Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-263
242 263. országos ülés Julius 4. 1874. hazafias magaviselete miatt a zsidókra vetett sarczot jogosan vethette reájok az absolut hatalom ; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) különben jogos volt valamennyi elkobzás is és ugyanazon joggal, melylyel a kivetett hadisarcznak nagyobi) része elengedtetvén, másik része bizonyos czélra fordíttatni rendeltetett ; a magánosoktól elkobzott jószágoknak is ha egyik része visszaadatott volna, másik részével ugyanazon hatalom tetszése szerint rendelkezhetett volna. Tehát nem az a kérdés, hogy ki az alapító, mert máséból alapítani igen könnyű; hanem az : ki a jogos tulajdonos? (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Már pedig, hogy ha az absolut hatalomnak nem volt joga a magyarországi izraelitákat megbüntetni, azért, mivel hazájok iránt kötelességüket teljesítették: akkor a tulajdonjog őket illeti és senki mást; következőleg őket illeti a rendelkezési jog is. Hiába kérdezősködött a tisztelt minister ur egy felső törvényszéki elnök és két legfőbb törvényszéki bírónál: ezen urak igen jól tudhatják a polgári törvénykönyvet és perrendtartást ; de ha oly véleményt adtak, a minőre a tisztelt minister ur hivatkozott : akkor azon uraknak sem az alkotmány-tanról, sem a magyar közjogról fogalmuk nincs. (ügy van! szélső bal felől.) Eszerint én előttem, a ki alkotmányosan gondolkodom, nem szenved kétséget, hogy az izraelita alap a magyarországi összes zsidó-községet illeti. A második kérdés, mely előlegesen megfejtendő, az : vajon a zsidó egyházban létezik-e több felekezet, vagy pedig egy az egész zsidóság? A tisztelt minister ur azon nézete mellett, miszerint nem létezik több felekezet, hivatkozik egyrészt a törvényre, másrészt pedig zsidó rabbikra, tudósokra. Hogy a magyar Corpus Jurisban több izraelita felekezetről nincs szó. az kétséget nem szenved; de igenis a képviselőház naplóiban vannak határozatok, melyek két felekezetet ismernek el. És ha a bírót csak a törvény kötelezi : a ministert kötelezi azon ház határozata is. melyben ül, és melynek felelős. Én nem vagyok zsidó írástudó, s a képviselőház, mint Pulszky tisztelt képviselő ur helyesen mondta, nem Sanhedrin; de nem is tartozik ránk, vajon hittani tekintetben a két felekezet között létezik-e különbség ; nekünk elég tudni azt, hogy a zsidó egyházközség egy része nem akar a másik részszel egy testületet képezni : elég arra, hogy ellenökben kényszert ne használjunk, és azért én tökéletesen helyeseltem a tisztelt háznak Deák Ferencz képviselő ur indítványára hozott azon határozatát, mely szerint megengedte az úgynevezett orthodoxoknak, hogy magokat külön szervezhessék. Nem felekezetek, mondja a minister ur, hanem csak pártok léteznek a zsidó egyházban. Én ugy tudom, hogy a párt szót politikai értelemben szoktuk venni; de vallásban felekezeteknek hívják a különböző feleket. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Létezik tehát a háznak határozatánál fogva is legalább két felekezet. Ha létezik-e több is: arról nincs tudomásunk; mert eddigelé hozzánk más felekezet, mint az orthodox, nem folyamodott. És ha egyfelől az összes zsidóságot illeti az izraelita alap, másfelől pedig két felekezet van a zsidó egyházban : ebből önként következik, hogy a zsidó alap vagy magát a tőkét, vagy legalább a jövedelmet illetőleg a két felekezet közt aránylag fölosztandó. Az orthodox izraeliták a tőke fölosztását nem kívánják, ők megelégesznek azzal, hogy a jövedelem a két felekezet közt fölosztassék, a kezelés továbbra is a ministeriumnál maradván. És én ezt igen ildomos, igen helyes kívánalomnak tartom. Ildomosnak azért, mert azon forrongásnál fogva, melyben a két felekezet van : meglehet, hogy idővel a számarányok változni fognak. De hogy a jövedelem ne a minister ur kénye kedve szerint, hanem a két felekezet számaránya szerint osztassék föl: azt az igazság követeli. Nagyon sajnálom, hogy az orthodox hiífelekezet a rabbi-seminariumot ellenzi: ellenzi pedig nemcsak azt, hogy közös költségen állittassék föl ilyen, hanem ellenzi átalában elvben is. Nagyon sajnálom, mondom, mert magam is ugy vagyok meggyőződve, hogy egy ilyen papképezde az összes izraelita közönségnek javára válnék. De kényszert használni ellenök, kényszeríteni őket, hogy elfogadják a közös alapból fölállítandó seminarium eszméjét : ez a jog hatáskörén kivül esik. Hiába hivatkozik a tisztelt minister ur a cultura, a civilisatio érdekeire. A civilisationak legelső föltétele: a jognak tisztelete. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Különben ha nem ez vezérlene minket, hanem azon tekintet, hogy melyik felekezet szabadelvű; melyik inkább barátja a szabadságnak, a haladásnak : ugyan kérdem, mit felelne a tisztelt minister ur, ha neki, midőn a protestánsok és katholikusok közt hasonló viszály forogna fön, hasonló kérdést kellene eldönteni? A protestánsok arra hivatkoznának, hogy az ő vallásuk, miután a szabad kutatást megengedi, szabadabb elvű, mint azon vallás, mely a csalhatatlanságot elismeri. (Igazi Igazi a szélső bal oldalon.) Mit felelne nekik, ha azt mondanák, hogy ők képviselik a haladást ; nem pedig azok, kik a syllabus terén állanak? Nem-e azt felelné, hogy itt nem szabadelvüségről, nem haladásról vagy maradásról, hanem enyém- estiedről: tulajdonjogról, igazságról van szó. Éz ez az eset, uraim, itt is. Ha szabad volna pusztán rokonszenv után indulni, megvallom, én is azon hitfelekezetnek adnék igazat, mely, mig egyrészt vallásához ragaszkodik,
