Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-253
253. országos ülés június 20. 1874. 15 és népességénél fogva az országnak negyedik, termékenységénél fogva talán az ország első megyéje. .És még is mióta az alkotmányos időszak beállott: Torontálmegye érdekében nem történt semmi. Ez idő alatt az ország minden más vidékei vasutakat nyertek. Ezt csak mint tényt emlitem és nem roszalólag mondom: mert magam is óhajtom azt. hogy az ország minden vidékén a kereskedés és forgalom lendületet nyerjen. Torontálmegyében azonban uj vasutak nem létesültek és most is csak azon egy vasút birtokában van, mely annak északi részét szeli át az osztrák állami vasút birtokában, mely még 1867. előtt építtetett. Ez előtt elhamarkodva szavaztattak meg kamat biztosítás mellett oly vasutak, melyek rósz irányuknál fogva, most az állam pénztárára nehezednek; most pedig tartózkodunk kamat biztosítás nélkül is megszavazni oly vasutakat, melyek az ország egyik tekintélyes területének fölvirágozására szolgálnának. Nem sokára talán az államháztartás egyensúlyának helyreállítása tekintetéből a kormány és a képviselő ház által az ország népessége ujáldozatokra fog fölhivatni: nem történik azonban semmi a földmivelés ipar- és kereskedelem emelésére, a pénzforgalom könnyítésére. Ha mindig csak ujabb és ujabb áldozatokat kérünk a néptől arra pedig, nem teszünk semmit, hogy ezen áldozatokat el is bírja a nép: akkor előbb-utóbb egyesek, de végre az ország is el fog pusztulni. Nem kívánom, hogy a közlekedési minister ur •magáévá tegye azon törvényjavaslatot, melyet előde terjesztett a ház elé; nem kivánom azt, hogy az osztrák állami-vasut-társulat kapja az engedélyt a kikinda-pancsovai vasút építésére ; de azt kívánom -és velem együtt Torontálmegye összes népessége kívánja, hogy ezen vasút végre valahára kiépíttessék ás építtessék azon társulat által, mely kamat-biztosítás nélkül az ország érdekére nézve e tekintetben a legelőnyösebben fog vállalkozni. Ezek azok, melyeket ezen kérdés földerítésére nézve elmondani szükségesnek tartottam. {Helyeslés.) D ál ti Cl Ernő előadó ! A minister urnák javaslata a kérvényi bizottság jelentésével eíleütétbcn nem állván: én a kérvényi bizottság nevében -ezen módositványhoz hozzá járulok. Elnök t A közlekedési minister urnák javaslata még egyszer föl fog olvastatni. Wächter Frigyes jegyző (olvassa Zichy József gróf közlekedési minister fönebbi határozati javaslatát.) Elnök • Elfogadja a ház e határozati javaslatot? (Elfogadjukl) A ház tehát e határozati javaslatot elfogadja. Dániel Ernő előadó (olvassa a kérvényi bizottság véleményét a 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23. és 24. sorszámú kérvények tárgyában, mely változatlanul elfogadtatik.) Elnök: Következik a XLVI-ik sorjegyzék. Molnár Antal kérvényi bizottsági előadó : Tisztelt ház ! Van szerencsém a XLVI-ik sorjegyzékben foglalt kérvényekre vonatkozólag a kérvényi bizottság véleményét a következőkben előadni. (Olvassa a XLVI. sorjegyzékben 1—30. szám alatt foglalt kérvényekre a bizottság véleményezéseit, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Következik a napirend második tárgya, vagyis Solymossy Bálint képviselő ur határozati javaslatának indokolása. Méltóztassék fölolvasni a határozati javaslatot. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Solymosy Sálint! Tisztelt ház! A hazánkban jelenleg létező anyagi bajok több alkalommal említtetvén föl a tisztelt ház előtt ez ülésszak alatt, — nem vonom kétségbe, lehetnek a tisztelt képviselő urak között oly szerencsések, kik a jelzett állapotokról csak hallomás után értesülvén, azoknak ismételt fölemlitése előttük unalmas; de vannak, — és azt hiszem, — a többséget képezik e tekintetben a tisztelt ház tagjai között, kik a bajokat közelebbről és alaposan ismerik, és azoknak orvoslását, tekintve a kiszámithatlan következményeket nemcsak szükségesnek, de akarom hinni, elodázhatlan kötelességüknek tekintik. Tisztelt ház! Köztudomású dolog, hogy hazánk földművelő ország, az ipar és kereskedelem nálunk más államokkal szemben csak uj szülött. Ennek okait most fejtegetni nem akarom: fájdalmasan érezzük és tudjuk azokat mindnyájan. Ki hazánk mezei gazdálkodását ismeri, tudhatja, hogy az is leginkább egyoldalú, szorítkozik egyedül a magtermelésre, nem lévén a gazdálkodás biztos folytatásához és fönállásához sem kellő fölszerelés, sem az elkerülhetetlenül szükséges forgó tőke, a mint a föld nem terem, a gazda a kényszer által van utalva hitelét venni igénybe. így történt ez a legközelebb lefolyt években is. Méltóztatnak emlékezni, bogy a rósz évek kezdődtek az ország több részeiben már 1869-ik évben, átalánosan 1870-ben. Kezdetben az akkori időkben fölállított takarékpénztárak adhattak és adtak is, méltányos és becsületes kamatra, kölcsönöket ; azonban a rósz évek egymásután következvén és semmisítvén meg a földműves közönség munkája és szorgalmának reményeit, minden év ujabb és tetemesb terheket fektetett vállaira; közbejövén a pénz és hitelválság, a takarékpénztárak kölcsönöket részint nem adván, részint nem adhatván, tért foglalt az ismeretes rendkívüli uzsora, mely rohanó árvízként sepri el botrányos olcsó árakon a
