Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-263
263. országos ülés Julius 4. 1874. 235 befolyását akarnók ezen ujitás terjesztésére fölhasználni az orthodoxok rovására; (Zajos, hosszas ellenmondás jobb felől és a bal középen. Helyeslés a szélső bal oldalon.) ez már a vallásos szabadság tettleges fölbontására vezetne, mihez a tisztelt ház soha járulni nem fog, (Helyeslés a szélső bal oldalon. Zajos ellenmondás a jobb oldalon. Fölkiáltások : Fogunk bizony!) Én a mondottak által egyedül a képviselőháznak ez ügybem eddigi eljárását eonstatálni akartam, melytói a tisztelt báz saját tekintélyének veszélyeztetésa nélkül többé el nem állhatván, a jelentő minister urnák véleményét, mely több tekintetben merő ellentétben áll a képviselőház által hozott határozatokkal, és Pauler tisztelt vallásügyi minister által követett eljárását addig helyben sem hagyhatja, (Ellenmondás: Nem áll!) mig ezen ellentét, főleg a kérdéses zsidó-iskolai alap jogi viszonyai kimeritőleg és bíróilag földerítve nem lesznek. (Élénk ellenmondás.) Ezen nézeteim nyomán a következő határozati javaslatot elfogadásul ajánlom: (Halljuk!) „Tekintve, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister jelentése szerint, a zsidó-iskolai alap olynemü alapítványt képez, mely ugy, mint a többi alapítványok, ezen miuisterium fölügyelete és kezelése alá tartozik, ezek ellenében azonban az orthodox izraelita vallás-felekezet, ezen alapnak közte, és a congressusi határozatok alapján szervezett izraelita vallás-felekezet közti fölosztását kéri; tekintve, hogy a képviselőház által 1870. márczius 18-án és 1871. márczius 30-án hozott határozatok nyomán a volt vallásügyi minister, Pauler, az orthodox zsidó-községeket, mint különálló felekezetet rendezvén. (Élénk átalános ellenmondás.) utóda a jelen vallásügyi minister e rendezést megsemmisítette, (Zajos ellenmondás jobb felől.) minthogy, fölfogása szerint, két külön zsidó vallás-felekezet nem létezik ; tekintve, hogy maga a jelentést tevő vallásügyi minister, az izraelita iskolai alap rendeltetésére vonatkozólag, három törvényszéki bírónak jogi véleményét kikérvén, maga ismerte el, hogy a kérdéses alap jogi viszonyai a törvény rendes utján eldöntendők: (Fölkiáltások: Dehogy ismerte el! Nem áll!) határozza el a ház, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister az iskolai alap iránt az orthodox és a congressus határozatai alapján szervezett izraelita vallásfelekezet közt fönforgó viszályoknak rendezését szabad egyezkedés utján kisértse meg, (Elmondás: Nem kell!) annak nemsikerülte esetében pedig e tekintetben a feleket a törvény rendes útjára utasítsa." (Fölkiáltások: Nem oda tartozó! Zaj.) Ezen indítvány támogatására (Zaj.) csak azon körülményt legyen szabad még említenem, hogy 1873. február havában maga a vallásügyi minister ur, — mint hallom, — a két zsidó-felekezet közti vagyonjogi követeléseket a rendes bíróság elé utasítani kívánta, és e tekintetben az igazságügyminister ur véleményét kérte ki, ki azon hozzátétellel e véleményhez járult, hogy az 1868: LIV. törvény czikk 9. §. értelmében szerződés folytán választott bíróságra is ruházhatja a törvényjavaslatban elősorolt pörös ügyek eldöntését. (Hosszan tartó zaj. Szavazzunk !) Oláh Gyula: Igen nagy örömömre szolgálna, tisztelt ház, ha e kérdésben a tisztelt cultusminister ur álláspontját foglalhatnám el; örömömre szolgálna pedig azért, mert a minister urnák e kérdés körüli czélzatai oda vannak irányozva, hogy egy nevezetes tanintézet, a zsidó rabbi-seminarium fölállítása létesíttethessék. És én azt hiszem, maga a minister urnák és a képviselőháznak már volt alkalma meggyőződni a felől, hogy a culturalis kérdésekben mindenkor azokkal szoktam szavazni, a kik az előre törekvés ösvényén haladnak. (Fölkiáltások : Ez nem tartozik idei) Tudom, hogy az nem tartozik ide, de álláspontom igazolásául voltam kénytelen fölemlíteni. Hogy most ezen kérdésben nem fogadhatom el ezen álláspontot: az nagyrészben következik onnan, mert rendszeresen áttanulmányozván a tisztelt minister ur által beadott jelentést, annak pontjai engem azon meggyőződésre vezettek, hogy csak akkor cselekszem helyesen és az igazságnak megfelelőleg : ha az igen tiszteit minister ur álláspontját el nem fogadom. Midőn ezen jelentés ilyen, a minister úrétól egészen ellenkező eredményre vezetett engem: azt hiszem, (Zaj.) igen szívesen elállók, ha méltóztatnak kívánni. (Helyeslés. Halljuk!) Mivel a minister ur által beadott jelente's engem egészen más véleményre vezetett, mint a milyenre a minister urat vezette: én, hogy álláspontomat igazolj om, ugyanazon pontokat fogom megvitatni, melyeket a minister ur fölhozott jelentésében. Ezen kérdések elseje, melyet a minister ur is tárgyalt: az, hogy ki tekintendő az országos izraelita alap alapitójának. Igen sajnálom, hogy a tiszteli minister ur ezen kérdésnél ő felsége személyét sokkal inkább előtérbe állította, mintsem hogy azt, az én vélekedésem szerint, előtérbe állítani lehet. (Ellenmondás. Zaj.) Az én vélekedésem szerint épen az ilyen kényes kérdések azok, melyeknél a leghatározottabban kell alkalmazni azon elvet, miszerint a király nem tehet roszat, mert a király nem tesz semmit. Az igen tisztelt minister ur által beadott jelentésben látom én ezen egész kérdés történetét, és ő felségének ebben csak egy cselekedetét látom, mely nem is lehet másé, mint ő felségéé, mert ez egy nagyszerű királyi cselekedet: a megkegyelmezés gyakorlata. Ezt más nem cselekedhette, és midőn azon tanácsadók, az események túlsúlya folytán há30*
