Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-253
253. országos ülés június 20. 1874. 17 sodík árverésen a becsáron alól botrányosan olcsón adatik el a birtok, az; első egy pár hitelező követelése fölemészti a vételárt, a sorrendben hátrább álló hitelezők megkárosittatnak, és a különben is szerencsétlen — önhibáján kivül vagyonbukott ember egész életére lekötelezett marad kielégittetlen hitelezőjének. Hallottam más vélemény-nyilvánítást, mely szerint javaslatom a hitelt veszélyezteti; az efféle vélemény hasonlít azon emberhez, ki az elmúlt napot keresi. Hogy áll hitelünk? ugy az államé, mint az egyeseké, azt fejtegetni fölösleges; én pedig a jelzett véleménynyel ellenkezőleg bátor vagyok állítani, hogy javaslatom épen a földhitel emelését fogja eredményezni. Most, ha egy birtok valódi értékéhez képest csak csekély bekebelezéssel van terhelve: második helyeni bekebelezésre nem kaphat csekély összeget sem; mert mindenki tudja, hogy ha az első követelés miatt árverés alá kerül : a második árverésen az uzsorások társulata által oly olcsó áron vétetik meg, hogy a második követelés födözésére kilátás sem marad. De ha azt fogja látni a világ, hogy ennek a földnek van egy törvényesen meghatározott becse, melyen alól el nem vesztegettethetik : szilárdulni fog a hitel. Ez épen ugy érdekében áll az államnak, mint az egyeseknek. Látjuk, hogy az állam maga is oda jutott, hogy fekvő javaira kaphat kölcsönt s a mely arányban csökken vagy emelkedik az egyesek földbirtokának értéke: ugyanazon arányban alkalmaztatik ez az államjavakra nézve is. Mi képezi hazánkban a jövedelemnek főforrását? nemde a földadó? látjuk most is, hogy az államháztartás rendezése és súly egyénének helyreállítása, a pénzügyi minister urnák többször tett nyilatkozatai szerint főkép az adók fölemelésétől várható; azt kérdem, ugyan micsoda lélekkel és micsoda számítással emelhetjük annak a háznak és földnek adóját, a mely oly becsnélküli. Hazánknak törzsvagyonát a föld képezi, ugyan azért ugy az állam, mint a magánosok hitele szempontjából, mely reánk nézve lét vagy nem lét kérdésévé vált: halaszthatlan kötelességünk, hogy annak becsét helyreállítsuk és biztosítsuk. Határozati javaslatomban egy évig kérem a becsáron alóli eladhatásnak fölfüggesztését; tettem és teszem ezt azon reményben, mert daczára a történteknek, akarom hinni, hogy a tisztelt kormány komoly és lelkiismeretes figyelmére méltatja az ország veszélyes állapotát s nem követendi különösen a jelenlegi pénzügyminister ur elődjeinek vétkes példáját a mulasztások terén, s még az egy év leforgása előtt elkövetend mindent, egy önálló nemzeti bank fölállítására, mely egyedül képes hazánk anyagi bajait orvosolni, és a nemzetet a bukástól megmenteni ; és gondoskodni fog, hogy a vidéki pénzintézetek láttassanak el pénzzel, és olcsóbb kölcsönök KÉPV. H. NAPLÓ. 18--!. XI. KÖTET. adására képesittessenek; hiszek továbbá a gondviselésben, hogy megelégli a nemzet szenvedéseit, és ad neki jobb napokat. Nem terjeszkedem tovább indokolásommal, ki szemet hunyni nem akar a tények előtt : az meggyőződhetik javaslatom jogosultsága és méltányosságáról. Vegyen példát a tisztelt kormány elődeinek hét éves gazdálkodásáról, annak az egyesek szerencsétlenségét is okozó mulasztása és minden számítás nélküli tetteiről, mely nézetein szerint más tekintet és más ítélet alá lenne vonandó, mint az egyeseké, kiknek rendelkezésére semmi eszközök nem állottak, mint a kormánynak, melynek kettős kötelessége lett volna az általa dicsénekekkel zengedezett közös ügyek terhei mellett bebizonyítani azon állításokat, hogy az ország azokat elbírja és terheinek daczára fölvirágozhat; a mit én részemről tagadtam, tagadok s tagadni is fogom mindörökké. Most, tisztelt képviselő urak, kérem önöket a nemzet neve fönállása és jövője érdekében tegyék szívökre kezöket és tegyenek annyit, a mennyit tehetnek ; ne feledjék önök, hogy az állam jólléte az egyesek jólétén alapszik, s hol az állam egyes polgárai elszegényednek: elszegényedik, s megbukik az állam maga is. Ne engedjék, hogy egyes szívtelen uzsorások, kiknek aránya azt hiszem, ugy áll, mint kettő a tizhez: a jelenlegi törvények védelme alatt tegyék földönfutó szerencsétlenekké az állam polgárainak túlnyomó többségét, ne engedjék, hogy a II. Endre király alatti állapot létesüljön a hazában, ne hajoljanak meg önök mindamryiszor a száraz theoriák tekintélye előtt, mely számításaival az előtte fekvő iv papírra irott elméleti szabályok határain tul terjedni nem képes, vagy ha az volna is, nem akar; tekintsék önök a gyakorlati életet, melyből alapos tapasztalatokat meríthettek magoknak, tekintsék a társadalom és az állam fönállását és jövőjét: valamint alkotni, törvényeket ugy megváltoztatni is a törvényhozó testület jogai közzé tartozik ; ez utóbbinak gyakorlását epedve várják önöktől ezerekre menő szerencsétlen családok sóhajai s könnyei; vegyék pártfogásokba javaslatomat, ne késsenek annak érvényre emelésével, mert csak a jövő ülésszakig is számos család sírját ássa meg a pusztulás, melynek fejfája lesz a véginség. Méltóztassanak javaslatomat tárgyalás végett, napirendre kitűzni. (Helyeslés sgélsö iáiról.) Csanády Sándor: A házszabályokra hivatkozva, ugy vagyok meggyőződve, hogy ma még a minister urnák sincs joga a kérdéshez hozzászólani. A házszabályoknak 100. §-a így szól: „A fölvételre kitűzött napon az indítványozó kifejti indítványát a ház érdemleges tárgyalás nélkül szavazás utján elhatározza : ha vajon az indítvány tárgyalás alá vétessék-e, vagy ne." 3
