Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-253
16 253. országos ülés június 20. 1874. legbiztosabb és legreálisabb alapot: a föld- és házbiztokot. Ezekhez járul még a földbirtok értékének rendkívüli csökkenése; ezelőtt 2—3 évvel a rendes árkelet szerint egy hold föld ára 100—250 forint közt váltakozottt; ma szabad kézből 50—60 forint, második árverésen 10—15 frt, sőt, mint legközelebb hirlapi közleményben olvastam, Eszék vidékén 600 hold legelő birtok eladatott összesen 102 frton, e szerint holdja 17 krért. Tisztelt ház! Hazánk számos és sok bajai között létezik egy valóságos áramlat, tudniillik az úgynevezett modern államok utánzása. Rövid ittlétem alatt meggyőződtem arról, hogy e házban küzdeni a theoriákkal szemben nemcsak igen nehéz, sőt mondhatom, elveszett munka. Vannak theoriák, melyek igen szépek, örvendenék, hogyha azok hazánkban helyesen alkalmazhatók volnának; de méltóztassanak megbocsátani nekem, ha én nyilvánítom, találok közöttök olyanokat is, melyeknek alkalmazása hazánkban nem csak elsietett, hanem káros is. Csak egyet említek most itt, az uzsora törvény eltörlését; értem ezt egy oly államban, hol létezik nemzeti bank, hol van elegendő pénz, mint például Anglia, Hollandia, ííémetés Francziaország, hol a kamatláb 3°/ 0 , legfölebb 4°/ 0 , a viszonyok rendezettek; de nálunk, a hol, mint látjuk, az állam maga is oly helyzetbe jutott, mint az eladósodott magán-ember, hogy az állam méltóságával össze nem férő magas kamatra és jelzálogra kaphat kölcsönt: ott eltörölni az uzsoratörvényt, ismétlem, nemcsak elhamarkodott, de az ország nagy többségére nézve a legártalmasabb lépés volt. Tisztelt ház! Ha már, mint ezt a házban többször hallottam említeni, visszalépés nem történhetik; ez nem zárja ki azt, hogy a létező és aggasztó bajokon a törvényhozás lehetőleg segíteni igyekezzék. Ha e szerencsétlenség az ország polgárainak csak egy jelentéktelen részét, vagy könnyelműség következtében érte volna, lehetne mondani: hagyjuk magára, hagj-juk elmúlni a bajt; de a jeleri esetben, midőn az ország nagy része sújtatott a négyévi terméketlenség által, midőn nem könnyelmüleg, hanem önhibáján kivül, biztos alapra s jóhiszemüleg véve igénybe hitelét, a pusztító uzsorások üzelmei következtében juttatnak ezerekre menő családok a végínségre: akkor, nézetem szerint, kötelessége a törvényhozásnak, legalább annyiban enyhíteni a bajokat, hogy a földbirtokok botrányos olcsó áron el ne vesztegettessenek. Tisztelt ház! A kis- és középföldbirtokos osztály bukása maga után vonja, — mint már eddig is tapasztaltuk, — a hazai kisiparos, kereskedő és kézműves osztályok bukásait. Kik a fogyasztók? nem-e a földbirtokosok? látjuk ma is, ha ezeknél nem értékesíthetik az emiitett osztályok czikkeiket, pang minden üzlet s következik a bukás. Kérdem én: van-e a nap alatt halandó, ki ezelőtt négy évvel csak képzelhette volna is a történteket ; nevezetesen a négy évig tartó terméketlenséget, a pénz és hitelválságot, az uzsorának ily mérvbeni pusztító üzelmeit, hogy napirendü az 60—80°/ 0-kos betáblázás és mellé még nagy öszszeg kötbér is. A földértékének ily aránytalan csökkenését, s e következéseknél fogva kérdem, különösen azoktól, kik a mezei gazdának helyzetét ismerik, róhatnak-e föl azoknak bünökül könnyelműséget? azt hiszem, hogy nem, hanem igenis belátják, hogy önvétkeken kivül lettek áldozatok. Tisztelt ház! Ha a létező bajokon nem segítünk, azt kérdem: hová fog vezetni ez ut? adja isten, czáfoljon meg engemet a következés; de én kötelességemnek érzem figyelmeztetni a tisztelt házat és a tisztelt kormányt, hogy a dolgok ekkénti menete megteremti a proletariust az értelmiségből, mely, nézetem szerint, egy államnak legnagyobb veszedelme. Többször hallottam e házban, sok a jogász, sok az ügyvéd, meg kell szorítani az ügyvédi diplomákhoz való jutást, tudori oklevéllel, hosszú elméleti és gyakorlati folyammal. Mind czéltalan s meddő intézkedés. Itt a bajnak az oka, ezt kell gyökeresen orvosolni, életbe tartani, kit még lehet. Biztosítom a tisztelt házat, ösmerve a magyar nép természetét és önérzetét egyszersmind szerénységét is, hogy ha megtarthatja és művelheti pár köblös földjét, kiképezi ugyan magát, kinek hajlama és módja lesz; de rendesen tért enged a tehetségesebb képzettségeknek. Azt kérdem, tisztelt ház, mi lesz abból, ha azon számtalan ezerekre menő családok, az aránytalanul csekély számú uzsorások által a törvény védelme alatt birtokaikból kiforgattatnak. A magyar nép nem vándorol ki hazájából, mert azt tartja: „E nagy világon e kivül, nincsen számodra hely. áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell." Hanem itt marad, és vagy elsatnyul és lesz az állam terhe; vagy követi a végső kétségbeesés ösztönszerű sugallatát; ugyanazért jobb lesz a bajt mennyire lehet, megelőzni s elhárítani, mint a baj által megelőztetni; ezt teheti a tisztelt ház és tisztelt kormány, csak legyen akarata. Tisztelt ház! A rendkívüli esetek rendkívüli intézkedéseket követelnek. Különben is az én kérelmem az osztó igazsággal és a méltányossággal összeegyeztethető és kölcsönös érdeken nyugszik. Nem czélom nekem a hitelezők megrövidítése; ellenkezőleg a hátrább állókat is biztosítani akarom. Most egy birtokon nemcsak egy, két, hanem több hitelezők állanak, s köztapasztalat szerint a jelenleg fönálló polgári perrendtartás mellett a má-
