Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-262
220 262. országos ölés Julius 3. 1874. tegetés és jószívűség s felebaráti szeretet közt van; ha én szegény polgártársamat, kinek nincs módjában 5, 6, 10 mórtföldről.— de tudok választó-kerületet, hol 14 mértföldről — kocsin a választó-kerület központjához jutni: kocsin vitetem; s lehet-e azt vesztegetésnek bélyegezni, ha én a szegényebb választónak , kinek nincs módjában lakhelyétől távol magát élelemmel napokra ellátni s szállást fogadni, ha én az olyannak enni adok és szállásáról gondoskodom, hogy sárba-vizbe ne legyen kénytelen az Isten szabad ege alatt állni. és ezt, uraim, mind el lehetett volna kerülni: ha a választási bizottság helységenként szavaztatná le a választókat. Ezen törvényjavaslatnak még több és sok oldalú hiányos hibáit lehetne földeríteni; de legyen elég ennyi az eddigi előadásomból. (Halljukl Halljuk]) Eclatansabb módon el nem árulta a kormány a független választóktól! félelmét, mint azon intézkedéssel , melynél fogva mindazon segédlelkészek és tanítók, kik alkalmazva nincsenek: egyenlő qualificatio mellett politikai pariákul tekintetnek. Erdély Magyarországgal régen uniáltatott, s egész Erdély papiroson Magyarországgal régen egyenjogusittatott, s mindamellett a választásoknál a boroug-rendszer áll fön. Testvéreknek fogadtuk őket, s a kormány az elsőszülött részére a politikai joggyakorlatból politikai, majorátust alakított, a később szülötteket önkénye szerint sovány appanágéval látja el. S midőn a törvényes jogok követelőit, mely törvény, megvallom, tetszésemet nem birja, meg nem különbözteti az agitátoroktól s az agitátoroknak fegyverül szolgál ezen egyenetlenség, az elkeseredettek izgatására. Az eddigi fölvilágositásomból is eléggé világos, hogy a kormány csak a látszatot akarta megóvni egy igazságosabb, emberségesebb, s minden botrányos esetektől beharapódzott moralitásoktól megtisztított választás életbeléptetésére vonatkozó komoly szándékának: midőn ezen törvényjavaslat főbb poatozataiban kutató megtalálja a kormánypárt jövő uralmát biztosító törekvésnek factumát. Az egész operatum egy jól kigondolt s összeállított mestermű az ellenzék elnémitására, az ellenzéki választók megtizedelésére, s a megmaradotíaknak az urnátóli eiijesztésére, s a kormány-párti választók szaporítása által a jelen kormány-rendszernek hódoló túlnyomó majoritás általi győzelemre. hogy kormányunk akadálytalanul régen kitűzött czélját elérhesse; mi nem kevesebb, mint 1877-ben,az 1867-es kiegyezésnek mint örökös ésmegmásolhatlan pactum conventumnak törvénykönyveinkben! beigtatása, melynek sanetionálási ünnepélye alkalmával egy jövő törpe-ellenzéki minoritásnak egyedül néma szerepe lesz, mint a nemzet részérői oda állított legale testűnoniumnak. S hogy ezen kiéheztetett s elszegényedett, alkotmányos jogától megfosztott nemzet maga könyörögjön a járomért. melyet elvetve legalább ne vonakodjék jobb anyagi jövendő reményében azt újra fölvenni. A betegségben kimaradt ember közönyösen néz a közelgő halálra. Ily választási törvény életbeléptetéséhez, melyet én elité'ek, elkárhoztatok, mely, hitem szerint, a hatalom érdekében meghazudtolja az 1848-iki alkotmányt, rendszeresítve meghamisítja az átalános politikai elveket: szavazatomat soha, de soha nem adom, s még a részletes vita alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső balfelől.) Helfy Ignácz Tisztelt ház! (Eláll! Eláll!) Az is egy neme az öukénykedésnek a jobboldal részéről, mert tudják, hogy innen többen föl vannak irva, a kik szólni akarnak, és fognak ezen törvényjavaslathoz; de miután rajok kerülne a sor, ilyen kellemetlen órában, midőn a ház üresedni kezd, és a kevés jelenlévők alig várják már a perczet, mikor haza mehessenek; kényszeríteni akarják a baloldalt, hogy most beszéljen. (1öíkiáltások: Halljukl Balfelöl: Holnap!) Tisztelt ház! Én megvallom, már ezen oknál fogva is sajnálom, hogy e perczben kell fölszólalnom, mert mostani fölszólalásomnak egyik főindoka az a két beszéd, mely az eddigi tárgyalások alatt a legnagyobb dimensiokat vette, tudniillik Polit képviselő ur beszéde, és Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur arra adott válasza; és ép azért sajnálom, hogy nem marad elegendő időm, hogy eszméimet, csekély gondolataimat rendezzem, a mi által sikerült volna mindenesetre rövidebben szólanom, mint megtörténik igy, midőn kell, hogy átengedjem magamat a gondolatok áramlatának. Tisztelt ház! Hogy arra némileg mégis időt nyerjek, el fogom mondani lehető rövidséggel azt a keveset. mit magára a szőnyegen lévő tárgy érdemére nézve még mondanom lehet azok után, miket tisztelt barátaim már fölhoztak. Én azt veszem észre, hogy a jelenlegi tisztelt belügyminister ur, —• és azt elismerem, — sokkal ügyesebb volt, mint az ő elődje. Mert ő körülbelül ugyanazt a törvényjavaslatot terjesztette be, én legalább nem látok lényeges különbséget a kettő közt; van ugyan némi különbség, de lényeges nincs, mert a mi jó van beimc, a mit mindnyájan jónak elismerünk: az benne volt a másik törvényjavaslatban is. Tóth Vilmos volt belügyminister ur a hivatalbeli összeírást is javaslatba hozta az ő törvényjavaslatában ; a reclamatiok fölötti bíráskodás szintén a curiára lett volna bízandó. (Ellenmondás bal felöl) De igen ugy volt, csak a verifieatiot akarta föntartani * a képviselőháznak, a többit ő is a curiára akarta bizni. Tehát az a kevés jó, a mi benne van ebben: benne volt a másikban is; de átvette azzal együtt mind azt a roszat, sőt gyarapította azon roszat a büntető-codex által, melyet beleszőni méltóztatott, s épen okulva a tapasztalásokon, mit tett?
