Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-263

263. országos ülés Julius i. 1874. 243 másrészt a haladás zászlóját tűzte ki, s a nemzetiség igényeit is szivén viseli, vagyis az én rokonszenvem is kétségkívül inkább a neológok oldalán volna. De itt mi, tisztelt ház, mint törvényhozók, tulaj donkép mint birák vagyunk hivatva dönteni, a kiknek nem rokon- vagy ellenszenv; hanem tisztán jog és igazság szerint kell itélniök. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Mindezeknél fogva tisztelt ház, bebizonyitottnak tartva először azt, hogy az izraelita iskola-alap az összes izraelita közönséget illeti; másodszor pedig azt, hogy két felekezet létezik: ezekből önként következik, hogy az alap jövedelmének is számarányhíg kell a második felekezet közt fölosztatni. De minthogy ennek jogossága a másik fél által kétségbe voaatik: nem marad egyéb hátra, minthogy ezen kérdés fölött a biró határozzon. Annálfogva pártolom Zsedényi Ede tisztelt képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés bal felől.) Zichy Antal: Tisztelt képviselőház! Minthogy e tárgyban, mely szőnyegen van, interpellációt voltam bátor a vallás- és közoktatási ministerhez intézni, s minthogy azon interpellatiot azon biztos föltevésben tettem, hogy az arra adandó fölvilágositás igen sokaknak, a kik egy vagy más szempontból nyugtalankodtak, megnyugtatására fog szolgálni: méltóztassék megengedni, hogy a parlamenti szokáshoz is hiven néhány szóval, lehető röviden, szigorú tárgyilagossággal jelezzem álláspontomat, mely jelen esetben igen könnyen félreismerhető, számot adjak korábbi kételyeimről; számot adjak arról, hogy miért és mennjiben érzem magamat az ügy jelen stádiuma által föltételesen megnyugtatva. (Halljuh! Zaj.) Megvallom. (Zaj. Halijuk \) azon kellemetlen helyzetben vagyok, hogy akár pro, akár eontra írathattam volna föl magamat, mert habár az eredményre nézve bele is nyugszom, addig a motívumok majd mindegyikére saját szempontomból észrevételt kell tennem. Mindenekelőtt kívánatosnak tartom, hogy a tisztelt képviselőház ezen nagy kérdésben egyszer nyilatkozzék. Én nem tartozom, tisztelt ház, azok közé, a kik egyik képviselőháznak .határozatait a másik képviselőházra nézve kötelezőnek tartják. Az 1870. és 1871 -ik e tárgyban hozott márcziusi határozatok ujabb megerősítést kívántak a jelen törvényhozástól, és hiszem nyernek is. Föl nem teszem, hogy a ma hozandó határozat ama régi határozatoknak ez utoni megtagadását involválná. (Zaj. Halljuk!) Annál kevésbé hiszem azt, tiszteli ház, mert a minister ur maga is kifejtette és méltán súlyt fektetett arra, hogy az ő és hivatalelőde, azaz: a magyar kormány összes eddigi eljárása épen nincsen olyan ellentétben a múlt országgyűlés idézett kétrendbeli határozatával, a mily ellentétet némelyek látnak s vádul fölhoztak. Ezt tehát ezúttal tudomásul veszem, és azt hiszem, hogy nagy megnyugtatására szolgálna az illetőknek, ha a tisztelt ház a hozandó határozatot ugy formulázná, hogy abban világos hivatkozás foglaltatnék a múlt országgyűlésnek máreziusi mindkét határozatára, melyek ez által nem meggyöngítve. hanem újólag megerősítve lennének. Én részemről, áttérve az ügy érdemére, örvendetes tudomásul veszem mindjárt a kiindulási pontnál azt, hogy itt nem többé arról a bizonyos hadisarczról van szó ; az megszűnt ő felségének egy kegyelmi ténye által, azonban ő felsége megragadta a kedvező alkalmat, és a magyarországi zsidókat rábírta, hogy culturai czélokra és saját javukra egy alapot teremtsenek. Fölmerült már akkor is aggodalom, és figyelmet gerjesztett illetékes körökben, hogy mellőztessék mindaz, a mi a vallást érinti és nagyobb súly fektettessék a tisztán culturai (iskolai) czélokra. A mi a hovaforditás részleteit illeti, megvallom, ismét megnyugtatásomra szolgál, hogy ő felsége akarata e tekintetben nincs többé előtérbe állítva, ő felsége akarata, a mely előtt jobbágyi hódolattal és tisztelettel meghajlok: csakis a dolog érdemére kötelező ; tudniillik, hogy ezen alap az izraelita hitközség culturai czéljaira, tehát az illető adózók saját javára fordíttassák; éhez képest alárendelt kérdés mindazon egyes részlet, mely itt előfordul, s vita tárgyát képezheti, ugy, hogy pél! dául, ha az izraelita hitközség azon meggyőződésre I jött volna, hogy neki épenséggel semmi szüksége sincs ily rabbi-seminarhmira: én azt hiszem, hogy a kormány legkevésbbé sem hibázott volna, és ő felsége magas intentioit legkevésbé sem sértette volna, ha akkor, azt mellőzve, már egyéb czélokról gondoskodott volna. A ministeri indokolásban, mely közkézen forog, nagy súly van fektetve arra, hogy nincs két izraelita hitközség, hanem csak egy. Ezen indokolást részemről el nem fogadhatom: azt nagyon gyöngének találom, nemcsak azért, mert a minister ur a conclusioban maga meggyöngíti azt, — a mely meggyengítésnek én részemről nagyon örülök ; — inert ha nem volna kettő az izraelita hitfelekezet : hogyan tudná a minister ur kilátásba helyezni, hogy az egész maradékot majd kizárólag az egyik fél, tudniillik az orthodoxok javára fogja fordítani. Nem fektetek nagy súlyt épen arra sem, hogy a múlt országgyűlés már két pártfelekezetet ismert el, ha nem fogadom el mint tényt, hogy ez igy van. Hibás alapon áll az ügy, ha azt mondják, hogy csak egy zsidó hitközség van ; mert ha csak egy volna: abban a többségnek szava volna döntő, és a kisebbség kénytelen volna magát annak alávetni. o L