Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-263
232 263. országos ülés Julius 4. 1874. 1848. előtti országgyűlések, melyek sok fontos ügybem igen helyes tapintattal jártak el. így az 1830-ki országgyűlés által kiküldött országos bizottság munkálatában de regulatione judaeorum, ezt mondja: „Ministri religionis pro futuro nonnisi tales, qui in erigendo sub inspectione jrablica ínstituto destinationi suae conformiter instructi, sufficientia habilitatis ad munus id gerendám specimina coram eodem dederint, constituendi". „Az 184 3 / 4 . országgyűlés pedig a zsidókról törvényjavaslatot készített, melynek 8-ik §-a akként szól: A zsidók számára Pesten egy külön rabbi és népiskola-tanitó-képzö központi intézet fölállitása rendeltetik." Az 1848—1849-ik években az ország más irányban lévén elfoglalva, ez ügy szünetelt. Az absolutismus időszakában ez ügy ismét fölmerült, s a mint az jelentésemben részletesen elő van adva, a rabbi-seminarium fölállitása elvben elrendeltetett. Az alkotmány helyreállítása után pedig a ministerium két rendbeli fölterjesztésére a rabbi-seminarium fölállitása az izraelita iskola-alapból a legfelsőbb helyről engedélyeztetett. A kifejlődés ezen stádiumában találtam én az ügyet, midőn ministerré lettem. Miután a rabbi-seniinariumnak ismételve kimondott fölállitása ellen orthodox részről már ekkor a leghevesebb ellentét megkezdődött: reám nézve legkényelmesebb lett volna ez ügyben tovább semmit sem tenni, s ez esetben ma a szenvedélyes megtámadásoknak és zaklatásoknak az orthodox párt részéről nem volnék kitéve, s a tisztelt házat is megmentettem volna a mai kellemetlen tárgyalástól. De megvallom, hogy én a történelemből tanulni szoktam, s miután láttam, hogy 40 éven át különböző politikai nézetű férfiak egyetértettek ez iránt, hogy a rabbi-seminarium fölállitása Magyarországon szükséges: ezen öszhangzás reám is benyomást tett, s megerősített azon meggyőződésben, hogy ily intézet fölállitása üdvös. De jól tudom én, hogy az alkotmányos ministereknek nem mindig szabad tenni azt, mit üdvösnek tartanak, —• nekik a törvény s a jog szabja ki az utat, melyen haladniok, s jelöli ki a kötelességeket, melyeket teljesiteniök kell. Az izraelita iskola-alap kezelésével lévén tehát megbízva, kötelességem volt ezen alapot jogi természete s rendeltetése szerint kezelni. Midőn tehát a congressusi párt által fölkérettem, hogy az elvnek végre testet szerezzek, s miután a rabbi képezde tervezete hozzám áltatok benyujtatott, — minden kételyen^kivül álló kötelességem volt. — ő felségéhez egy ügyben újra fölterjesztést tenni, s múlt évi május 6-án kelt legfelsőbb elhatározással nyertem újra az engedélyt az izraelita rabbi-képezde fölállítására, s a fölterjesztett tervezet jóváhagyását. Ez ,oly tény, melyet alkotmányos fogalmaim szerint a képviselőház határozata által hatályon kivül tenni nem lehet. A kérdés tehát csak az lehet: volt-e nekem, jogom ez ügyben igy járni el? Ez a döntő momentum. Mellékes, habár figyelmet érdemlő tekintetek: lehet-e ezen eljárásnak jótékony befolyása a magyar eulturára? méltányos-e ezen eljárás az iz^ raelita népesség külön pártjaira? s összhangzásban van-e a múlt országgyűlésen s az előbbi ministerium alatt hozott határozatokkal? Mielőtt én a múlt évben fölterjesztést tettem a legfelsőbb helyre a rabbi-seminarium dolgában, tanulmányoztam magam, s tanulmányoztattam mások által az izraelita iskolai alap jogi természetét. Tisztába jöttem az iránt, hogy ezen alap, melynek kezelése a közoktatási ministeriumra van bízva: nem az izraeliták tulajdona, melyről ők rendelkezhetnek; hanem ő felsége által alapított országos alap, melynek rendeltetése az izraeliták culturalis czéljainak előmozdítása, s melynek első föladata: a rabbiseminarium fölállitása, a mint az jelentésemben, kitűnő jogtudósok véleménye alapján, ki van fejjtve, s a mit föl lehet olvasni, ha a tisztelt ház kívánja. Nekem tehát nemcsak jogom volt secundum mentem fundatoris engedélyt kérni a legfelsőbb helyen a rabbi-seminarium fölállítására; hanem kötelességem is volt az alap jogi természetéhez s rendeltetéséhez képest arra törekedni, hogy a rabbi-seminarium létre is jöjjön. De midőn igy jártam el, előmozdítottam a magyar cultura érdekeit. (Helyeslés.) Tagadhatlan tény, hogy igen sok zsidó-községben tudatlan, műveletlen, Lengyelországból importált rabbik vannak, (ügy van! Igás!) kik minden haladás s műveltség, s nem kevésbé a magyarság nyilt ellenségei, s kik híveikre nagy s káros befolyást gyakorolnak, s azokat tévutakra vezetik, (ügy van\ Igaz!) Másrészt pedig tudjuk, hogy a műveltebb izraelita községek kénytelenek Németországból hívni rabbikat, s hogy hazánkból azok, kik e pályára a műveltség s tudomány igényeihez képest akarják kiképezni magokat: kénytelenek kiképeztetésöket a külföldön keresni. Méltóztatnak tudni, hogy én nagyon helyeslem, hogy tehetségesebb fiatal embereink magasabb kiképzés végett külföldre küldessenek. De nem hiszem, hogy a magyar műveltség ügye nyerhessen, ha az átalánosan történik, s főleg azok részéről, kik szorosan véve nem tartoznak a magyar nemzetiséghez, s nem nevekedtek a magyar nyelvben. (Igaz!) Ha tehát komolyan akarunk magyar államot s magyar culturát: a rabbiseminarium fölállitása nem csekély tényező ez irányban. (Élénk helyeslés.) De bátran merem állítani, hogy eljárásom az izraelita különpárti hitközségekre nézve méltányos. Nem azért, mert nekem tetszik atyáskodó módon az izraelita iskola-alap jövedelmeit ugy osztani ki.
