Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-263
234 263. országos ülés Julius 4. 1874. márczius 80-án 3525. szám alatt a képviselőház a congressus bizottságának azon kérvényére, hogy ezen izraelita congressus, mint az izraeliták képviselésére jogosított testület, utólag törvényittessék: azt határozta, hogy. miután az izraelita vallásügy minden érdeket megnyugtató és' azon elveknek is megfelelő végmegoldást, melyet a képviselőház múlt évi márczius 18-án hozott határozatában a vallási ügyek körül követendőknek kijelölt, a vallás és lelkiismeret szabadsága és egyenlősége iránt minden vallásra kihatólag hozandó törvény alkotása alkalmával nyerhet, ezen, az izraelita hitügyet különböző nézetekből fejtegető és fölvilágosító kérvények a ház által most tudomásul vétetnek, és a vallás- és közoktatásügyi ministernek azon czélra adatnak ki, hogy azokat tanulmányozza, és azon esetleg előterjesztendő javaslatainál, melyek az izraelita hitügy szervezkedésére vonatkozaudanak, figyelembe vegye. Midőn tehát az első országgyűlési végzés világosan megczáfolja a ministeri jelentés azon állítását. mintha hazánkban két egymástól különvált izraelita hitfelekezet nem léteznék: a későbbi határozatból egyszersmind kiviláglik, hogy a képviselőház az izraelita két hitfelekezet közt fönforgó világi viszályokat véglegesen törvény által meg akarja oldani ; midőn, továbbá a ministeri jelentés a gróf Thun-féle felsőbb rendeletre hivatkozik, melylyel 1850-ben meghagyattatok, hogy az izraelita lakosságra vetett had isarezból egy millió pengő-forint, izraelita felekezeti iskolai czélokra fordíttassák , és ennek nyomán 1856-ban egy rabbi képző-intézet fölállítása: az elemi iskolák segélyezése és vak és siketnéma izraelita gyermekek számára alapítványi helyek szerzése legfelsőbb helyről elrendeltettek ; végre a jelentés egyúttal gróf Pálffy Mór, volt helytartó által 1864-ben összehívott izraelita bizottságra hivatkozik, mely szintén a rabbi képző-intézetnek fölállítása : mellett nyilatkozott: oly rendeleteket említ föl, melyek épen ugy, mint a protestáns gróf Thun-féle pátens, magokban hordozták az érvénytelenség magvát, a mint soha végre sem is hajtattak. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Érezte azt maga azon izraelita congressus, mely 1868-ban összegyűlvén, nem tekintve az orthodox községek által ezen congressus törvénytelen alapja ellen beadott ellenmondásokat, a rabbi képzőintézet fölállítását határozta el, és ez által mintegy törvényesíteni akarta volna az előbbi érvénytelen végzéseket. A képviselőház azonban, az 1871. évi márczius hó 30-án hozott határozatával, a congressusnak épen azon kivánatát, hogy mint az izraeliták képviselésére jogosított testület ismertessék el: viszszautasiíotta, és az akkori vallásügyi mininister Pauier ur, megfelelve a képviselőház abbeli végzésének, hogy a fonállá két különböző izraelita hitfelekezetet egy testület alá szorítani nem lehet: az orthodox községeknek külön rendezését végre is hajtotta. Ezen eljárását azonban utódja a jelentést tevő vallásügyi minister ur magára nézve szabályzónak el nem ismervén, (Ellenmondás jobb felől.) a helyett, hogy a döntő nézeteknek ezen különbségét — a képviselőház utasítása szellemében — elintézés végett a törvényhozás elé terjesztette volna: saját belátása szerint járt el, és a congressusnak a rabbi képző-intézet iránti végzését, mely a képviselőház által, a többi orthodox kérvényekkel együtt tanulmányozás végett a ministerimnhoz utasíttatott, helybenhagyván, ezt legfelsőbb helyre is bejelentette. Ha ezt a minister ur a végett tette volna, hogy javaslatát a törvényhozás elé terjeszthesse : akkor az ellen kifogásom nem lehetne; de arra, hogy a törvényhozás megegyezése nélkül a képviselőház által ez ügyben hozott határozatok ellenére, és eltérve az előbbi minister ur eljárásától, (Élénk ellenmondás jobb felől. Helyeslés a szélső bal oldalon.) a congressus határozatait érvényeseknek nyilatkoztassa : egyátalában fölhatalmazva nem volt. A minister ur jelentésében három általa megkeresett férfiú jogi véleményére hivatkozik, kik odanyilatkoztak, hogy a kérdéses izraelita alap valóságos közalapítvány, melynek kezelése a vallásügyi minister hatásköréhez tartozik, és ennek nyomán az alap föl sem osztható. Ezen három ur engedékeny jószivü férfiú lehet; (Zaj. Ellenmondás.) de midőn véleményüket Bach minister korszakában kibocsátott legfelsőbb rendeletekkel igazolni akarják: alkotmányos nézeteik útmutatásul nem szolgálhatnak, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) és így szándékom sem lehet e vélemény czáíolatával bajlódni. A jelentés bevezetése látszólag odamutat, mintha az orthodoxok a rabbi-képezdét azért elleneznék, mert lelkészeikben a tudományos qualifieatiot nem tűrik, és gátat akarnak vetni minden előhaladásnak. Ezen állítást a tények czáfolják. A történelem alig mutat más vallásfelekezetet, mely annyi évezredeken keresztül, annyi üldözések daczára, oly hűn oly kitartólag ragaszkodott volna vallása régi elveihez, mint az orthodox zsidók, (Zaj.) kik egyszersmind minden országban, hol letelepedtek, jobbadán a lakosság értelmesebb és tevékenyebb osztályaihoz tartoznak. (Fölkiáltások: Az már igaz!) Valóban sajnálni kellene az uj-hitü izraelitákat, ha azon nézetből kiindulva, hogy a vallásosság akadályozza a műveltséget: azt saját viseletök által be akarnák bizonyítani. Nem lehet kifogásom az uj-hitüek által követett rabbi-képezde fölállítása ellen; ha az iskolai alapnak rajok eső része jövedelmeit arra fordítani akarják, legyen hitük szerint; ha azt hiszik, hogy lelkészeik abban jobban neveltetni fognak, és a hierarchiától nem tartanak, mely az ily seminariumok utján gyökeret verni szokott. De az ellen van kifogásom, ha a politikai, és igy a ministeri hatalom
