Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-263
2«:i. országos üUa juha* 4. 1874. 237 íaki a maga mulasztását mentegeti; de azt nem vagyok képes megérteni, hogy valaki a maga mulasztását mások álláspontjának ellenében argumentumul akarja fölhasználni. Csak igen rövid időre viszem vissza a tisztelt ház emlékezetét. Ugyanis, midőn a vallási törvény megalkottatott: a ház ezen oldaláról hatalmasan lett sürgetve a lelkiismereti szabadság kimondásáról szóló törvényjavaslat beterjesztése. Ezt sürgette az országgyűlésnek egy tekintélyes része több alkalommal, és a minister urak, a kik egymást követték a közoktatási fauteille-ben, e sürgetést elengedték maguk mellett menni, sőt sokszor pártjok által leis szavaztatták. Én azt hiszem, hogy az, ha mi nem akarjuk ezen kérdést a civilisatio tiszta fölfogása szerint szervezni : az lehet ránk nézve hátrányos dolog; de semmi esetre sem alkalmas arra, hogy argumentumul használjuk; és azért, mert elmulasztottuk a lelkiismereti szabadság kimondását, azt következtessük belőle, hogy Magyarországon uj felekezetet alapitarii nem szabad. Hogy ha ez így volna: vájjon lehet-e föltételezni, hogy az unitárius vallás 1848-ban czikkelyeztetett be a törvényhozás által, s vagyok bátor kérdezni: volt-e valaki, ki 1848 előtt, ruig az nem inarticulaktatott, annak létezését tagadta j volna? A nazarenus vallás ma sincs beezikkelyezve. Kérdem a minister úrtól: nincs-e tudomása arról, hogy Magyarországban igen sokan nazarenusokká lettek, és a nazarenus vallást követik ? Én nem azt mondom, tisztelt ház, helyes-e vagy nem a felekezetek szaporodása; hanem azt, hogy ez emberileg tekintve egészen jogosult, és a törvényhozásnak kötelessége ez emberi jogról gondoskodni, már azon incidensnél fogva is, mert íme látjuk, hogy azon körülmény, hogy a törvényhozás elmulasztotta a lelkiismereti szabadság kimondását : a kormány részéről a lelkiismereti szabadság nem létezésével egyértelműnek kivan tekintetni. (Zaj.) Harmadik kérdés a rabbi - seminarium kérdése. Hogy félre ne értessem, s hogy álláspontom valódi meggyőződésemmel ellenkezésbe ne jöjjön: kijelentem, hogy igen óhajtom, hogy, a mennyire lehet, minden felekezetnek minél tudományosabb tanintézetei legyenek, és sohasem lehet rá eset, hogy ha valamely felekezet bármily tudományos intézetet akar állítani: annak ellene legyek: csak azt kívánom, hogy azt, a mit fölállítani kivan, a magáéból állítsa föl. Én örvendek azon, hogy ha a congressus szerint szervezett zsidó-felekezet a maga költségén a legvilágraszólóbb seminariumot állítja föl. Szívesen fogom azt íartani Magyarország kincsének, s Magyarország gazdagságának fogom azt elismerni. (Nyugtalanság.) De annál inkább, mert egy ilyen intézet irályában sok kegyelettel tartozunk: ne engedjük, hogy j az az ellenséges indulatok által jogosultsággal meg legyen támadható. A minister ur azt állítja, hogy szükség van rá, Én elhiszem; de azt tartom, hozzuk tisztába előbb a cselekvési alap tőkéjét, nehogy más oldalról az intézet az orthodoxok megtámadása folytán illusioját elveszítse. (Zaj.) Különben is, tisztelt ház, kérdem: vajon addig, mig tisztába nincs hozva az alap jogi természete, megegyezik-e az osztó-igazsággal annak fölosztása? Én kész vagyok elhinni, hogy a minister ur az orthodoxoknak többet ad, mint a congressistáknak, hogy jóindulattal van az orthodox felekezet iránt. De ez nem tőle függ, hogy ez iránt constatálva legyenek a tények. De miután a másik fél azt mondja, hogy nem elég adatott neki, hogy nem helyesen osztotta föl a minister ur az alapot, előáll a kérdés : vajon az orthodox felekezetnek igaza van-e, vagy nem? (Folytonos nyugtalanság.) Összevonva mindazokat, miket elmondottam, miután nem tudjuk, hogy ezen alap jogos tulajdonosának, melyik felekezet tartandó; miután meggyőződésem szerint nem lehet annak megbirálásába bocsátkozni, hogy kétfelé szakadtak-e a zsidó hitfelekezetek, vagy sem? de miután állítják, hogy igy van: ezt nekünk mint tényt kell elfogadni; továbbá, miután azt, hogy a zsidó seminarium fölállittassék, nem lehet tisztába hozni ezen kérdésnek jogilag való eldöntése előtt: (Zaj.) én Zsedényi határozati javaslatát pártolom, és egyszersmind fölhívom a minister urat, hogy, okulva az eddigieken, siessen a teljes lelkiismereti szabadságra vonatkó törvényjavaslatot a tisztelt ház elé terjeszteni. (Zaj: szavazzunk!) Justh József Tisztelt ház! szokásom szerint nagyon rövid leszek s miután a följegyzett szónokok közt vagyok, csak egyre akarom a tisztelt házat figyelmeztetni. (Halljuk!) A minister ur által beadott határozati javaslatot egészben véve nem pártolom. (Zaj; fölkiáltások : szavazzunk 1) Ha a többi följegyzett szónokok elállnak: akkor én is elállók; ha azonban nem állanak el, méltóztassanak megengedni, miután ez olyan tárgy, a mely sokakra nézve igen érdekes: szükségesnek tartom én is kimondani leplezetlen véleményemet. (Halljuk!) Tisztelt ház! Akármilyen mesterségesen hozatott szőnyegre ezen tárgy: én azt egészen egyszerű kérdésnek tekintem. Engem az én nézeteimben nem irányoz sem a Zsedényi képviselőtársain által mondott beszéd, sem az Oláh képviselő ur által mondott, sem pedig a beadott mindenféle nyilatkozatok. Miből áll az egész kérdés? Itt állunk egy alapitványnyal szemközt. Mi az alapitvány természete? Hogy itt jogi kérdés forogjon fön: vajon ahoz valakinek van-e
