minister ur határozati javaslatának végéből, a hol az orthodoxok szegény iskolái javára is kivan bizonyos összeget fordítani : ezen „orthodox" szónak kitörlését óhajtom, a mint ezt Justh József tisztelt barátom mődositványa is magában foglalja. {Helyeslés.) Még csak a petitionak egy absnrditására van egy rövid észrevételem. (Halljuk \) Az orthodoxok kérvényében az mondatik, hogy ők ezen összegnek kamatait szám arány szerint kivánják fölosztani. Már, tisztelt ház, lehet-e oly igazságtalanságot képzelni, hogy azon orthodox izraeliták, kik 25 év óta mintegy 200 ezerén honosítási törvényünk nemlétében a karpáti szorosokon keresztül betolakodtak: magyarországi zsidó polgártársaiknak vagyonában részesittessenek ? {Helyeslés.) A kérvénynek tehát ezen pontja teljes absurditás. E kérdésben ily értelemben fogok szavazni. {Élénk helyeslés.) Simonyi Ernő : Tisztelt ház ! A szőnyegen lévő kérdésnek azon sajátsága mindenesetre megvan, hogy nagy érdekeltséget keltett a házban, és hogy a párt-fegyelmet tökéletesen fölbontotta. {Derültség.) Sok szép és érdekes mondatott a neológokról és orthodoxokról, annyit legalább én életemben e tárgyról nem hallottam, mint itten. Megvallom, tisztelt ház, hogy ezen kérdést az eddig követett szempontokból itten részemről tárgyaihatónak nem tartom; nem tartom azt, hogy a képviselőház föladata, hatásköre az volna, hogy ezen kérdésben döntőleg határozzon. Végre is, mi van előttünk? Az 1848—1849. szabadságharca után az akkori ostrom-állapotot föntartó katonai hatóság a magyarországi zsidóságot megsarczolta azért, mert 32*
