Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-260

260. országos ülés Julius 1. 1874. 175 a politicai jogegyenlőség elvével ellentétben állanak. (Helfy Ignácz közbeszól: Például a király!) Itt igen helyes megkülönböztetést tenni polgári jog és politikai jog, polgári jogegyenlőség és politikai jogegyenlőség közt; mert a kettő közt igen lényeges különbség van. Itt tehát egy oly elvre történik hivatkozás, mely a magyar közjogban nem létezik; ez irányban tehát minden czáfolat fölösleges. Az mondatik, hogy a qualificatio ne legyen születési. Ez is olyan dolog, melyet nálunk alkotmányos monarchiában nem igen lehet mellőzni, mert mig főrendi házunk lesz, ha csak a főrendi házat egészen ki nem akarjuk vetkőztetni főrendi házi jellegéből — ezt pedig tudtommal még eddig senki sem akarja : — ugy ebbe egyik integráns része születési jogon fog bejutni. (Fölkiáltások bal felől: Az •még kérdés!) Én különben nem akarom vizsgálni azt, hogy ad-e a születés politikai képességet; nem akarok sem a kék vér, sem a metaphisica, sem a Darwinismus régióiban kalandozni; azt sem vitatom in abstracto, hogy például, ha valaki egy bizonyos mennyiségű adót fizet, vagy hogy ha diplomája van: az csakugyan bir-e politikai képességgel; hanem bátorkodom kérdeni, hogy ha mi jónak láttuk egy bizonyos tőkének vagy vagyonnak birtokosát politikai joggyakorlattal fölruházni: nem tekintjük-e tőkének, még pedig becses tőkének, azon politikai értelmet, melyet százados joggyakorlat egy bizonyos qualificationak vagy osztálynak ad? oly gazdagok vagyunk-e mi politikai értelem dolgában, hogy ezt mint haszontalan súlyt, terhet egyszerűen kidobhatjuk az állam hajójából? Ha a politikai joggyakorlat egy nemzet tagjainak adhat politikai értelmet: akkor adhat az egy osztály tagjainak is. Hiszen átalánosan elismert dolog az, hogy Francziaországban a forradalom kihágásai és az alkotmányosságnak ott folytoni megbukása onnan származnak, mert a népnek nincs elegendő politikai értelme és érzéke, mi előállott onnan, hogy e nemzet és annak egyes tagjai századokon át megvoltak fosztva a politikai jogok gyakorlatától. Már pedig hogy ezen politikai értelemnek és érzéknek képződése, mintegy azon első benyomásoknál veszi kezdetét, melyek alkatrészeit képezik azon nevelésnek, melyet a gyermek szülei házánál nyer: ezt vitatni fölösleges, és elég ha mindenki saját gyermekkorára visszagondol; sőt nincs is ok, hogy ne higyük, hogy például az egyszerű földmives, vagy a bocskoros köznemes, a ki meglehet személyesen résztvett azon viharos megyei üléseken, hol 1848. előtt az utasítások készültek és a ki saját életének veszélyeztetésével szavazott azon utasításra, hol a nemesség az adó elválalását kívánta, hogy az, ha estenden gyermekeit maga körül gyűjti: ép ugy ne oktassa ^őket politikai elvhűségre, mint a hogy tanítja Isten ránt való félelemre és hazaszeretetre. (Mozgás.) Ha a családapa jól akarja nevelni gyermekét : -az nem egyedül a vagyonos és értelmes osztály tulajdona. Ha mi látjuk, hogy ezen joggyakorlat a nemzet politikai erkölcseit rontja meg: akkor még mindig van időnk azt beszüntetni; de addig ne bántsuk, mert talán hasznát vehetjük. Ha átalánosságban azon ellenvetések, melyek ezen joggyakorlat ellen fölhozatnak, előttem nem látszanak nyomatékosaknak: látok igenis fontos közjogi érveket, melyek a változtatás megtétele ellen szólnak. Organikus reformnak csak egy jogosultsága van, s ez valamely létező bajnak elhárítása, bizonyos imperativ szükségnek kielégítése. Legislativ concret czélok nélkül csak azért, hogy Principienreiterei-t űzzünk, vagy hogy egy tetszetős frázisnak eleget tegyünk: föladatunk nem lehet. Azt mondják, hogy ime itt van közjogunkban egy nagy anomália: szüntessük meg. Én a mondottak alapján tagadom, hogy anomália ; de az angol alkotmány és minden töi téneti fejlődésü alkotmány telve van anomáliával. Vegyük csak a census kérdését; más census van Irlandban, más Scótiában, más Walesben, más a falukon, más a városokon. Képviselő-küldési joggal föl vannak ruházva ottan az universitások, s ezekben választó az, ki tudori oklevelet bir bár hol lakjék is ; és akkor, a mikor átalános választás van, egész nép-vándorlást láthatni a vasutaknál London, Dublin, Cambridge és Oxford felé: az mind baccalaureus, a ki szavazatjogát megyén gyakorolni. Nem törődnek azzal: mi anomália; ha nem megelégszenek: ha a rendszer jól működik, pedig jól működik. Méltóztassanak megengedni, hogy az anomáliát illetőleg Macaulaynak egy rövid passusát idézzem; rövid, de nagyon illik ide. Monda ezt akkor, midőn Angliában a türelmetlenségi törvényt alkották, mely, igaz, tele van anomáliával, és elvi ellentmondással, de mely már a XVII. században biztosította a lelkiismeret szabadságát; ő azt mondja: „A mi alkotmányunkban a gyakorlati élet szempontjai mindig uralkodtak az elvi szempontok fölött, sohasem bántottunk egy anomáliát, csak azért, mert anomália: nem gondoltunk semmit a symmetriávab; de annál többet a convenientiával, sohasem újítottunk mi, ha csak valaminek sérelmes állapotát nem tapasztaltuk, és sohasem mentünk tovább, mint a létező bajnak orvoslásáig." Ugy vélem, a jelen esetben e helyes tanácsok alkalmazása nem nehéz. Ha mi látni fogjuk azt, hogy ezen joggyakorlat alkotmányunknak egy inveterált baját képezi: akkor szüntessük meg ; de addig ne bántsuk, mert meglehet, nem bajnak, talán erőnek lehet forrása. Nem tartozom azok közé, kik szeretnek minduntalan hivatkozni átalános irányzatokra, és a kik bizonyos prófétai ihlettséggel föltüntetik a közel vagy távol jövendőjét. Mégis nem