Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-262
262. országos ülés Julius 3. 1874. 221 Tanult egyrészről Tóth Vilmos esetéből, másrészről tanult Kuhn hadügyministertől, a kiről tudjuk, hogy minden delegationalis ülésszakban, mikor a hadügyi budgetet újból fölemelni akarta, mindannyiszor mii tett? ha 3 millióval akarta emelni a budgetet, azt mondta : tért kell engedni a delegatioknak, hogy az illető parlamentek előtt bebizonyíthassák ellenőrzési szigorúságokat és szabadelvüségöket, tehát javaslatba hozott 8 millió fölemelést, hogy legyen mit lealkudni, és hogy megmaradjon mégis az a 3 millió, a mivel ő a budgetet emelni akarta. (Vgy van] a szélső bal oldalon.) így járt el a tisztelt belűgyminister ur, átvévén ezen rósz törvén}javaslatot, szigoruabbá tévén, és látván, hogy annak első megjelenése mily megütközést idézett elő a közvéleményben; azt mondta, — sokáig éltem Macchiavelli hazájában, és ezért gyanakodó vagyok politikai dolgokban, — hihetőleg azt mondta barátainak: ez nem fog keresztülmenni a házban, legyetek oly szívesek, adjatok be ti valami keményebbet; (Derültség,) és az elvbarátok ebben a missioban nagyon buzgón jártak el; ugy, hogy midőn a törvényjavaslat az osztályokba jött: azon vettük magunkat észre, hogy a kormány javaslatának egyetlen egy védője sem volt, elannyira, hogy a mi kevés jó volt benne, annak védelmére mi keltünk. Tehát a tisztelt barátok annyira vitték a dolgot e missioban, hogy minden szigorú §-t még megkettőzték, ugy. hogy a tisztelt belűgyminister ur még nagylelkűen járt el, midőn az alkotmány megtámadásáról volt szó; de ők tovább mentek, és magát az érzést akarták büntetni. Szóval olylyá csinálták a törvényjavaslatot, hogy abból lehessen valamit lealkudni, a mely lealkudás után maradjon meg aztán az, a mit a minister ur maga is keresztül akar vinni. így magyarázom én azon nyilatkozatot, melyet a minister ur a tegnapelőtti napon tartott beszédében tett, a midőn beismerte előre, hogy nem ragaszkodik mindenben a központi bizottság szövegéhez. Ügyes eljárás, nem tagadom; de ez által tévútra nem vezettetem magamat; nagyon jól tudom, hogy ezen törvényjavaslat alapja oly rósz. mint a múlté volt, s mondom, bizonyos tekintetben még roszabb. Midőn ezt constatálom, nem szándékozom annak egyes részleteibe bocsátkozni; de még azt sem szándékozzam tenni, hogy az elvek fejtegetésében bocsátkozzam, bőségesen tették ezt előttem szólott barátaim. Nem tehettem, hogy három pontot no jelezzek, a melyek tulajdonképen ezen törvényjavaslat szándokát fejezik ki. E három pont egyike arra való, hogy megbüntesse a gondolatot; a másik, hogy megbüntesse az érzelmet; és a harmadik, hogy a szegénységet büntesse meg. A gondolat meg van büntetve a 12-ik §. által, hol oly dolog szövetett be, a minőt, megvallom, először láttam életemben, a hol ugyanis egy sorba. tétetnek a rablók-, gyilkosok- és gyujtogatókkal azok, a kik sajtóvétség miatt ítéltettek el; tudjuk, tisztelt ház, minők többnyire azon esetek, midőn valaki sajtóvétség miatt ítéltetik el; ott vannak a példák előttünk; jól emlékezhetünk Böszörményi esetére, ki, midőn Kossuth Lajos levelét közzétette: el lett itéíve. tehát ezen törvény szerint — ha most élne — választói jogától is meg lenne fosztva. Ha 1848-ban ily törvény fönállott volna: akkor maga Kossuth, Magyarország megmentője, fölszabaditója, nem járulhatott volna a közügyekhez ; ő a polgárok legfényesbikétől, szavazati jogától meg lett volna fosztva, nem jutott volna a képviselőházba. (Mozgás.) Már bocsánatot kérek, ily absurdumot. ily szabadságellenes dolgot beletenni most, és még azt mondani , hogy önök reformerek, hogy modern államot akarnak alakítani: erre igazán már nagyon nehéz parlamenti kifejezést találni. {Helyeslés szélső bal felől.) Ebben tehát meg van büntetve a gondolat, az érzelem és szegénység. Továbbá az adójával hátralékban | lévő polgár páriává tétetnek, mert körülményei nem engedték meg, hogy egy bizonyos évben adóját lerója; nem elég az, hogy késedelmi kamatot fizet; nem elég, hogy katonai executiot küldenek reá: meg kell, hogy foszszák a választási jogtól; ez tehát világosan a szegénység megbüntetése. (Igaz! ugy van! szélső bal felől.) Végre ott van a 99-ik §., mely megbünteti az érzelmet, megbünteti azt, a ki gyűlöletet érez, gyűlöletet kelt a jelen alkotmány ellen. Annyian reflectáltak már erre a dologra, hogy kötelességem, daczára azon nagy indignationak, melyei ezen §. lelkemet eltölti: lehető legrövidebben nyilatkozni e tekintetben. A tisztelt belűgyminister ur sejtette a házzal, mert tudja. hogy keresztül nem menne, hogy nem fog ragaszkodni, engedékeny lesz e tárgyban; ele bocsánatot kérek, az engedékenység nem szünteti meg azon botrányos tényt, hogy volt ennek a háznak egy pártja, mely ily §-t képes volt egy javaslatba beiktatni. (Igaz l Ugy van! a szélső bal felől) Maga ezen tény oly szégyenfoltot fog képezni a tisztelt túlsó oldal krónikájában, melyet onnan nagy nehezen lesz képes kipusztítani. (Zaj jobb felől.) Meg akarjuk büntetni a gyűlöletet, és még akadt egy szónok, egy I fiatal szónok, Pulszky Ágost, ki azt védelme alá vette. Meg akarjuk büntetni azt. a ki gyűlöletet kelt 1 a jelen alkotmány ellen. Mocsáry tisztelt barátom már intézte azon kérdést önökhöz: honnan merítették a jogezimet arra, hogy önök magokat, pártjukat megörökíteni iparkodjanak'? Én ennek kapcsában egy más kérdést vagyok bátor önökhöz intézni: minő az az alkotmány ? Micsoda az a drága kincs, mely ellen önök a gyűlöletet el akarják tiltani? El akarják tiltani azt, hogy én gyűlöljem azon intézményt, melyben én hazámnak
