Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-263

238 263. országos ülés Julius 4. 1S74. joga, vagy nincsen? azt én át nem látom. De ezen kérdés fölvetése itt szükségtelen is, mert hisz az alapító rendelkezik az alapítvány sorsáról. Mi joggal történt az alapítvány? az nem hozzánk tartozik. (Mozgás.) Mit szóljanak azok,kiknek birtokai 1856—1858. confiscálva voltak, és kik a beruházásokban nagy károkat szenvedtek? Azok bizony nagyon szívesen beleegyeztek: ha ezen károk valamely jótékony czélra fordíttattak. Tehát az alapítványnál, nézetem szerint, nincsen semmi jogi kérdés. Itt a kérdés csak az : vajon disponált-e az alapító ? Igenis disponált, mert azt mondja, hogy először is az egész tőke érintetlenül hagyandó, annak jövedelméből pedig fölállítandó ezen vagy ama intézet. Hiszen, ha a minister ezt teljesítette volna: az alapitónak akarata szerint tökéletesen jogosan cselekedett volna véleményem szerint. Engem, tisztelt ház! a hozott határozatok sem kötnek, mert azok nem törvények; a tisztelt ház jöhet más meggyőződésre. De az sem köt engemet, hogy itt kétféle felekezet van. Én azokat nem ismerem ; meglehet, hogy azok magokat ismerik, — én nem. És itt Oláh Gyula képviselő umak megjegyzem, hogy, ha valamely felekezet, mint olyan érvényesíteni akarja magát: annak kötelessége a törvényhozás elé járulni, és ott törvényesitését kérni; nem pedig a mi föladatunk. Ez épen ugy van, mint nálunk protestánsoknál. Nálunk is vannak orthodoxok és szabadelvűek; de azért még sincs két felekezetünk. Tisztelt ház, ha a czélt, melyre ezen alapítvány használtatni kívántatik, tekintem: én e czélt igen helyesnek, sőt törvényesnek tartom. Mi a rabbiseminarium? Azt hiszem, hogy mi, mint régi törvényhozók, nem mondtuk azt, hogy „rabbik", hanem azt, hogy „zsidó lelkészek", és ezen alapon az 1848-iki törvény szavazati jogot adott nekik, és akkor mindnyájan, mint lelkészek, érvényesítették jogaikat. Mi tehát a rabbi-seminarium ? Zsidó lelkészek nevelésére szükséges intézet. Már ha a többi intézetekre áll a cultusminister fölügyeleti joga, a mint kell, hogy álljon azon szempontból, hogy a növendékek hazafias irányban neveltessenek: nem tudom, minő neheztelésök lehet a miatt az izraelitáknak, midőn nekünk többieknek semmi neheztelésünk nincs ? {Helyeslés.) Nem akarom tovább fűzni gondolataimat. Én igen egyszerűnek tartom e kérdést, Közalapitványnyal van dolgunk, melynek rendeltetése ki van mondva: és eddig helyeslem a mimsteri határozatot; de azért, mert sem orthodoxot, sem neológot nem ismerek : (Élénk helyeslés balfelől.) ép azért nem szeretném a határozatba foglaltatni azt, hogy a kérdéses összeg kizárólagosan az orthodox zsidók nevelésére vagy iskoláira fordittassék; (Helyeslés.), nem szeretném, ha a ház ebbe a distinctioba belemenne: mert akkor ránk foghatnák, hogy mi két felekezetet ismerünk. (Helyeslés.) Én magam adtam be írásban ezen indítványomat, hanem Csengery Antal képviselő ur ugyan azt adta be. (Fölkiáltások: Nem adta be!) Ha nem adta be, talán be fogja adni. (Élénk derültség.) Ez a discretio kérdése. Ez alázatos véleményem, és indítványomat mindjárt be fogom adni. (Helyeslés.) P. Szathmáry Károly: Tisztelt ház! Ha nem is volna ezen mai oly nagy culturai kérdés, mint a milyennek én magam is tartom ; már az, hogy ezrek és ezrek megnyugtatásáról van szór megérdemli azt, hogy e tropícus hőségben is e tárgyat egy pár szóval megvilágítsam. Megvallom, hogy sokszor voltam e házban azon helyzetben, hogy igen szép beszédek előzményeit egészen magamévá tettem, de a végeredményt nem fogadhattam el. Most is Zsedényi Ede és Oláh Gyula képviselő urakkal vagyok ilyen, míg ellenben magáf val a ministeri jelentéssel ép megfordított helyzetben: ennél a végeredményt fogadom el, mig az előzményeket, az indokolásokat, melyeken csakugyan nagyon látszik, hogy jogtudósok köréből kerültek, absolut elvetendőknek tartom; mert prókátorüag vitatkozni a fölött, hogy miből iett azon pénz, mely mostan izraelita alapnak neveztetik, miután tudva van, hogy mi adott erre incidenst: azt hiszem, hogy nem egyéb egy minden hasznot nélkülöző prókátor? fogásnál; valamint vitatkozni a fölött, hogy valamely felekezet felekezet-e? ha magát annak vallja, s az emberi meggyőződés és vélemény szabadság elleni föllépés, melyet még inkább elvetendőnek tartok. Én azt hiszem, hogy a meggyőződés, legyen az vallási vagy politikai, ha valaki egyszer magáról kimondja : ő az, a minek magát vallja, és ha a felekezet magát felekezetnek mondja, az eo ipso felekezet. A mi azon felekezet bevettségét illeti, megvallom, ma a 19-ik századnak második felében erről restellenék szólani: de különben is egy roppant ellentétet, illetőleg dilemmát rejt ez magában, mert ha a zsidóságnak vagyis a magyarországi izraelita közönségnek az emantipátió által bevett felekezete csakugyan felekezet: akkor ebben benne vannak az ortbodoxok is; ha pedig az orthodoxok nem ismertetnek el felekezetnek: akkor benne kell ezek között lenniök. Tehát vagy az áll, hogy ők is benne vannak a többiekkel; vagy az, hogy a két különböző felekezet ellentétben áll egymással. Én mind a két intercessumot határozottan elvetendőnek látom, és jogosultnak ismerem el, hogy Magyarország minden izraelitája azon arányban részesittessék ezen alapbólj a melylyel ezen alap létrehozatalához járul.