Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-263

240 2«3. országos ülés Julius 4. Í874. válnak a háznak; akár jobbra, akár balra tekintek, azt látom, minden pártnak van egy zsidója, {Élénk derültség.) a ki igen jó hazafi. De tekintsünk tovább, s mit fogunk látni? azt, hogy van igen sok zsidó, a ki nem is tud magyarul, s van olyan is, a ki nem is akar megtanulni; (Ugy van!) például veszem a tegnapelőtti „Pester Lloyd"-ot, hol azt olvastam, hogy a temesvári hitközség pályázatot nyit egy rabbi állomásra. Az ember azt gondolja, hogy Magyarországon, hol minden hivatalra 10—20 concurrens van, csak ki kell irni a concursust a rabbi állásra, s lesz rabbi, mert jól fizetik, mert a temesvári hitközség gazdag; s mégis mit tesznek ki a pályázati hirdetésbe? azt, hogy ha az illető nem tudna magyarul: kötelessége azt két év alatt megtanulni. Tehát előre is fölteszik, hogy Magyarországban nem találnak rabbit, ki e kívánalomnak megfelelhetne, s igy kell, hogy Galicziából jöjjön be egy. Már most oly rabbi, ki, midőn bejő, nem tud magyarul: minő magyarsággal fog beszélni két év múlva? (Derültség.) s pedig az lesz az az ember, ki hivatva lesz Temesvárit a zsidóság között a magyar nyelvet és szellemet terjeszteni, (Ugy van]) hogy az magyar legyen minden tekintetben. (Tetszés.) Ez, tisztelt ház, nem tarthat soká; átláttuk ezt már igen sokszor. Méltóztatnak tudni, midőn egyszer szó volt arról, hogy a pesti egyetem emelésére jó volna, ha külföldi tanárokat hívnánk be, a kik egypár évig német fölolvasásokat tartanának: fölzudxüt az ország és e ház: mondván, hogy nem kell, ha nem tud magyarul! de a zsidóknál fiat experimentum in corpore vili! (Tetszés.) Miért nem zúdulnak föl az ellen, hogy Galicziából jöjjenek be rabbik és tanítók? és miért nem akarják, hogy minálunk jó zsidó-iskolák legyenek? (Tetszés.) Nem is csekély nálunk a zsidók száma; azt hiszem, kétszer annyian vannak, mint az erdélyi szászok, pedig nem csináltak nekünk eddig semmi bajt; (Élénk derültség. Ugy van!) s kérem, ez is culturalis elem, mert a kereskedést ők űzik, s igen nagy mérvben a tudományt is. Tehát azt ne mondjuk, hogy nekik nem lennének nevelt, művelt hittanáraik ? Már 1844-ben előfordult a kérdés az országgyűlésen is; átlátta az országgyűlés, hogy igen jó volna egy rabbi-seminarium azért, hogy ne kelljen külföldről a rabbikat behozni. Igen; de Zsedényi tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy nincs pénz : (Derültség.) ha akartok valami ujat, adjátok rá a födözetet. Hanem hát — hála Istennek — most van födözeí; egy krajczárunkba se kerül, itt van az alap. De most meg azt mondják: ez alapnak eredetét kell tekintetbe venni. Magyarországon nem jó minden alapnak eredetét kutatni. (Élénk derültség.) Nálunk az alapoknak mindenféle eredete van, és kérném azokat, a kik némi sympathiával viselj tétnek az orthodox zsidó rabbik iránt, ugy az ultra* montan képviselőket is kérem: hogy ezt a kérdést ne nagyon fejtegessék : mert ez a zsidóknál más alapon kezdődik, és más alapon végződik. (Helyeslés.) Azt feszegetik, hogy ki disponál ezen alap fölött : az orthodoxok-e vagy a neológok? én azt, tisztelt ház, nem tudom, és igy csak annyit tudok, hogy az disponál, a kinek kezében van. (Derültség.) Én nem keresem. Elég, hogy megvan; örülök, hogy meg van az alap, itt van nálunk, mert lehetett volna máshol valahol, lehetett volna Prágában valami rabbi-seminariumban. (Fölkiáltások: Ugy vanl) Hála Istennek, hogy itt van, s lesz rabbi-seminarium belőle ; ne keressük, hogy honnan jött, mert ha arra megyünk vissza: sem az orthodoxok, sem a neológok nem dhponálhatnának fölötte, hanem disponálhatnának, a kik hozzá pénzt adtak. (Helyeslés.) A mi ismét képtelenségre vezet. De azt mondják, hogy ez két különböző felekezet, és hogy az országgyűlés elismerte volna a zsidókat külön felekezetnek. Engedelmet kérek: én ezt határozottan tagadom, hogy a magyar országgyűlés zsidó Sanhedrin, a magyar országgyűlés nem zsidó San hedrin ; sohasem nézett be, s nem kereste a taímudban, hogy ez orthodox, amaz pedig epicharis; ez üdvözül, közénk való; amaz pedig menjen tovább: az elkárhozik. (Élénk helyeslés. Ugy van \) De hiszen mi ezt nem is tehetjük, mi hiába határozzuk el. hogy három vagy öt, — vagy ki tudja, hány — felekezet van, mert az nem kötelezné a zsidókat. Mi mindenre nézve hozhatunk törvényt, csak arra nem, hogy ez vagy amaz melyik felekezethez tartozik. Ez nem a mi föladatunk. (Helyeslés.) Igen csodálkozom azon, hogy egyszer elragadtattuk magunkat, és már egyszer kissé belementünk e kérdésbe. Hiszen mi protestánsok sem váltunk volna el soha a katholikusoktól, most is katholikusok volnánk, ha nem excommunicáltak volna; (Derültség.) ott maradtunk volna köztök, és organisaltuk volna magunkat a magunk lábán; de ők kitaszítottak minket,' Ez azonban nem történt sem az orthodoxok, nem a neológok között; én nem tudom, hogy a másik felet, vagy átalában valakit kitaszítottak volna magok közül, és nem is tudom, hogy erre joguk volna. A vallás egyébiránt különböző nézetek társulásából áll; ha nézzük a katholikus egyházat, — melyet én különben igen nagyon tisztelek — abban különböző fölfogásokkal találkozunk, hiszen minden monaclras ordónak, minden barátrendnek más fölfogása van; nézzük a dominicanusokat, franciscanusokat és jezsuitákat: mindeniknek más a fölfogása ; ezeknek különböző világnézetük, különböző philosophiájok van. (Helyeslés.) És így nem látom át, hogy miért nem tudnak egymás mellett megférni a neológok és az orthodoxok. Hanem hát az orthodo-