Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-262

218 262. országos ülés Julius 3. 1874. foglaltunk, hogy azon nemzet kormánya most arra fordítsa kiváló figyelmét, hogy azon nemzet osztályát, melynek nem megvetendő része volt abban, hogy a magyar nemzet necrologját a história meg nem irta: mondom, hogy azon kormány most arra törekedjék, hogy ezen osztály jogait és szabadságait megszorítsa. Elég ideje lett volna a kormánynak, hogy a feudális kéregtől megtisztult s a modern alkotmányossághoz idomított magyar köz- és magán jog fejlődése által tökéletesen fölöslegessé és szükségtelenné vált nemesi, városi, szabad kerületi és úrbéri birtok, nemesi kiváltság és polgári jog, intelligentia és intelligentia közti bizarr differentialis tarifát, melyet 1848-ban az akkori viszonyoknál fogva politikai szempontból nem lehetett mellőzni, — megszüntesse. Azt hiszem, hogy nem is igényelt volna több időt a kormány részéről a háromszori választások alkalmával fölismert eljárási hiányok és tapasztalt kihágások ellen oly üdvös törvényjavaslatot alkotni, mely kielégítette volna a nemzet minden osztályát és testté vált volna azon ige, melyet Ghyczy Kálmán igen tisztelt képviselő ur a múlt ülésszak alatt mondott, nevezetesen: „alkotmányos országban nem szabad igazságtalanul egy osztálynak a másik osztály fölött túlsúlyra vergődni ;" mint ezen férczeit s a kormány érdekében összetákolt noveílaris törvényjavaslat. És ime, a kik azon hangzatos indokolásból és az 1848-ilri választási törvénynek nem szelleméből, hanem betűiből horgozott ritka takarón keresztülnéznek, mit látnak? Rendeleteket, szabályokat, intézkedéseket, melyek elegendő anyagot nyújtanak a kormánynak arra, hogy a múlt választások alatt a kormány absolut hatalma alól kibúvásra használt réseket betömjék, és a kormánynak minden körülmények közt a többséget biztosítsák. Tisztelt képviselőtársak és különösen az ellenzék keblében támadt sajnos szakadás után kétségem •egyátalában nem lehetett, hogy most már a békülékeny és loyalis ellenzék irányában a kormány ioyalisan fogja magát viselni és azon ellenzéknek. melynek egy része — megvagyok róla győződve, hogy tiszta hazafiúi szándéktól vezéreltetve, — teljesen letett a közjogi ellenségeskedésről, másik része pedig elvei föntartása mellett, időt és alkalmat várva csak, az 186 7-ik kiegyezést akarta módosítani : — mondom, az ellenzéknek oly részrehajlatlan alkotmányos szellemű és oly minden beavatkozást eltiltó törvényjavaslattal fog kedveskedni, a melynek aegise alatt, hogy ha az ellenzék többségre nem vergődik: tulajdonítsa a maga élhetetlenségének. Megvallom, erre a gondolatra azért jöttem, mert azt hittem, hogy ha az egész világ belátja: a kormány is be fogja látni, hogy itt az ideje annak, hogy azon roncsolt hajónak kormányát, melyet zátonyra vezetett, engedje át másoknak; és itt az ideje, hogy alkalmat nyújtson az ellenzéknek, melyet mindég azzal vádolt, hogy csak akadályoskodik az üdvös reformok létrehozatalában, és hogy egy üdvös, tisztán a haza érdekében lévő tervvel sem volt képes föllépni: tért engedjen az ellenzéknek, hogy mutassa meg már egyszer kormány-képességét. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy a jelen körülmények közt ez lett volna a kormánynak legeszélyesebb politikája. Azonban az előttünk fekvő törvényjavaslat meghiúsította e reményemet. Azt találom, hogy a kormány továbbra is erősen markába akarja szorítani a kormány gyeplőit; sőt minden erejét megfeszíti az ellenzék megbuktatására; az ellenzéket egy merész akadály versenyre provocálja, s mint a régi rómaiak a numidiai lovasok közé, az ellenzék Pegasusa lábai alá, a törvényjavaslat némely pontozataiból készült vassulymot hányva: azon ellenzéki férfiú, a ki elfogadja e versenyt, okvetetlenül nyakát töri. Vagy talán azon harmincz javíthatatlanoktól akarja a képviselőházat megtisztítani, a kik egytől-egyig mind megannyi Scipio Africanusok léptek föl az 1867-iki kiegyezés eltörlésére. Hiszen önök, tisztelt képviselőtársaim, a kormány és a kormánypárt, szóval, közegeik által mindenkor megvető modorban nyilatkoztak ezen pártról, a mely figyelmet sem érdemel, és ha néha-néha ' megemlékeztek róla: csak akkor történt, mikor gúny tárgyává akartak tenni, nevezetesen, mikor e párt szaporítási törekvését nyilvánította, s az 1848-ik alkotmányhoz határozott és kibuvoskát nem ismerő ragaszkodását pöffeszkedésnek, szélmalomharcznak bélyegezték. E szei riní nem értem.hogy miért vannak ezek az intézkedések''? és ha a tisztelt kormány csakugyan csapást akar ezen párt ellen intézni: akkor az a gúnyolódás, akkor a kormány közegeinek henczegése csak sötétben fütyölős és danolás volt. Vagy a kormány megértette Taillerandnak ezen historicus mondását : hogy az Isten az embernek a nyelvet nem azért adta, hogy kifecsegje, a mit gondol, és a mit akar tenni; hanem azért, hogy azt eltitkolja? vagy végre talán a kormány egy titkos bűvös politikai arcanum, egy csodatévő arnica birtokába jutott, a melylyei a nemzet vérző, sőt nagyrészben fisztulává vált sebeit könnyen meggyógyíthatni képzeli, de ezen dicsőségben nem akar osztozni az ellenzékkel? vagy pedig, a mint ezen föltevések közül egy sem állana ki a kritikát, nyíltan kimondom , hogy a kormány a hatalmat csak a hatalom élvezetéért szorítja oly görcsösen markában, és pártjával kenyérmezei harczot viv, azon a küzdtéren, melyen lábai alá a nemzet érdeke ós élete van terítve. Vigyázzon a kormány, hogy ezen önérdekében összetákolt noveílaris törvényjavaslattal az elkeserített s a kormánytól várt engedékenységben reményvesztett ellenségebet vissza ne terelje régi erős állásába, s annak különböző árnyalatai, felejtve minden vi-