Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-262

362. országos ülés Julius 3. 1874. 203 a következő kérdést intézni a tisztelt belügyminis­ter úrhoz. (Olvassa:) Van-e kilátása a belügyminister urnák arra, hogy a választási novella még a nyári szünet előtt, a főrendiház által is tárgyaltatván, törvényerőre emelkedhetik oly időben, hogy az állandó névsor összeállításának előmunkálatai még ezen év folytán e javaslat idevágó intézkedéseihez képest befejez­tethessenek '? Szapáry Gyula gróf belügymi­nister : Tisztelt ház! A határidőre nézve, mely­ben a képviselőház által jelenleg tárgyalt törvény­javaslatot a főrendiház tárgyalni fogja: határozott választ nem adhatok; mert nem tudom, hogy meddig fog a törvényjavaslatnak itteni tárgj-alása nyúlni; de minthogy a mostani tárgyalásnak kijelölt czélja főképen az volt, hogy a választók névjegyzéke mentől előbb elkészüljön: nekem czélom és szán­dékom oda működni, hogy ezen törvényjavaslat necsak a képviselőház által legyen letárgyalva, hanem hogy a főrendiház által is tárgyaltassék. Hanem, ha a tisztelt háznak tárgyalásai au­gustus haváig, vagy annak második feléig nyúlná­nak ki, hogy akkor a főrendiház tárgyalás alá fogja-e venni a törvényjavaslatot? az iránt biztosí­tékot nem nyújthatok. Mindenesetre kötelességemnek tekintem odahatni, hogy ezen törvényjavaslat a főrendiház által mentől előbb tárgyaltassék : ugy, hogy az első állandó összeírás még az idén esz­közölhető legyen. Huszár Isiire: Tisztelt ház! A mennyi­ben a minister ur szives volt kijelenteni, hogy mindenekelőtt föladatának tartja oda működni, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézkedés, az állandó névsor összeállítása, még ezen évben megtörtén­hessék, s a mennyiben meg vagyok győződve, hogy a tisztelt minister ur annak lehető gyors tárgya­lását a főrendiháznál keresztülvíheti: én részemről a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a tisztelt ház tudomásul venni a belügyminister ur válaszát? (Tudomásai veszszükl) Tudomásul vétetik. Következik a napirend, vagyis a választási törvényjavaslat átaláuos tárgyalásának folytatása. Solymossy Bálint: Először is Polit képviselő ur tegnapi beszédének két pontjára teszek megjegyzést. Azt mondta a képviselő ur, hogy az 1848-as törvényhozásnak főgondolata az volt, misze­rint egy nemzeti államot teremtsen. Ha nemzet alatt nem fajt, hanem a lakosok összességét érti: akkor igaza van a képviselő urnák. Az 1848-ki törvényho­zás a szabadság és egyenlőség eszméjének valósítása által azt akarta elérni, hogy e hazának minden faja — osztály, vallás és nemzetiség különbsége nélkül — egy érzelemben, a közös haza szereteté­ben összeforrjanak, vagyis politikai értelemben egy | nemzetnek érezzék magokat. De a különböző fajok, a különböző nemzetiségeknek a magyar nemzeti­ségbe beolvasztása: az nem volt czélja a 1848-as országgyűlésnek. (Helyeslés a szélső bal felől.) Nem ismerhetem helyesnek a képviselő ur azon nézetét sem, mely szerint a democratiának Magyar­országon következménye csak az lehet, hogy nem nemzeti, csak nemzetiségi államot teremtsen. Valamint más országokban, ugy Magyarorszá­gon is érvényre juthat, meggyőződésem szerint, a demokratia, a nélkül, hogy e miatt az egységes állam-szervezetnek meg kelljen változnia, illetőleg az egységes állammal szövetséges állammá alakulnia át; ennek bizonysága Francziaország, a mely, mint tudjuk, egynél több fajú nemzetiségből áll. Az egységes állam-szervezetet mi föl is akarjuk tartani, s azt hiszszük, nemcsak a magyar, hanem a többi nemzetiségek fejlődésére, s a közös haza jövőjének biztosítására szolgál, s a szövetséges szervezetnél czélszerübb. Egyébiránt mit rejt méhében a jövő : azt sem én, sem tisztelt képviselőtársam nem képes megmondani, s ne is keressük szemeinkkel, a mi megláthatatlan ; de igyekezzünk gondoskodni a je­lenről s a legközelebbi jövőről, s vezéreljen ez igyekezetben a közös hazának közös szeretete, és az egymás iránti bizalom s jóindulat. S ha eljő a válság pillanata: találjon ez nem Filippinél, hanem a második zentai síkon. Most áttérek a tárgyra. (Halljukl) Alkotmányos állam parlamentális életének alap­ját képezi a választási törvény. Föladata és czélja: alkalmat nyújtani a népnek, hogy óhajtását, nyilvá­níthassa a választásoknál szabadon és minden be­folyástól menten. E czél csak ugy érhető el: ha a választási törvény a kor kívánalmainak megfelelöleg a jogegyenlőség elvén alapszik. A jelzett alapelv elvitázhatlan követelménye, hogy a választási jog nem megszorított, hanem átalános legyen. Az 1848-ki törvényhozás kimondá az egyen­lőség nagy elvét. Ez elv nemcsak a terhek viselé­sét, hanem a jogok megosztását is magában fog­lalja. Legyünk következetesek az elv valódi értel­méhez ; necsak szóval halljuk azt, hanem alkalmaz­zuk gyakorlatilag is. Minden párt hangoztatja, hogy a nép megnyugtatására törekszik; ez a többségnél csak üres szó, az élet határozottan megczáfolja: ne csak terheket rójjon az állam a polgárok vállaira, hanem mérjen egyenlő mértékkel, adjon nekik jogokat is. Folytonosan követeltetik az állam pol­gáraitól az áldozatkészség, a haza ügye iránti ér­dekeltség. Jogos-e e követelés : ha nincs semmi ösztön, mely az áldozatkészség és érdekeltség alap­ját képezze? Ki csak terhekben részesül, de jogok­ban nem: érzéketlen marad, és közönyössé válik a haza ügye iránt. 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom